Miről ismernél fel egy megvilágosodottat?
Sokan vágyunk rá, hogy találkozzunk egy igazi megvilágosodottal. De vajon felismernénk Őt? Ugyan miről?
Miről lehet felismerni egy megvilágosodottat? A viselkedéséről, a tetteiből, a reakcióiból? A szavaiból áradó bölcsességről? Vagy úgyis megelőzné a híre, hogy Ő egy megvilágosodott?
Lehet, hogy nap mint nap találkozol egy megvilágosodottal, de eddig nem vetted Őt észre? Talán a szomszédod az? Vagy együtt élsz vele, csak ilyen jól titkolja? : ))
Mit gondolsz?
Van tapasztalatod erről?
Szia Erika!
"A spirituális törvények ismerete elég ahhoz hogy minden hullámvölgyet sikeresen vegyünk.
Persze akit érdekel a történelem....viszont ha ott keresed a válaszokat a Te életedben akkor nem jó nyomon jársz.
A válaszok ott vannak.Annyira közel,és annyira egyértelműek,az élet tálcán nyújtja Neked.
,,Fától az erdőt" eset. ;)"
Az első mondat csak féligazság! Kellenek a kudarcok is, hogy a sikert értékelni tudjuk! Ehhez nem mindig elég a spiritualitás ismerete! Az " örökérvényű törvényeket" gyakorlatban is tudni kell alkalmazni!
"Hiába tudod a helyes utat, ha képtelen vagy rajta járni!" Talán halogatásból, talán az ego dominanciájából fakadóan! Ezeket igyekszünk magunkról lefosztani, és jobb emberré válni! Azaz a önismeret útján lépésről-lépésre haladunk, és mindig csak előre! Utunkat sikerek és kudarcok egyaránt jellemzik! A negatív tapasztalatoknak is van tanító célzata!
A történelem fogalmán sem csak a múltat, mint időintervallumot kell meglátni! Sokkal inkább az emberiség szellemi, spirituális fejlődésének kronológiáját!
Valóban nem ott kell a "személyes életünk" kérdéseire a válaszokat keresgélnünk! Viszont jó támpontként, alapként szolgál az évezredek alatt, tapasztalatok által felhalmozott ismeretanyag!
A válaszok itt vannak előttünk, sőt egyértelműek is! Igaz!!!
Viszont, hogy az élet tálcán nyújtaná mindezt?! Nem gondolnám!
Szerintem keményen meg kell dolgoznunk érte "önmagunk kimunkálásával, tudatunk alakításával" , hogy egy-egy felismeréstől eljussunk a gyakorlati alkalmazásig! Itt jön képbe a "mester"; aki jótékony, segítő szándékkal a megfelelő irányba terel! Te választod a mestered, és nem ő téged! Hiszen a "gyökerek" benned vannak, ezért tudod befogadni, magadévá tenni a tanításokat!
Üdv: Jani
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Kedves Éva !
Nem zuhantunk le sehova , de elszakadtunk Isten Örök
Törvényeitől ! ( bűnbeesés )
Beleértve a természetbe helyezett ÖSSZES TÖRVÉNYÉT IS !
Istennek NINCS szüksége arra , hogy megtapasztalja a létezést ,
mert Ő az ÖRÖK LÉT IS !
Az ember " dolga " itt a földön a szeretet megismerése .
A legalapvetőbb rendeződéstől ( család , ember , természet )
a legmagasabbikig , az Istenig .
Az ego nem a legmagasabb rendező elv , nem az Isteni Szeretet ,
tehát nem lehet IRÁNY az Igaz a Legnagyobb Szeretet megismeréséhez ...
.... SEM ! ! !
önmagad körül forogsz és önmagadból is indulsz ki ....
Igen , így a test , a lélek és a szellem is az egónak szolgál .
Vagyis emberi szempontoknak , emberi szeretésnek .
Kapaszkodj meg : VAN rajtunk kívül álló dolog ! sok ! ! !
úá
Szeretnék válaszolni néhány gondolatodra;
>Nem zuhantunk le sehova , de elszakadtunk Isten Örök
Törvényeitől ! ( bűnbeesés )<
ugyanezt mondtam,a zuhanást erre értettem,az égi állapot elhagyása,az anyagba való süllyedés
ez ONNAN NÉZVE egyfajta zuhanás...nem?
