Segítségben bízom
Alig vergődtünk egyenesbe anyagilag, /még nem is igazán sikerült/ és már itt a következő probléma!
A legidősebb fiam három gyermekével hazaköltözött, mert a felesége a gyermekei füle hallatára megfenyegette, hogy ha éjjel elalszik, akkor megöli.
Ezt nem csak úgy mondta, mert máskor már történt olyan, hogy neki esett a fiamnak, ütötte, ahol érte. Félti a fiam a gyermekeit.
Nem beszélve, arról, hogy a tizenöt évnyi házasság alatt, a menyemnek nem volt még munkaviszonya soha.
A fiam egyedül vette, tartotta rendben a házat, míg a menyem szinte semmit nem tett azért, hogy jobb anyagi helyzetben legyenek.
Elé állt a menyem a gyerekeinek, közölte velük, hogy beadja őket az intézetbe.
Hát most már valami olyan csodatevő lehetőséget írjatok nekem, amivel a családunk békességét, megélhetését, valamint az anyagi javulást is el tudnám érni.
Rohadt nehéz két nyugdíjból, meg egy keresetből hét embernek megélni egy fedél alatt.
/még az egyik lányom itthon van, mert tanul/
Bízom benne, hogyha olvassátok, akkor tudtok javasolni valamit, hogy mit tegyek a jobb életünk megvalósításáért.
Előre is köszi, üdv. mindenkinek.
Margó, 58 éves nagymama, négy gyermekem, öt unokám van.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A menyednek oka van hogy így "kiborult", hogy szinte megölné= megszűntetné a problémát = terheket maga körül.
Békességet úgy érsz el a CSALÁDODBAN, ha nagyon erős leszel, és önmagadban rendet teremtesz legelőször is. Legyenek tiszták szeretettel teliek a gondolataid, ne ítélkezz a menyed miatt se.
A gyerekeknek SEM jó , ha akár gonodolattal /szóval bántod a menyed, vagy akár az egész helyzet szerecsétlenségén keseregsz.
EMELD fel a családod lelkileg, nézzd a jó dolgokat, pl. milyen élmények érték az unokákat a suliban, van nyugdíjad, van egészség az unokáknál. A fiadnak van melója.
A család együtt, van ház ahol éltek, van hit , és van szeretet.
Most, a jelenben, az adott pillanatban vedd úgy ez csak egy feladat, se ne azt lásd atyaég mi történik itt? Nem történik semmi sem, mint az aminek épp most történnie kell, hogy fejlődjetek lelkileg (is).
Lásd ebben is a szépet, mert kell is hogy lásd, mindenki érdekében.
Férjeddel és fiadal együtt működjön a kommunikáció. Te is győzhetsz egyedül is , de együtt könnyebb, főleg ha a gyerekeket is bevonod majd ebbe. Szuper kis ideiglenesen alakult csapat lehettek, mely később olyan erős köteléket ad majd nektek amit senki és semmi szét nem tud majd választaani. A CSalád szent.
Szeretettel Dia
"Hát most már valami olyan csodatevő lehetőséget írjatok nekem, amivel a családunk békességét, megélhetését, valamint az anyagi javulást is el tudnám érni."
Isten
Talán segíthet az is, ha megpróbálod kitalálni, mi az, amire ez a helyzet taníthat Téged. Miben kell esetleg változnod, vagy mi az, ami mellett ki kell tartanod. Ne félj feladni régi dolgokat, nem fog érte senki sem kinevetni még akkor sem, ha egy 50 éves tévedést ismersz be. Még az is lehet, hogy tisztelni fognak ezért. Próbáld meg megismerni önmagad. Ha nyugodtan, békével fordulsz a többiek felé, az az egész családon érződni fog, bár lehet, hogy csak idővel. Ne félj, próbálj meg nem aggódni. A Sors/Isten/az Élet/ki minek nevezi gondoskodni fog rólatok. Nemrég olvastam valahol, ami nagyon igaz, hogy az élet mindig azokat a helyzeteket hozza el Neked, ami által fejlődhetsz. Ja, ilyesmit ír DIdiusUS is, lehet, hogy nála olvastam. :) És a másik igazság, hogy az élet mindenkire annyit mér, amennyit ő elbír. És nem kegyetlenségből, hanem mert egy nehéz helyzetből általában bölcsebben kerülünk ki, jó esetben. Így minden nehéz helyzet egy lehetőség.
