Miről ismernél fel egy megvilágosodottat?
Sokan vágyunk rá, hogy találkozzunk egy igazi megvilágosodottal. De vajon felismernénk Őt? Ugyan miről?
Miről lehet felismerni egy megvilágosodottat? A viselkedéséről, a tetteiből, a reakcióiból? A szavaiból áradó bölcsességről? Vagy úgyis megelőzné a híre, hogy Ő egy megvilágosodott?
Lehet, hogy nap mint nap találkozol egy megvilágosodottal, de eddig nem vetted Őt észre? Talán a szomszédod az? Vagy együtt élsz vele, csak ilyen jól titkolja? : ))
Mit gondolsz?
Van tapasztalatod erről?
Pont ezt írtam a másik blogban, hogy miután ténylegesen megtapasztaltam valamit, ráébredtem valamire, utána azt egyszerűen nem is tudom szavakba önteni, mert tényleg nem lehet. El is gondolkodtam ezután az írásom után, hogy akkor, aki megvilágosodik, az utána ezekről a dolgokról nem is beszél már egyáltalán? Egyszerűen megnémul ilyen téren? De most itt meg is kaptam a választ egyből :) Tehát ilyen téren meg lehet ismerni egy megvilágosodottat, de mindenképp kell hozzá már egy bizonyos tudatossági szint szerintem, hogy egyáltalán be tudd fogadni ezeket a tanításokat.
Picit görbítek a témán, én is a napokban jöttem rá, hogy még annyira nem vagyok készen a megvilágosodásra, hogy fel sem tudnám dolgozni, ha megtörténne velem. Megpróbáltam elképzelni, mi lenne, ha egyszer csak megvilágosodnék. Hát rájöttem, fogalmam sincs. Ülnék csak némán? Egy pillanatra még meg is ijedtem a gondolattól, egészen rossz érzésem lett tőle. Aztán rájöttem, hogy nem baj, mert így legalább a megvilágosodás nem került be a többi letisztázatlan vágyaim közé. :D Azzal legalább akkor ott már nem lesz gond :)
Közben rájöttem, hogy ettől még szerintem nekem van igazam, bár nem szeretem ezt a mondatot :D Mert attól, hogy egy tanítvány elmondja valakinek, hogy na Ő megvilágosodott, hozzá menj tanulni, az nem jelenti azt, hogy egyébként felismerné az illető magától. Szóval a blog címe szerinti értelemben konkrétan felismerni megvilágosodottat még mindig azt mondom, hogy csak megvilágosodott tud :D
Évekkel ezelőtt ráébredtem: ne AKARJ megvilágosodni. Az akarat, az ego ellenszelet gerjeszt, messzebb visz a partoktól, mint remélted.
A megvilágosodás egy megélés, állapot, melyhez egy folyamat vezet és gyorsíthatod, lassíthatod ezt atól függően, hogy milyen léptekkel haladsz az univerzum lépcsőházában.
Az akarat nem az ego... :l
Viszont Éva! Ramana megvilágosodása érdekel :) Mert én csak annyit tudok róla, hogy egy halálélmény következtében világosodott meg, de konkrétabbat nem
Igen ,úgy kezdődött.
16 évesen ráadásul..
Szóval egyszer csak úgy érezte,hogy meghal
először megijedt,az érzéstől,aztán elkezdte forszírozni,hogy ki is hal meg
kezdte bontogatni magáról azokat a ,, hagymahéjakat ''
mígnem eljutott az igazi Önvalójáig
Nagyon jó volt abba elmerülnie,és egyre többet kívánta ezt az állapotot
még iskolába járt,de már annyira csak ez érdekelte,hogy kerülte a társaságot,és ha tehette
,,merült "
Aztán addig addig,hogy hagyott csapot,papot és elvonult az egyik templom oszlopcsarnokába,
egy ászanában úgy is maradt
teljesen megszűnt neki a külvilág
a kölykök dobálták kővel,meg egyebek,de semmiről nem vett tudomást
volt valaki ,aki vigyázott rá,néha adott egy korty vizet tejet,törölgette stb
néha magához tért egy pillanatra,akkor ivott,de ez nem volt jellemző
Szóval rakosgatták össze-vissza,meg néha ő is elmozdult a helyéről
valahogy lekerült egy alagsorba,hideg,nedves helyre
ott rágták szét a férgek a lábát,és arról sem vett tudomást
lehetett is látni, a jobb lába korom fekete volt
szóval ő közben végig ebben a boldog állapotban volt,
elmerülve az Önvalóban.