>Istennek NINCS szüksége arra , hogy megtapasztalja a létezést ,
mert Ő az ÖRÖK LÉT IS !<
ez attól függ milyen Istenről beszélünk
-Az Abszolutum a meg nem nyilvánult Isten,ott ugye nem beszélhetünk létről,mert az már a megnyilvánuláshoz tartozik
Az Abszolut transzcendencia pedig pont attól az ami,hogy a megnyilvánulás körén túl van
ezért nem is tudhatunk róla semmit és így mezei halandóként el sem érhetjük,innen a megnyilvánulásból
-Amiről mi itt általában beszélünk az a megnyilvánult teremtő Isten
ezért nem voltunk közös nevezőn,mert ez nem ugyanaz/mármint az isteni állapot a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult/
>Az ember " dolga " itt a földön a szeretet megismerése .
A legalapvetőbb rendeződéstől ( család , ember , természet )
a legmagasabbikig , az Istenig .<
nem csak ez,számos más dolog is ,lehetőleg minden,amit ebben a létben megtapasztalhat
ez már a legmagasabb rendűbb feladata,az odáig vezető utat pedig nem lehet kihagyni,meg kell élni,és
sok sok tapasztalás kell odáig.
Egyébként tanulással ,megértéssel,belátással stb..sohasem lehet elérni ezt az állapotot,esetleg csak beszélni lehet róla,de az nem ugyanaz
>Az ego nem a legmagasabb rendező elv , nem az Isteni Szeretet<
ebben egyetértünk,nem is tudom hogyan vetődött ez fel
<önmagad körül forogsz és önmagadból is indulsz ki ....<
nem tudom ezzel mi a probléma,ez természetes abban az esetben ha helyes az önazonosítás
nem a nevem vagyok,nem a munkám vagyok ,nem az érdeklődési körömmel azonosítom magamat,
hanem a bennem lévő isteni mivoltomat próbálom megélni,mégis honnan induljak ki?
nem az én tudatomban vannak a dolgok?
Csak ebből tudok kiindulni...
Amikre Te hivatkozol,az is a TE tudatodban van
Az egy dolog,hogy vetted valahonnan,tanultad ,olvastad,megélted,de akkor is amikor beszélsz róla,csak is magadból a te tudatodból indítod el a gondolatot,és mindent a cselekvést is...
és ugyanez a válasz az utolsó felvetésedre is:
>Kapaszkodj meg : VAN rajtunk kívül álló dolog ! sok ! ! !<
hogy itt értelme legyen a válaszomnak,ezt a kérdést csak és kizárólag filozófiai szempontból lehet megközelíteni /én legalább is így értettem anno/
lásd be, hogyha belegondolsz nem létezik más rajtad kívül,mármint ez a kijelentés a tudatodra vonatkozik nem a személyedre természetesen
csak az létezik ,ami a tudatodban benne van
ezt kár ragozni,mert abban a pillanatban,ahogy cáfolni kezdenéd,hogy de ez is az is létezhet,tőlem függetlenül,csak nem tudok róla,abban a pillanatban már be is emelted a tudatodban,és csak ez ad létezést neki
gondold ezt át,nincs ebben semmi ellentmondás
Istennek is az ad létezést,hogy mi hiszünk benne
aki nem hisz benne ,annak nem létezik.
Ne vedd ezt Isten káromlásnak,ez van ,mi adunk neki létezést a tudatunk ,hitünk által,és az egész megnyilvánult világnak,mert minden a mi tudatunkban van.
Persze itt lehetne vitát nyitni,hogy ki volt előbb a tyúk vagy a tojás
mármint hogy Isten volt e előbb és mi megtudtuk,vagy úgy lett e Isten,hogy mi beemeltük a tudatunkba
Gondold meg ,ha tegyük fel senki sem hinne Istenben, nem létezne,senki nem tudna róla
Csak arra akarok kilyukadni,hogy igenis csak az létezik ,aminek a tudatunk által létezést adunk...
Nem szerencsés,hogy Istent is belekevertem ebbe,de sajnos ez van.
Üdv : Éva
Èpp mostanában beszéltem valakinek erröl....
A megvilágosodottat csak az ismerheti fel aki ,,szintén zenész" ...
Engem pl. még meg is müthetne egy fehérköpenyes pasas aki bemutatkozik nekem mint orvos,mert nem értek a szakmához.
A nagyhangú ,,megvilágosodottak" persze jól észrevehetöek.
Igyekeznek hogy ne legyenek kétségeink.;)
De minden jó ahogy van!
Üdv!Erika
Hát ez az, az ok, amiért mindent átvizsgálok, megnézek átgondolom, keresek benne valamiféle logikát. Bár azt mondják ezért, hogy minek okoskodok, ha egyszer nem értek valamihez? Oké, de azért azt se szeretném, hogy egy vágóhídi hentes műtsön, csak azért mert éppen fehérbe van és kés van nála.