Van még egy "csodatévő" lehetőség, de erről inkább privátban írnék. Írj, ha érdekel. De nem tudok olyan csodatévő lehetőségről, ahol az embernek nem kell tennie, magába néznie, nyitottnak lenni az újra.
Kívánom, hogy megjelenjen az életetekben a béke.
Köszönöm vigasztaló szavaitokat, nagyon jól estek.
Amit nem írtam le első történetemben, most pár sorban pótolnám.
1. Engem édesanyám szülei neveltek, 2 éves koromtól 14 éves koromig.
Anyukám önszántából hagyott náluk, Ő 100 km.-el arrébb költözött, nélkülem.
2.Már férjhez mentem, amikor egy fél éven belül elveszítettem a nagypapámat, anyósomat,
keresztanyámat, annak a férjét, végül az édesapámat.
3. Született két lányom,1990-ben, /ikrek/ mindég szerettem volna kislányt, mikor 37 évesen megkaptam a sorstól, hirtelen úgy éreztem, hogy mindent elvesz tőlem a sors, mert két hónaposak voltak, mikor az édesanyámat baleset érte, 9 helyen tört el a jobb oldala, 5 hónapig ápoltam, mert gipszben feküdt, nálam.
4. Amikor a lányaim 16 hónaposak voltak, kiégett a 70 nm-es házunk, csak a falak és a tető maradt meg, kölcsönruhában jártunk, ügyintézni, mert semmink nem maradt.
Nem panaszkodhatom, mert életben maradtunk.
A két kislánnyal voltam otthon mikor történt, kivittem őket az égő házból.
5. 1992-ben a 12 éves fiam cukorbeteg lett, a 18 éves fiam pedig gyomorfekélyes.
6. 2003.-ban anyukám meghalt, 2004 ben a férjemet rákkal műtötték.
7. 2007-ben a legidősebb unokám 10 évesen cukorbeteg lett.
Bármennyire is szeret a Jóisten, most már tehetne terhet másra is.
Bár türelmes vagyok és arra gondolok, hogy jó lesz az eljövendő jövőben, de azért néha már fáradt vagyok.
Azt mondják a türelem rózsát terem, NA DE ILYEN TÖVISEST?
,,Azt mondják a türelem rózsát terem, NA DE ILYEN TÖVISEST?"
Na igen...!
Ha rózsakertet ápolgatsz akkor miért csodálkozol ha a rózsabokor rózsát terem? ;)
Felsoroltad szépen pontba szedve a sérelmeidet...
Nem hagytál ki egyet sem belöle? ;)
Ha ilyen precizitással számon tartod a ,,rózsültetvényeidet",és rendszeresen ,,leltárt" készítesz figyelve arra hogy ki ne hagyj egyet sem belöle,és ezt táplálod az annak megfelelö megélt érzelmek felidézésével akkor teljesen rendben van hogy burjánzik a tüskés rózsakerted.
Ha nem tetszik a ,,termés" akkor termelj más ,,magokból" teremts pozitív érzelmekböl pozitív megéléseket.
Ha érzel egy apró kis érzelmet ami jó érzéssel tölt el,abba merülj bele.Tápláld elöször odafigyeléssel.S már az odafigyeléssel ez a kis ,,mag" eröre kap annyira hogy növekedésnek induljon Benned.S Te tudod csak táplálni azzal hogy foglalkozol vele.Éppen úgy mint a szenvedéseiddel.
S ha a kellemes érzelem energiája ,,megérik" akkor az ,,leesik" egyszer,és akkor fizikai valóságként megtapasztalhatod a fizikai létben.
Éppen úgy ahogy ezidáig a negatív ,,magocskákkal" tetted....
Nagyon jó Vagy teremtésben,és most ideje hogy boldogságot örömet és minden olyat teremts meg Magadnak és árassz ki Magadból ami kellemes.