És ez ment kb.20 évig,amikor is felébredt erre!!! a világra
ezt figyeld :felébredt erre a világra
ezen csodálkoztam a legjobban,azt hittem hogy a másik világra ébrednek fel
/na mindegy mindig tanul az ember/
Szóval,felébredt,megvilágosodott,és még 50 évig sugározta a fényt a világra.
Ezt mondták róla.
/meg amit írtam,hogy csak átsugározta a tanítást,egy szó nélkül./
Ennyit tudok róla...
Arthur Osborne írta ezt a :Felébredés Sri Ramana Maharsi és az Ön-megismerés ösvénye c.könyvében
és hivatkozik Maharsi Evangéliumára /azt nem olvastam/
Persze én nagyon röviden írtam, Osborne teljesen részletesen írja,és gyakorlatilag az egészet Maharshi meséli el egyes szám első személyben./gondolom az evangéliumában./
Hmm. Érdekes :P De végül is érthető is, ha belegondolsz, mert ha valami jó, annak hamar a rabjaivá tudunk válni. És ha ez jelen esetben az Önvalóban való elmerülés, akkor azt a rabságot levetkőzni, hogy megvilágosodjon, csak úgy tudta, ha felébred erre a világra :)
Mondjuk azt nagy szabadságként élte meg,nem rabságként..:)))))))))))
ez a röhej,ha innen nézem arra kell felébredni/Önvalóra/
ha onnan nézem,akkor meg erre a világra
Nem rossz! /a végén még megvilágosodom /
Az mindegy, hogy minek éljük meg. :) Egy szál cigi elszívása közben is hatalmas szabadságot lehet érezni, mégis rabjai maradunk a ciginek. Mindegy melyik oldalról kell felébredni melyikre. Én magam az ébredés kell, hogy legyek, ha meg akarok világosodni :)
40 versszakot írt a "Valóságról".+ 30 versnyi tanítása is ismert.
Asramjában ma is minden nap éneklik a két verses tanítását.
Egy megvilágosodott ember világképe ezekből jól kiolvasható:
"Invokáció: A tudatosság a realitás elválaszthatatlan velejárója.
2. A hármasságra bontott "Isten-lélek-világ" az ego teremtménye, és eltűnik az egóval.
5. A világ tulajdonképpen az öt testi burok (durva test az érzékszervekkel, bioenergia, finomtest, elme, intellektus), mert nélkülük a világot nem lehetne így felfogni.
7. A világ az elmével együtt keletkezik és tűnik el. Mindkettônek az eredete a ragyogó Önvalóban van.
15. A múlt és a jövô, amikor megtörténik, csak jelen. Így egyedül csak jelen van.
16. Valójában egyedül az Önvaló létezik, tér és idô nélkül.
17. A nem-realizáltak számára az "én" akkora, mint a test. A realizáltak számára határtalan.
18. A nem-realizáltak számára a világ korlátozódik arra a térre, amelyet elfoglal. A realizáltak számára határtalan, vagyis a világ alapja a valóság határtalanságaként ragyog.
19. Sorsról és szabad akaratról a nem-realizáltak vitatkoznak. A realizáltak felismerték a kettô közös forrását, és mindkettôn túljutottak.
20. Csak az látja az Istent, aki az Önvalót látja, de ô már nem különbözik Istentôl.
21. Istent látni annyi, mint Istenbe abszorbálódni.
22. Isten ragyog az elmében. De az elmének, hogy Istent lássa, befelé kell fordulnia és kölcsönkapott fényét egyesítenie kell az ô hatalmas fényével.
25. Az ego (én-gondolat) felvesz egy testet, és különös cselekedeteket hajt végre. Egyik testet a másik után veszi fel, amíg az "(Igazában) ki vagyok én?" rákérdezésre megtapasztalt felismerés el nem pusztítja azt.
(Vö. Egy másik nagy megvilágosodott, Nisargadatta Maharaj kijelentésével: Ez az élet képzelôdés, és a túlvilági is az, bár a tudat itt kifinomultabb lesz a halál után a hordozók lehullásával. A megvilágosodott viszont tudja, hogy ô nem született, és nem hal meg.)
39. A Megkötöttség (Karma) és Felszabadulás csak az elme fogalmai, megszűnnek, ha a megkötött kutatni kezd, és eléri a realizációt. Az Önvalóból eltűnik a megkötöttség és szabadság gondolata.