Pontosan, információt gyüjtök, azt valamiféle rendszerbe szervezem, és ha ebbe a rendszerbe nem fér bele valami, akkor azt nem is engedem bele. És megítélem, hogy vajon az aki állít magáról valamit, potenciálisan igaz lehet-e egyáltalán? És csak ezután jön a személyes igazság kiderítése. És ha az is stimmel, akkor majd esetleg alávetem magam az adott dolognak, amiben amaz főszerepet kap. Ezt pont az egészségügyben nem nagyon lehet megcsinálni, ott azért feltételezi az ember, hogy egy orvos jött be hozzá :)) De haza is lehet menni, nem muszáj elfogadni a szolgálatait.
De úgy általában, meg kell vizsgálni a dolgokat, az szent igaz.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Hajdu M-nek. Amit a tanultak elemzéséről és rendszerbe illesztéséről írtál, az megdöbbentően- szinte szó szerint egyezik azzal, amit én is leírtam magamnak arról, hogyan tanulok, vizsgálom az adatok hitelességét és igyekszem fejlődni emberileg és spirituálisan. A kulcsszó a rendszer benne, igen, ez adhat egyedül igazolást. Feltételezve ugye, hogy a világ működőképes rendszer.... (Ne nevess, szakmai ártalom, rendszertechnikából szigorlatoztam anno) Nos pl. a reiki egyeztethető a kvantumfizikával, tehát van benne valami- ilyenekre gondolok.
Ha már szóba került, hogy akár a spiris embereket vajon felismernénk e. Azt kell mondanom, hogy igen... Volt albi környékén, ahol laktam van egy kis bolt és valamiért 1 embert kedveltem onnan, valahogy nem éreztem, hogy le akar húzni energiával és a többihez képest nyugodt volt... persze, sok mindennek lehetne az összjátéka, de kiderült, hogy a nőcike Reiki-zett... Nem tudtam miért, de vele jó volt beszélgetni... :)
Szerintem, a rezgésszintbeli különbségek, hasonlóságokat meg lehet előbb utóbb így úgy érezni a másikkal kapcsolatosan...
A mi városunkban is lakott egy ember. Nagyon sokszor láttam, mert szinte szomszédok voltunk. Életem egyik mélypontján voltam épp, és midig éreztem, amikor közeledett, hogy meg kellene szólítanom, csak féltem. Nem ismertem. Amikor kezdtem utána érdeklődni, ki ez, röhögve mondták az ismerősök, hogy a "látó ember". Másnap, amikor jött hazafelé, odamentem és megszólítottam. Akkor már nyugodt voltam. Mondta, hogy régen várta már, mikor merem megtenni...:) Aztán átjött hozzám. Szigorú pontossággal elmondott rólam mindent. Tudta, hogy melyik szobában alszom együtt a lányommal. Elmondta, mennyi negatív energia és félelem van ott, és megkérdezte, miért rakom ezt a gyerekre? Szómágiáztunk, és a halálfélelem jött elő egy mondatból. Igaza volt. Utána kimentünk az öreg diófa alá és egy jó óra hosszat beszélgettünk. A következő héten, éppen azon a napon, amit megjelölt, megfordult az egész életem. Amikor elment, megkérdeztem tőle, hogy mikor találkozunk ismét. Azt mondta, hogy vele már nem fogok találkozni, nekünk ennyi dolgunk volt egymással. Adott időben majd jön más, aki egy röpke percig útmutatást ad, és úgy, mint most, pontosan tudni fogom, ki az. Megdöbbentem, de ő csak mosolygott. Hihetetlen energiát sugárzott és hihetetlen nyugalmat. Kimondta a kimondatlan gondolataimat, amelyek adott pillanatban bennem kavarogtak. Pénzt sem kért. Tudta, hogy nincs, illetve, azt tudta, hogy pont annyim van, amennyire a lányomnak és nekem szükségünk van/lesz. Ebben is igaza volt, mert néhány nap múlva tetemes összeget hagytam a patikában a lányom gyógyszereire. Egyébként ő is reikis, és természetgyógyász. Nemsokkal ezután költözött vissza Debrecenbe. Az még hozzátartozik, hogy én már ekkor /ezelőtt tíz évvel/ kerestem az utamat. Talán nem véletlen, hogy megéreztem, ki az a Tanító, aki segíthet nekem. Mindenki kinevette, de róla ez lepergett...Mielőtt elköltözött, egy közös ismerősünk nevetve mesélte, hogy ült a vonaton, beszélgetett vele, aztán egyszer csak mélyen a szemébe nézett s mondta neki: vigyázz magadra, változtass, mert vastagbél daganatod lesz. Persze a társaság megint csak kinevette. Rá két évre vastagbél daganattal megoperálták az illetőt, idejében vették észre, ma is köztünk van.