Bármi amit vetsz,keserüvé válik ha azt keserüséggel öntözöd rendszeresen.
Válts drasztikusan új írányt,és öntözd a ,,kis kertedet" (lelkedet) szeretettel,reménnyel,és olyasmivel ami melegséget ad a szívednek ha kimondod a szót vagy átérzed öket,s meglátod a csodát ha hiszel benne.
Bálintgazdanéni Szeretettel!
Egyébként Erika... ;)
Nagyon jó gondolatokat kaptál Erikától Margo.
Amit EHHEZ hozzáfűznék az alábbiak lennének. Szintén menüpontokba szedve. :)
MERT én így látom át a lényegemet.
Te is menüpontokban összegyűjtve látod a töviseket = lényegedet ????
Szerintem:
1.Előfordul, hogy annyira arra koncentrálsz, hogy ne következzen be valami negatív tövis, hogy épp abba fektetsz energiát. Ezáltal erősíted azt.
Ezt a SOK energiát –amit írtál, hogy elfáradtál a teremtésben - tudatosan át lehet fordítani pozitívra, mégha nehéz is először.
Rá lehet kényszeríteni magam arra, hogy lássam a szépet. Arra, hogy mosolyogjak. S lesz ennek hatása a környezetedben, ami remekül visszahat Rád is. Van kiút.
A Rózsa találó volt a részedről. Illatos, szép, nemes, fényszívó, vízzel élő, földből gyökerező s ég felé néző.
Persze TUDJUK vannak a tövisek és vannak a "finomságok is".
Annyi rózsa van a kertedben: gyermekeid, férjed, önmagad stb.
A betegségek, a halál feldolgozása az élőkben: gyógyíthatóak, ha hiszünk azok gyógyulásában. Higgyünk benne!
Az élet a halál része a halál az élet része. Ezek természetes folyamatok. El kell fogadnunk létezésük mibenlétét.
2. EGY mondat megÜTötte a szemet:
"Bármennyire is szeret a Jóisten, most már tehetne terhet másra is."
Érthető mód szomorkodsz az évek tapasztalatain. Ám másnak rosszat én nem kívánnék.
Gondolom ez kicsúszhatott a szádon meggondolatlanul.
4. Mindeneki TUD teremteni kül. módon , függetlenül attól, hogy gyerek e vagy felnőtt e.
Ezen történések ÖNMAGUNKBÓL indulnak ki. Senki más nem okolható ematt.
Főleg nem hiszem, hogy más lovának pusztulásást akarnám, hogy ha már az enyém dögledezik mert ÉN tápláló/ éltető széna helyett mással etettem.
Mire gondolok most PONTOSAN?
Minden lelki történésnek testi levetülése tud lenni. LÁSD Cukorbetegség, gyomorfekély, rák. Ezek az adott emberek testi reakciói a történtekre.
A gyerekek/felnőttek önpusztító gondolatokkal ellátottak lettek önmaguk teremtették meg betegségüket.
Persze könnyű ezt írkálni nekem, ugye? Hisz hol volt akkor az a lehetőség a buksidban/buksitokban, hogy leüljünk egy kicsit lenyugtatni az elménket, eldobni kicsit a gondolatainkat,s csak lenni? S ha látjuk is a gondot, akkor sem hagyni, hogy mázsás súlyként ránk nehezedjen?
AKKOR az volt, MOST pedig az van, hogy fel kéne ezeket oldani.
Most az van, hogy írsz erre az oldalra, hisz rájöttél lelkileg meg akarsz ezektől szabadulni, de előtte át szeretnéd beszélni.
Én efféle mód látom a dolgokat, s próbálok úgy fogalmazni, hogy semmiképp ne vedd bántásnak, hanem egy tisztánlátó konszenzus születhessen meg, mindenki tudatát összetéve, hiszen elég sok feloldandó teher jelent meg az életetekben.
5. Szóval... egy idő után érdemes letenni a "gyászról", s új lappal indítani.
Ezeket kéne MENÜpontokba szedni, hogy merre is lehetne haladni pozitívan virágokat ültetni a kertedbe olyat amilyet te szeretnél. Vagy nem virágot szeretnél? vagy nem kertet szeretnél?