40. Csak az ego kérdezi, hogy az igazi Felszabadulásban jelen van-e a forma, vagy az forma nélküli. Az ego megsemmisülése után nincs ilyen különbségtétel.
+30bóll:
1. A tett (karma) gyümölcsöket terem. Ez Isten rendelése, de a sors nem Isten, mert nem tudatos.
24. Vannak teremtmények és van Teremtô. Ôk egyek a Létben. Különbségeik csak tudásuk fokában és más jellemzôikben van.
25. Ha a teremtmény sajátosságai nélkül látja és ismeri Önmagát, ez már a Teremtô tudása. ô ugyanis nem másként, hanem Selfként (Önvalóként) jelenik meg.
28. Ha valaki ismeri saját igazi természetét, azt kezdet és vég nélküli Létként tapasztalja meg. Az pedig töretlen Éberség-Boldogság.
Burkaim tudatlanok
S az nem Realitás,
A Valóság ÉN VAGYOK,
Lét-élmény és semmi más. "
Mindebből átjön, hogy a mi "valóságunkat" világunkat az elménk, az egónk alakítja olyannak amilyen. Észleléseink csak részlegesek, alacsony tudatossági szintűek. Illúziókban élünk az "én" és a "nem én" elválasztott dualitásában.
Úgyhogy minden probléma és kérdés csak az egóista elme alacsony tudatszintjén merül fel.
Szóval? Miről is ismerjük fel? :)
Ezt már korábban is közkinccsé tehetted volna a blogban.
,,Azért nem csak szó nélkül sugárzott..''
Persze ,az Evangéliumait is leírta.
Viszont így tanította a tanítványait,nem magyarázgatott,
mert gondolom azon a szinten már voltak olyan dolgok,amiket nem lehet
elmondani,megfogalmazni,csak megtapasztalni,
erre ez jó ,, technika ''.
Általában csendben tanított, fő szóbeli tanítása pedig a vicsára volt
(valódi önazonosságunk kutatása a "Ki vagyok én?" kérdés segítségével).
"Ki vagyok én?" kérdés segítségével).
igen,igen,ezzel szépen lehet bontogatni,egészen ODÁIG...
de tudtok egyébként ezzel kapcsolatban valami gyakorlatibb, további útmutatásról is?
http://www.youtube.com/watch?v=y3K7gaVuDck
Addig kérdezgeted,hogy ki vagyok én,és bontogatod le magadról,hogy ez sem,az sem,
amíg már más nem marad csak az Önvaló
ez is egy gyakorlat erre
lehet próbálkozni...
Sziasztok!
A kérdés gondolatébresztő: Miről ismernél fel egy megvilágosodottat?
A kérdés / kérdező azonban azzal az előfeltételezéssel él, hogy a megvilágosodott ember / lény felismerhető. Egy további kérdés adódik ekkor: Ki az, aki felismerni képes a megvilágosodott lényt?
Jelen topikban egyesek úgy vélekednek, hogy az ilyen lény nem ismerhető fel, míg mások szerint, felismerhető. Véleményem szerint, mindannyiu(n)knak igaza van. Sok olyan ember létezhet a Földön, aki nem ismerné fel a fénylőt, mert nincs elképzelése arról, hogy mi az a megvilágosodás. És sokan vagyunk, akiknek vannak elképzelései arról, hogy mi a MEGVILÁGOSODÁS, és éppen ez akadályozhat meg minket a felismerésében. Léteznek olyanok is - reményeim szerint, egyre többen -, akik képesek felismerni. Ismerős számukra, nem képez megfejthetetlen rejtvényt, teljesen hétköznapi. Igen, a rezgés: egy húron pendülnek. :) De a zenéről, zenészekről is írt már valaki.
Az a több ezer éves ügy a Mesterrel most is, ma is aktuális. MOST van, hiszen az idő illúzió. Így a Mesteri jelenlétnek az egyéni tudatokban való működésének foka adja annak különbségét, hogy a Mester volt (megváltott minket és nincs teendőnk), lesz (eljő és megvált minket) avagy mindig is jelenlévőként VAN (és csendben dolgozunk saját megváltásunkon - vajon képesek vagyunk-e a csendre? :) ). Úgy gondolom, egymás tanítványai és egymás mesterei is vagyunk egyazon pillanatban, még akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosul bennünk. Egyetértek azzal, hogy a mi utunk mesterei mi MAGUNK vagyunk. Ugyanakkor, azt gondolom, hogy a "tömeg" nem feltétlenül jelent alacsonyabbrendű minőséget. Lehet a "kritikus tömeg" is, amely elősegíti a tömeges megvilágosodást. Van esélye a tömegnek is, ha minden egyén teszi a dolgát.