Egy szó mint száz: biztosan megérezzük, ki a megvilágosodott! Megérezzük mi, akik az utat keressük... Ez a megérzés nálam nagyon mélyről jött, és szinte tolt a Tanító felé.
Egyébként tegnap nagyon sokat tudtam olvasgatni itt, és elmondhatom, hogy hosszú-hosszú idő után volt egy csodálatos, nyugodt napom! Ezek szerint haladok...:)))
Egy „nevezetes névtelennel” való találkozásáról így ír önéletrajzában Rudolf Steiner:
"Ekkor történt, hogy egy, a népből származó egyszerű emberrel ismerkedtem meg. Minden héten ugyanazzal a vonattal utazott Bécsbe, amellyel én. Gyógynövényeket gyűjtött vidéken, és ezeket adta el Bécsben, patikáknak. Barátságot kötöttünk. Úgy lehetett beszélni vele a szellemi világról, mint akinek magának is vannak szellemi élményei. Mélyen ájtatos ember volt. Iskolai műveltsége nem volt. Bár sok misztikus könyvet olvasott, de amit mondott, annak nem sok köze volt olvasmányaihoz. Ez lelki életéből fakadt, amely valami egészen elementárisan mély, teremtő bölcsességet tartalmazott. Csakhamar rájöttem, hogy a könyveket is csak azért olvasta, mert másoknál is meg akarta találni azt, amit saját magától tudott. Ez az ember úgy beszélt, mintha csak szócsöve lenne egy szellemi tartalomnak, amely a rejtett világokból rajta keresztül akar megnyilatkozni. Ha az ember együtt volt vele, mélyen betekinthetett a természet titkaiba. A hátán cipelte gyógynövényes batyuját, a szívében meg azokat az eredményeket, amelyeket a gyógynövények gyűjtése közben a természet szellemiségből merített. Nem egyszer észrevettem, hogy megmosolyogták, ha néha harmadikként mellénk szegődött valaki, amikor ezzel a „beavatottal” a bécsi Alleegasse-n mentünk. És ez nem is volt csoda, mert nem fejezte ki magát mindenki által érthető nyelven. Először meg kellett ismerni szellemi dialektusát. Eleinte én sem értettem, de ismeretségünk kezdetétől mély szimpátiát éreztem iránta. És lassanként úgy éreztem, mintha egy nagyon régi időből való lélekkel volnék együtt, akit nem érintett meg a mai kor civilizációja, tudománya és szemlélete, és aki az ősi idők ösztönös tudását hozta felém.
Ha a tanulást megszokottan értelmezzük, azt kell mondanunk: tanulni nem lehetett ettől az embertől semmit. De ha az ember maga is be tudott látni a szellemi világokba, akkor általa, aki erősen benne állt a szellemi világban, mélyebben láthatott bele.
Amellett ez az ember a legtávolabbról sem volt egy világtól elvonult álmodozó. Ha az ember otthonában kereste fel, úgy érezte: egy egyszerű, igen józan vidéki család körében van. A ház ajtaja fölött ez állt: In Gottes Segen ist alles gelegen. (Istennek áldása mindennek alapja) Megvendégelték az embert, mint a többi falusiak is. Mindig kávét kaptam, de nem csészében, hanem egy majdnem literes „csibrikben”, hozzá egy óriási darab kenyeret. A falubeliek sem tartották álmodozónak. Egész magatartása olyan volt, hogy lepergett róla minden gúny. Egészséges humora volt, és értette a módját, hogy az örömet jelentsen az embereknek. Itt nem mosolyogták meg, mint a bécsi Aleegasse-n azok, akik valamilyen csodabogarat láttak benne.
Ezt az embert magamhoz közelállónak éreztem akkor is, amikor az élet már elszakított tőle. Misztériumdrámáimban Felix Balde alakjában örökítettem meg."
Ez nagyon szép, jaguár! :)
ugyanolyan mint a Te sztorid ;)
ÖRÖMMEL JELENTEM !...hogy a google keresőben a Spiritualítás címszóra, 1.970.000 találatból a második-harmadik helyről AZ ELSŐRE került az oldal.
Megelőztük SRI CHINMOY-t,aki az első helyen állt stabilan.
EZ nem semmi!
Beizzítottuk a kereső robotokat is....
...csak nem megvilágosodtak???
de ez csak az általad írt hosszú í-verzióval igaz, rövid i-vel még mindig második. ;)
egyébként ez azért nem rossz tempó, de hát mondjatok már egy ennél hitelesebb spirituális fórumot! :)
Nincs miből kiábrándítanod,ott első és kész.