6.Felmérni a MOST –ot, értékelni a MOST-ot…is FONTOS. Sokan elégedetlenek….holott a boldogságuk csak annyi lenne, értékelnék s hálásak lennének, azért ami van az adott momentumban nekik.
Szép napot Neked! Dia
Kedves Dia!
Látom Rajtad a bazi nagy segíteni akarást,de az akarás hogy jót tégy másokkal gyakran a viszájára sül el ha csak üres elméletek vannak a ,,kis buksidban".
Erröl jut eszembe.Gondolom Margómama azért választotta ezt a nevet hogy érzékelje szeretné ha figyelembe vennénk a korát,s ezért ne is beszéljünk úgy vele mint a kispajtásunkal.
Persze van akivel lehet akkor is ha 100 éves,de ahhoz látni kell a lelket akivel dolgunk van...
Tudod a világ úgy müködik hogy ha valamiben bizonyos Vagy elméletben,de nincs mögötte megélés bármilyen formában,és Te mégis azt hiszed hogy azt Te már tudod,és ebben a szellemben osztogatsz tanácsot másoknak akkor már be is indítottad a visszaszámlálást és meg fogod tapasztalni azt a fizikai világban.Ez biztos.
Úgy mondanám hogy felkérdez a sors.Tudod?Biztosan?Most megmutathatod hogy müködik az amit ezidáig gyártottál,és terjesztettél a biztonságosnak hitt kis világodban.
Persze azt teszel amit akarsz...
Csak úgy éreztem nem látod át hogy ezzel Saját Magadnak rendezed a terepet a szenvedéssel való tanulásra a fizikai világban.
Jó lenni nem a másokon való segítéssel lehet egyedül.
Az már egy folyamat része hogy másoknak is hasznára Vagy a világban....
Jónak lenni önmagunkhoz kell megtanulni,és ha ez már jól megy akkor nem is kell mást tenned csak adnod Magad.
Ha másokat próbálsz megmenteni az csak arra kell hogy olyankor se Önmagaddal kelljen foglalkoznod. ;)...és rengeteg energiát von el Töled nem utolsósorban...!
De ha Önmagadat megmentsén fáradozol csak feleannyi elszántsággal ahogy mások segítésével teszed akkor annak az az eredménye hogy elsösorban több energiád lesz,Te Magad jobban érzed Magad,és ez hatással lesz a körülötted élökre.Még ha ki sem nyitod a szád hogy hallhassák a ,,bölcsességeket" akkor is megérinted(...emeled..?) öket.
Engem is fel szokott kérdezni a sors...úgy érzem megint jön egy ilyen.. ..
De most már nem szorongat a félelem,mert az élet szituációi a fizikai világban nem azért vannak hogy bántsanak minket.Csak akkor éljük meg fájdalmasan ha ellenállás van bennünk.
A változás gyakran olyan drasztikus (olyan tömény energiahalmaz) amit ízekre kell szednünk hogy meglássuk azt hogy mennyi minden értéket rajt magában ami töményen megélve megpróbáltatás a fizikai világban.
Ha hagyod Magad hogy guzsbakössön a félelem és nem mered felbontani a ,,csomagocskádat" akkor nem tanulsz belöle,csak a fájdalom és ennek minden minden kis ,,barátja" marad Veled,ahogy Margomama is példázza.
Na de ez egy másik téma.
Igazábol önmgamnak írom ezeket a sorokat... ;)
Szeretettel!Erika
Kedves Erika,
Én is szeretlek. :)
Köszönöm a véleményed, megtisztelő h reagálsz Rám, s elemzel engem.:) Több írásod olvastam már.
Az az igazság, én már egyensúlyban vagyok magammal, s úgy érzem ezáltal, hogy békesség van bennem.
Igen, mélységesen egyetértek azzal, amit látni véltem a soraidban, előbb önmagunkon segítsünk, s ha az önmegismerés készen van, akkor jöhet a másokon való segítés.