Nem mindegy, hogy az elménk tudja, hogy Nírvána = Szamszára, vagy hogy most megéljük azt a Nírvánát, ami Szamszárának álcázza magát. :) Inkább azt mondanám, az elme (ahamkara, éncsináló, ego, gondolatgyár, hamis önazonosságtudat) nem tudja, hiszen képtelen felfogni ezt az igazságot. Ennek a megélése, maga az ÉLET, túl van az elme körein, ahogyan az időn is. A kegyelem révén nyerhetünk egy-egy pillanatnyi betekintést ebbe a(z ugyanabba a) világba, a csend birodalmába. (Ébredhetünk fel ebben a világban.) De kihez kopogtat be a kegyelem? Ahhoz, aki nyitva felejti az ablakot - ahogyan egy Mester fogalmazott - melyen be tud libbenni a frissítő szellő. De mikor tudjuk nyitva felejteni az ablakot? Ha szabadságoljuk az elmét, ha megengedjük magunknak, hogy észrevegyük a világ szépségét. Ha tudunk szenvedéllyel élni.
Szenvedéllyel élni, önmagunkkal, másokkal. Képesek lehetünk vajon megsérteni egy megvilágosodott lényt? Képes volna minket megsérteni egy megvilágosodott lény? Ő szenvedéllyel él, ég és éget. Ez a tűz sok mindent porrá éget, de nem a mi elpusztításunkat célozza. Csak a hamvadó ego küzd ennek láttán, mert azt hiszi szegény, hogy megsemmisül, hogy ő is arra a sorsra jut, mint a másik önmagam ("az ő") egoja. Hogy nem lesz többé szava. És ha nem lesz többé szava, akkor nem lesz többé léte. Mert nem tudja felfogni, hogy sohasem semmisül meg, csak EGY-gyé válik, kiteljesedik. Az észlelő az origóban marad, ahol mindig is volt. De az érzelmek, gondolatok, vágyak viharai már nem rázzák koordináta-rendszerét.
Amíg nem jut el ide, a lény keresse az őt megbántók társaságát, mert sokat tanulhat tőlük. De vigyázzon, nehogy kimerüljenek energiái.
Amíg nem jut el ide a lény, keresse az őt bátorítók, és szeretők - a hasonszőrűek - társaságát, mert feltöltődnek energiái. De vigyázzon, nehogy hatalmasra fúvódjon az egoja, elnyomva más egokat.
A feltételezés: Képesek vagyunk felismerni a megvilágosodott lényt.
A válasz: Azáltal vagyunk erre képesek, hogy felismerjük benne saját megvilágosodott mivoltunkat. Magyarán: van szemünk hozzá, hogy meglássuk. :)
Mikor jön el ez a létállapot? Egyes bölcsek szerint: sok-sok létidő megtapasztalását követően. (Ők nem hiszik el, hogy nem szükségszerűen kell hozzá az idő illúziója.)
Más bölcsek szerint: Már mindig is itt van. (Ők nem bizos, hogy látják, hogy mások számára bizony szükséges az idő illúziója.)
És nyilván van jónéhány bölcs, akik teljesen másként működnek. De ezt az elmém nem képes felfogni. :)
A kérdés: Mikor engedjük meg magunknak, hogy felismerjük magunkban a fényt? (Hogy fényként ismerjük fel önmagunkat.) Az ego éppúgy nem tűnik el a megvilágosodással, ahogyan az isteni énnek sem vagyunk híján megvilágosulatlanul.
Néhány éve írtam önmagamnak: "A világnak soha nem volt nagyobb szüksége szentekre, mint ma. És a szentek köztünk járnak."
És csak pár perce jöttem rá: Ezek a szentek mi magunk vagyunk. Ti, én, ők, mi mindannyian.
Namaste!
HOPPÁ !!!
Vééégre , és köszönöm ;)
A megvilágosodott kívülről nézve különc, önfejű, boldog, gátlástalan, bölcs, őrült, óvatos, önálló, mondhatni szégyentelen és pofátlan időnként a viselkedése. Nem akarja magát állandóan elfogadtatni másokkal.