Egyébként úgy két hete megnéztem az összes verziót,több keresőszóra is,és mindenhol második-harmadik helyen volt.
Ez most új ez az első hely./tök mindegy az ékezet/
http://www.google.hu/search?q=spiritualit%C3%A1s&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&...
http://www.google.hu/search?hl=&q=spiritual%C3%ADt%C3%A1s&sourceid=navcl...
Miért fontos Neked hogy az önmegvalósítás hányadik helyen szerepel?
Meggyöz Téged hogy jó helyen jársz ott ahol sokan vannak?
Ne a külsö visszajelzésektöl várd az igazolást az igazadról,hanem attól aki ,,csendben várakozik és kopogtat"
Üdv!Erika
A keresők /a gépre gondolok/ nem a sokaságot mérik,hogy sokan vannak,hanem a tartalmat.
Azért örültem hogy van ahol első lett az oldal,mert ez a minőséget jelenti,hogy minőségi az oldal és jó a tartalom.
Erre lehet büszkének lenni,nem éppen nekem,de a Sanyinak igen.
Én csak örülök neki.Ennyi.
>>Meggyöz Téged hogy jó helyen jársz ott ahol sokan vannak?
Ne a külsö visszajelzésektöl várd az igazolást az igazadról <<
Bocs ,de ezek a Te gondolataid,engem nem ez motivált,hanem amit fent írtam.
Elég furcsán gondolkodsz,ez mondjuk a Te dolgod,csak azt nem értem hogy
miért tulajdonítod nekem ezeket a gondolatokat,amikor ezt Te gondolod,és hatalmas önbizalommal engem vádolsz vele.
Ez nem éppen szimpatikus dolog,hogy saját magadból indulsz ki,és úgy minősíted a másikat.
Honnan tudod ,hogy annak mi az indítéka,mit gondol,mennyi tapasztalat van a háta mögött?
Ezen simán meg lehetne sértődni,hogy ennyire primitívnek nézel,hogy én ezt gondolnám./amit persze Te gondolsz./
Olvasd el azokat a válaszokat ,amiket a többiek írtak neked.
Mindenki ugyanazt kifogásolta nálad ,és nem is olyan finoman ahogy én.
Olvasd át miket írtál,milyen stílusban,és a reakciókat is.
Észre kéne már venned valamit.
Vagdalkozol ész nélkül,pedig senki sem bántott.
Tanulhatnál itt egy két embertől,ha nem az üres frázisok pufogtatására használnád az energiádat.
Folyamatosan támadó állásban vagy,kioktatsz mindenkit,de legalább lenne valami értelmes tartalom abban amit mondasz...
Olvasd már át miket írsz,és gondolkodj el egy kicsit legalább mielőtt újra el kezdesz vagdalkozni.
Ha 10-20 év múlva látnád amiket-és ahogy itt írtál,akkor biztos hogy nagyon elszégyellnéd magadat.
Mit szólnál,ha rólad ilyen degradáló,lenéző,semmibevevő támadó véleményeket írna bármelyikőnk is?
Biztos fel lennél háborodva.
Itt mindenki kulturáltan beszélget,elmondja a véleményét.Vigyáz rá,hogyha más a véleménye akkor se sértse meg a másikat.
Neked minden hozzászólásod,vagy fellengzős kioktató,vagy kimondottan sértő,támadó.
Nem csak azok amiket nekem írsz,hanem mindegyik.
Tanulmányozd át,hátha rájössz Te is.
Mielőtt kioktatnál mindenkit,nem ártana egy kis önismerettel is foglalkoznod./Ha már itt vagyunk ezen az oldalon/
A további konfliktusok elkerülése végett nem fogok reagálni a hozzászólásaidra.
Elolvasom,de nem mondok véleményt és szeretném,ha Te sem kommentálnád az én hozzászólásaimat.
A többiekkel élvezet beszélgetni,de Te nem tartod be a legalapvetőbb játékszabályokat,ezért veled nem szeretnék a továbbiakban játszani.
Üdv: Éva
Ok.Èva vettem.
Ugyhogy nem várom el hogy reagálj.
Hozzáfüznék csak annyit hogy nem volt mindíg olyan nyugis a légkör mint mostanában.
Jó kis meccseket vivtunk már itt egy páran!:))
Söt!Azt hiszem elmondhatom hogy kaptam kemény ,,ütéseket".
S mégis ezeknek a virtuális pofonokért vagyok most a leghálásabb!
Ma mégis a legnagyobb bizalmasom az a személy akitöl a legbrutálisabb pofonokat kaptam! :)))
Ìgy sikerült a ,,tükör elv" gyakorlati használata,amit aztán szorgalmasan használtam,és használom ma is a mindennapokban.
Ha anno mindenki csak ,,simogatja a lelkemet" az nem hozta volna a csodákat amiket átélhettem.Max az egomat hizlalhattam volna.;)
A leveleim szándéka nem a bántás.Ha Téged mégis bánt,akkor kérdezd a ,,tükröt" :Miért???
Tudod Èva, ,,végigmatekoztam" már magamban pár olyan szituációt ami zavart,és aztán mindíg meg is született az eredmény.
Most már ott tartok hogy alig akad olyan dolog hogy zavar másokban valami.
Ha adódik mégis,gyorsan lecsapok rá,és elkezdem kibogozni.;)
Jó helyen vagy,és látom a törekvést Benned.A törekvés nagyon kell ahhoz hogy továbblépj.Mert most jön csak a java ha Te is akarod!De ez most nem lesz annyira kellemes!Mindíg jönnek emberek,és kerülsz helyzetekbe amik felháborítanak,és megsértenek mindaddig amíg nem határozod el hogy szembenézel vele!
Ezeket végigcsináltuk egy páran.Ha velem nem is akarsz szóba állni,javaslom Buddhanitát.Ö kíméletesebb mint én.
Noha szerintem senki nem kapott még itt annyit mint amennyit Ö....;)))
Erika Szeretettel!
Valóban, az ember örül, hogy ha jó helyen van. Visszaigazolás, hogy jól döntött, amikor ott maradt. Ahogyan te is itt vagy, nem véletlenül.
Befelé pedig kívülről lehet jutni. Tehát szükség van a külső jelekre, amelyek majd mutatják az irányt.
És tényleg nem kell állandóan simogatni az ember lelkét, de támadni sem kell állandóan. És az egyensúlyt kinek kinek képességei szerint alakítani. Ami nem öl meg az megerősít, tartja a mondás, de ha túl sok ütést kap az ember, meg is keményedik, nehezen válik befogadóvá, hacsak nem omlik össze a sok támadástól, és elölről építi fel magát.
Tehát tükör ide, tükör oda, nem kell állandóan támadni, viszont tükrözd meg magad és kérdezd meg: Tükröm tükröm, mondd meg nékem, miért vagyok mindig támadó e vidéken?
Ne sajnáltasd magad, miközben a másikat próbálod elnyomni. Nem szép dolog a képmutatás.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Tükröm-tükröm mondd meg nékem:
miért zavar engem mások okoskodása, frázisok puffogtatása, és miért a támadó állása? Mit védek magamban a sértődéssel, visszatámadással? Miért zavar a képmutatás?
Elég egyszerű a válasz.
Az okoskodás nem zavar. Arra úgy tekintek, mint lehetőségre a saját álláspontom kifejtéséhez.
Az, hgy megtámadnak, nyilván azér zavar, mert védekezésre kényszerít, taktikai szempontból pedig nem célszerű védekezni, hanem támadni kell, Tehát védekezésként azonnali visszatámadás kell, hgy következzen. Az pedig már harc, ai elválasztja az embereket egymástól, és leránt a test szintjére. Az ilyen ember nem szereti a környezetét, ergó semmi alapja nincs arra, hogy pédikációkat tartson, békét keresők számára.
A képmutatás miért zavar? Lássuk csak, nem szereti az ember ha átverik? Lehet. Valóban most, hogy így törpölök rajta, van egy elvárás mögötte, hogy ha én nem bántottalak, te se bánts. Ha én korrekt voltam legyél te is korrekt velem szemben.
Talán az elváráshoz való ragaszkodást meg lehetne szüntetni. Aztán igazából nem is engem támadott meg, hanem és csak a megtámadott védelmére keltem.
De ha semmihez nem ragaszkodunk, semmire nem reagálunk, mindent eltűrünk, semmit nem kezdeményezünk, mert ugye az már erőszak lenne, hiszen a másikra testálnánk a szándékainkat.
Akkor mindenki dobja el a billentyűzetet, és vonuljon egy hegyoldalba remetének, hogy ne is kelljen ebben a világban élni, mert mindenképpen záros határidőn belül ez a világ megöli azokat, akik nem védekeznek.
Holott pedig ha céllel vagyunk itt, akkor a test számára ki kell alakítani a megfelelő környezetet, hogy működni tudjon, és adott esetben meg kell védeni ha támadják.
Nem látom át ennek a túlzott elszálásnak a lényegét. Felelősek vagyunk a testünkért is, és a hozzá tartozó testtudatért, egóért, és úgy kell lavíroznunk földi pályafutásunk alatt, hogy e testben kitűzött célokhoz eljussunk.