Kilóg a sorból.
- különc, mégsem akar feltűnni
- önfejű, de nem akar idegesíteni másokat
- boldog, pedig nincs oka rá
- gátlástalan, de nem elvetemült
- bölcs, de bolondnak mutatja magát
- őrült, de nincs nála józanabb
- óvatos, pedig tudja, hogy semmi sem árthat neki
- önálló, mégis keresi mások társaságát
- szégyentelen, mert nincs szégyellnivalója
- pofátlan időnként, mert nem visel maszkot
- nem akarja magát másokkal elfogadtatni, mert látja saját fényét
- kilóg a sorból, pedig sosem törekszik erre
És mi arra vagyunk a leginkább kíváncsiak, hogy milyen lehet egy megvilágosodott lény belülről nézve. :)
Hát ez érdekes és szerintem igaz is, de ez nem a megvilágosodottság állapota, inkább a megvilágosodott tudatú ember emberi oldala: az ahogy él, vagy inkább ahogy látszik hogy él.
De maga a megvilágosodottság, az más, és más benne az, ami miatt mindannyian kutatjuk. (Hogy milyen állapot és mi a lényege, arról már sokat írtunk, és itt alább is írnak.)
Ez a látszólagos ellentét pedig azért van, mert itt a Földön nem csupa megvilágosodott ember járkál, épp ellenkezőleg, csupa olyan ember, akit meghatároznak a test, az elme sémái, és folyton eszerint élnek, meg nézegetik a környezetüket és nem mernek önmaguk lenni.
Viszont abban az esetben ha mind képesek lennénk önmagunk lenni, ez a paradoxon eltűnne, és egyáltalán nem tűnnénk öntörvényűek, bolondnak, meg különcnek, mert a valódi, a "normális" állapotunkban lennénk. Sok bolond együtt ugyebár egymás számára nem bolond. :)
Ez az állapot egy egyensúlyi állapot, és ha másnak tűnik kívülről az csak miattunk, a szemlélők nézőpontja miatt van. De nem ezzel kellene foglalkoznunk, meg azzal, hogy milyen egy megvilágosodott, meg hogy él. Inkább csak azzal, hogy a saját ilyen állapotunkat megleljük.
Ezek az emberek a flow-ban vannak a tetteiket és gondolataikat ez határozza meg és nem a saját testük. Egy másik ilyen emberrel ezért tökéletes harmóniában tudnak működni, mert azt sem a saját teste irányítja, az is aláveti magát a flow-nak. (életnek, univerzális energiának, Istennek...stb.) És innentől kezdve amit cselekszenek nem nevezhető sem "normálisnak", sem "különcnek". Mert nem hasonlítja őket egyikük sem semmihez. Azok, amik. Amiknek adott pillanatban lenniük kell.
Ezt ahhoz a folyamathoz tudom hasonlítani, ahogy egy több-száz tagú, képzett zenészekből álló zenekar egyszerre lép be egy tizedmásodpercben (vagy még a töredéke alatt) a karmester intésére és adott hangerőn és tempóban, hangszínnel és érzéssel, egyszerre, ugyanúgy kezdenek játszani. Ezt a tizedmásodpercet senki sem számolja ki semmilyen értelemben. A karmester keze csak jelzés, a jelzése csak egy szimbólum. A gyakorlás teszi pontossá a megérzést, és a megérzés, a zene belső érzése és hallása indítja el a folyamatot. A semmiből születik meg az a pillanat, tökéletes összhangban.
Ezt zenészként sokszor átéltem. Tudom, hogy tanulni és gyakorolni kell. És akkor meg lehet csinálni. (Most ezt igyekszem az életemmel is tenni.)
Már tudom, hogy az egyéni gondolkodás nem fog elvinni ehhez az állapothoz. Hiába töröm rajta a fejem, hogy miért viselkedik egy megvilágosodott úgy, ahogy, vagy egyáltalán honnan lehet felismerni...stb. És hiába méricskélném magam bármelyikhez, bármilyen formában. Ezért igyekszem csak akkor gondolni és csak azt, ami a flow-ban van. Mint most is. :)
Namaszte
Önmagad mestere vagy... keresheted másban is de benned ott van, mint magadban, ha lecsendesedsz és megpróbálsz tudatos lenni, felismerni a pillanat alkotórészét a villanásokat, ilyenkor egyé válhatsz a megértéssel... a felismeréssel. Ez megtörténhet sokakkal úgy hogy észre sem veszik mert, megesik amikor a a felismerést is fel kell ismerni..:) A lényünk az én tapasztalásaim szerint egy olyan bonyolult mágneses energiahálóz tud kapcsolódni amin keresztül érzékelhetjük azt az áramlást azt a pulzálást azt a csodálatos energiát amik vagyunk...