Kiszállhatsz a testedből, de a valóság az az, hogy itt abban tudsz fennmaradni. Óvni vigyázni kell hát rá. És ha az egónek nem lenne szerepe, akkor nem lenne, mert mindennek funkciója van. Nincsenek a világban felesleges dolgok.
Én így látom. Tehát ha ok nélkül megtámadnak, védekeznem kell, hogy fenntartsam magam. Vagy fel is áldozhatom magam, de csak azért, hogy aztán visszajöjjek, és kezdjem előlről, mert nem tudtam itt betölteni a funkciómat? Semmi értelme. Amíg aktív az ember, fiatal, ki kell mennie az utcára, a többi test közé, addig rendelkezni kell azokkal a képességekkel is, amelyek a testek világában a működésemet szolgálják. Majd ha nyugdíjas korú leszek, otthon ülő, szépen lemondok ezekről, és egyre inkább a testtől eltávolodva, átadom magam az univerzumnak. De itt, az itteni szabályokat is be kell tartani.
Éppen Jézus példázza ezt nagyon szépen, amikor az adófizetésről faggatja egy farizeus.
Kell e a császárnak adót fizetni?:) Add meg a császárnak (a testnek) ami a császáré, és Istennek (a szellemnek) ami az istené.
Tehát azt mondom,hogy nem kell túlzottan elszellemesedni. hanem a szektásodást kerülve jobb a békét keresni, és finoman rámutatni, hogy esetleg mások számára is elérendő kívánatos állapot legyen.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Én csak egy dolgot nem értek: olvasom Erika hozzászólását. Semmi sértő, megbántó, csak egy vélemény (nekem ez jött le).
Mégis, harag, támadás, aztán pártoskodás lett belőle.
Miért??
Szerintem ezért: eddigi hsz-sok alapján volt bennetek egy kialakult kép ismeretlenül róla. Ebből kiindulva jött a reakciótok.
Csaesznak jó volt a cimzése is: tükröm-tükröm..
Elég nyílt voltam-e, vagy bezártam magam egy előítéletbe, mint a remete?
Vizsgáljuk meg inkább mégegyszer: olvassátok el, de úgy, hogy közben magatokra figyeljetek: mi zavar engem benne? Mit látok magamból kivetülve?
Érdekes, hogy egy-egy írásba mit lát az ember: már-már látni véljük a szándékot, a hangsúlyt, mit él, mit nem, mit akar, mit gondol. Beindul az agyalás, motoszkál, mint pók a falon, észrevétlenül. A vége, vagy rákérdezek, utánajárok, vagy valami "félreértés" sül ki belőle.
Tehát, ha elolvassuk újra, mit írt Erika, ráadásul úgy, hogy sem a nevét nem nézzük meg ki írta, sem az előzményeket, mit gondolhatunk róla, akkor is ezt a reakciót kapta volna?
... Erika a megjegyzésével, de kéretlen tanítást bizony elkövetett. Éva megsértődése pedig aránytalanul erős volt. Valamiben találat érte. Én így láttam kívülről.
Egyikőtökkel sem keveredtem még semmilyen beszélgetésbe, ezért eléggé pártatlan lehetek. Erikát már elég régen olvasom, ezért ismerni vélem szándékaiban is (amit Éva nem tehet), Évát pedig személyesen is hallgathattam Sanyi egyik tréningjén. Egyikőtökben sincs rossz szándék, de ego az igen... mint ahogyan mindannyiunkban, és azért vagyunk itt ezzel szembesüljünk és dolgozzunk rajta. Ezért biztosan nem véletlenül találtátok meg egymást pillanatok alatt. Lehetne azonban szelídebben is tanítgatni egymást...
Sem az akció, sem a reakció kivitelezésének "gondossága" nem ütötte meg azt a mértéket, vagy azt a "tiszteletet" egymás saját magával vívott harca iránt, amivel ezen a szinten tartoznánk a másik felé. Az egymással folytatott levelezésetekből még nem következett az a túlzott bizalmaskodás, hogy kéretlenül tanítsátok egymást, vagy rossz szándékot tulajdonítsatok a másik hozzászólásának. Az eseten persze lehet gondolkodni, mert van min, kölcsönösen.
Hajdu M.-hez csatlakozva, és saját korábbi írásaimra utalva - általában abszolúte értelmetlennek tartom a gondatlan, sértegető kommunikációval még jobban felpiszkálni egymás egóját, mert az indulatok között elvész a tartalmi információ. Ha valaki a szelíd tartalomból nem képes magára vonatkoztatni, nem látja meg a fejlődéséhez szükséges információt, akkor a kíméletlen kommunikációt még jobban hárítani fogja. (Talán létezik kivétel, amikor csak a kíméletlenség használ, de általában szerintem nem visz előre.)