Szerintem a megvilágosodott egy állapotra utal. Meditációban sokan érezhették úgy, hogy valami csodálatos Fény, bölcsesség, szeretet tölti fel egész lényüket. Erre utal a világosodás szó. Megvilágosodott mester az, aki tartósan képes ebben az állapotban maradni. Tehát úgy kapcsolódik az istenihez, hogy tetteit, szavait, gondolatait folyamatosan az irányítja. Aurája olyan, hogy az még a nem ezoterikus tudással rendelkező emberekre is pozitív, gyógyító hatással van. Ilyen volt Jézus is, aki csodálatos gyógyító és tanító volt. Amikor azt mondta, én és az atya egyek vagyunk, az azt jelentette, hogy folyamatosan kapcsolódott, eggyé vált Istennel. Nem az ő hibája, hogy isten egyszülött fiának kiáltották ki, ezt nem ő állította magáról. Mózes, Buddha, Sai Baba is ilyen mesterek voltak. Felhívnám a figyelmeteket arra a Bibliában elkent tényre, hogy Jézus azt mondatta ki a tanítványaival: Te vagy Illés. Ez, ha 3D-ben gondolkodunk, azt jelentené, hogy Illés reinkarnációjának vallotta magát. Én úgy gondolom, hogy egy lélek különböző inkarnációiról van szó, akik közel egy időben jelentek meg. Ezzel azt akartam elmondani, hogy a megvilágosodást szerintem úgy lehet elérni, hogy több inkarnáción keresztül fejlődünk, tanulunk, és aztán az egyikben elérünk egy olyan állapotot, amikor már folyamatosan az istenihez kapcsolódunk. Megvilágosodott mester is reinkarnálódhat, ha az embereken való segítés a célja. De Buddha például azt tanította, hogy a cél éppen a reinkarnációból való kilépés.
A kérdésedre az én válaszom: a megvilágosodott embert olyannak látjuk, aki folyamatosan Isten bölcsességéből beszél, cselekszik, és itt a hangsúly a folyamatosan van. Érzékeljük vagy látjuk gyógyító auráját. Az igazi megvilágosodottak tanítás, gyógyítás céljából maradnak meg emberi testben, és jellemző rájuk ez a tevékenység. Magyarán: árad belőlük a minden és mindenki felé irányuló szeretet, az isteni szeretet. Ha ezt érezném, biztos tudnám, hogy megvilágosodott emberrel találkoztam. Jelenleg éppen a saját megvilágosodásomon dolgozom, ahogy szerintem ezen a fórumon mindannyian :-) (Mennyit fejlődtem az évekkel ezelőtti látásmódomhoz képest, JÉÉ)
Nem törvényszerű a felismerése de lehetséges.Túlnyomó részt az emberek általában elsiklanak olyan dolgok mellett is amelyek valódi értéket képviselhetnének életük valamely terén. Vehetjük példának a világhírű hegedű virtuóz esetét, aki egyszerű hétköznapi öltözékben a metró aluljárójában hegedült sztradivárijával. Órákon át csodálatosan hegedült, ám egy-két halvány érdeklődéstől eltekintve közönnyel fogadták az emberek. 3 dollár jött össze hegedütokjában és kevesen lassítottak, hogy meghallgassák csupán.
Nos éppen így megyünk el legtöbbször életünk megoldásai mellett is.
Gondolom spontán megfogalmazatlanul is, intuitíve érzékelhető ha valaki megvilágosodott, ugyanakkor tudatos vizsgálódás eredménye is lehet akár. Fontos ismérve, hogy a szavakra kevés hangsúlyt fektet, példamutatással a hétköznapok gyakorlatában mutat utat a hozzáfordulóknak. Tanítasait hitelesnek érzed de nem elméből, zsigereidből, minden sejtedben érzed sugárzó energiáját.
"Ha közötted jár, észre sem veszed, ha nincs jelen, hiányozni fog."
Egyaltalan mi az, hogy megvilagosodott?
Panka