Alacsonyabb tudatossági szinteken működik úgy a dolog, hogy az Üldöző addig keresi, míg meg nem találja az Áldozatát, és annak mindig akad Megmentője is. Az Áldozat pedig rendszerint elköveti azt a mulasztást, amiért hibáztatni, üldözni lehet. Aztán az Üldöző és a Megmentő is egymásnak esnek abban a vitában, hogy meg kell-e tanítani, vagy büntetni, vagy menteni az Áldozatot. A Megmentő pedig a kéretlen, erőszakos tanácsadó, tanító szerepében találhatja magát, és lényegében Üldöző lesz, vagy fordítva. Az Áldozat is megerősödhet, fellázad és válhat viszont Üldözővé, vagy Megmentőjévé másoknak, vagy csak magánál gyengébbekkel kompenzál a szerepváltásokban.
No, de mi itt már ugye nem játszmázni akarunk?
Épp Anitának válaszoltam,és közben becsúszott a hozzászólásod,
és alá rendezte az enyémet a gép.
Szóval Anita felvetésére reagáltam.
Olvastam a véleményedet,és csak annyit fűznék hozzá,hogy itt ezt a kérdést csak akkor lehet reálisan megítélni,ha az ember ismeri az előzményeket,és nem csak ezt az egy szóváltást ragadja ki.
Ennek hosszú előzményi vannak,figyelemmel lehet kísérni a korábbi hozzászólásokból.
Sajnos,hogy idáig lett feszítve a húr,hogy aztán robbant.
Ismétlem,ez a szituáció csak az egész folyamat figyelembevételével értékelhető,egyébként csak kiragadtunk valamit az egész ismerete nélkül.
Üdv Éva
Nemrégiben ezt írtad valahol:
"az én álmom gyönyörű,és csodálom a teremtés minden másodpercét"
Így Évi? Vagy történt azóta valami? Biztos vagy abban, hogy mindent meg kell ítélni, "reálisan"?
>Biztos vagy abban, hogy mindent meg kell ítélni, "reálisan"?<
Nagyon sokáig turbózodott ez a dolog,és nem vettem zokon
Törvényszerű,hogyha forr valami,akkor az előbb utóbb robban
Nálam mindig utóbb,és talán ezért esetleg nagyobbat robbant a kelleténél
Én a nyugalomnak,békességnek vagyok a híve /legalább is megszoktam magamban/
Nem szeretem a provokálást,csak akkor ha építő jellegű.
Mivel itt egész végig teljes mértékű hozzá nem értésről,
és olyan alapon való kioktatásról volt szó,
hát amikor elérte a sértés,és ledegradálás kategóriáját,
ezt kinyilvánítottam.
A kérdésedre válaszolva,nem változott semmi a világomban,
meg kellett ezt lépnem mert túl ment egy elfogadható határon,és ennyi .
a
A világom ugyanaz maradt ,nem változott semmi.
Jól néznénk ki ,ha ilyen dolgok kizökkentenék az embert abból ,
amit évtizedek alatt sok munkával,kitartással,áldozattal odaadással elért.
Szerinted mi történt?
Ha válaszolsz,akkor kérlek úgy tedd,hogy nem az utolsó kijelentésre reagálsz,hanem az egész idáig vezető folyamatot átnézed.
Üdv :Éva
Egyszerűen csak túlzónak éreztem a reakcióidat, és mintha a megszokottól kicsit több lenne bennük az ego, vagy az érzelem...
"A kérdésedre válaszolva,nem változott semmi a világomban,
meg kellett ezt lépnem mert túl ment egy elfogadható határon,és ennyi ."
Kutyaharapást szőrivel? Talán elég lett volna csak annyit mondanod Neki: Ismételten nem értek Veled egyet...
Üdv: J
Itt már rég nem erről volt szó;
>Talán elég lett volna csak annyit mondanod Neki: Ismételten nem értek Veled egyet... <
leírtam világosan,hogy miről volt szó
az nem ütközési pont,hogy az ember nem ért egyet valakivel
kifejti,hogy ő mit gondol másképp és kész
békés dolog
amivel itt szembetaláltam magam,az nem volt békés dolog/lásd előzmények,és a kiteljesedése/
Itt most lezártam a további írogatást
Ha valakit tényleg érdekel miről van szó,olvassa el Erika összes hozzászólását és a reakciókat,az enyémet is
Csak így érthető a dolog ,sehogy másképp,kár is ezt turbózni.
Világosan lejön ,minden egyes alkalommal,hogy mi is a probléma.
Nem az érthetetlenség volt az,hanem az abból jövő agresszió.
Ezen még az sem változtat,hogyha ez esetleg nem volt szándékos.