Nekem is meg kellett tanulnom azt, hogy ne szórjam szét az energiámat, hanem okosan osszam be azt, rengeteg mindent meg kellett tanulnom s még kell is.:)
Én látom benned, a bölcsességet. S efféle mód próbáltam összekombinálni kettőnkből Margónak egy választ. Szerintem, nem pusztán egy ember adhat tanácsot, hanem akár egy kis közösség közös tudati szintje is emelhet egy másik ember lelki állapotán. Egymást kölcsönösen tiszteletben tartva. Itt nincs helye ítélkezésnek. Hisz a közös cél, magasabbrendű ennél. Ám az egyet nem értés is tud előre vinni.
Önmagamról:
Én úgy érzem a felesleges szócséplés az, ami energiát visz el .
Szeretem az élet bármely területén, ha tényleg tudom azt, hogy mit teszek.
Vagy ha nem látom át a dolgokat, akkor megkeresem azt az embert aki tud segíteni.
Szeretem a csoportmunkát is. S az életemben elég sok efféle szituációban vagyok.
Szeretem az embereket is, s szeretek velük dolgozni. Eközben én is rengeteget tanulok. Akár gyerek akár felnőtt az illető. Mindegy a kor. Mindenki érték.
Tudok irányító szerepű is lenni, és tudok visszavonolú szerepű is lenni. Tudok közösen haladó szerepű is lenni. Épp mit kíván meg a szituáció.
Ám önmagam nem tudok semmmit, csak ha a szavakat, gondolatokat ,tetteket megteremti /átadja/a fejembe rakja nekem a Jóisten.
Én tényleg úgy vélem, lehet Istenre hagyatkozva élni.
Szeretettel, Dia
Na meg nekem is:)
Köszönöm Erika!
Ahogy elkezdtem olvasni az első két sorodat,szabályosan pofán vágott:)
Hú mondom mi van itt,hisz nem is nekem írtad?
Aztán kiderült ,hogy dehogynem ,szóról szóra nekem is szól. Illetve már csak múlt időben,de nagyon is aktuális volt hosszú évekig.
Ugyanabban a cipőben eveztem,amiben most Dia,és még egy páran itt a kedvenc oldalunkon.
Nagyon igazak a szavaid,csak nem akarom végig idézni,hiszen ott van ,aki igazán őszinte akar lenni magához,elgondolkodhat rajta.
,,Jó lenni nem a másokon való segítéssel lehet egyedül.
Az már egy folyamat része hogy másoknak is hasznára Vagy a világban....
Jónak lenni önmagunkhoz kell megtanulni,és ha ez már jól megy akkor nem is kell mást tenned csak adnod Magad.
Ha másokat próbálsz megmenteni az csak arra kell hogy olyankor se Önmagaddal kelljen foglalkoznod. ;)...és rengeteg energiát von el Töled nem utolsósorban...!''
Hmmm...a kényszeres segítő,amivel itt annyiszor dobálództunk az oldalon,hol ennek ,hol annak odapasszolva ezt a labdát. És én is megkaptam jó párszor:)
A félreértett ,,jóság'',segítőkészség...
Én csak azt tudom mondani most,hogy ha az ember felismeri ezt,és képes levetni ezt a szerepét/is/,akkor megízlelheti a szabadságot.
MARGÓMAMA, látod milyen érdekes az élet? Hova vezetett a problémád,a jelenléted itt?
Sokkal jobban kitágult ez a problémahalmaz,és már többen is magunkra ismerhetünk:)
Arra gondolok,hogy nem csak a problémáidat hoztad az oldalra,és nem csak ez a közösség próbál segíteni neked,hanem a jelenléteddel,közvetve ugyan /Erikán keresztül/, de Te is segítetted a közösséget./Mert itt most ugye egy újabb problematika merült fel,a Te problémáid kapcsán/
ERIKA,tudom,hogy nem mindenkinek szimpatikusak az ,,ilyen stílusú'' hozzászólásaid,
de nekem pont ezek azok,ami miatt már egy ideje szinte orákulumként működsz számomra:)
Amikor Dius elkezdett írni az oldalon tudtam rögtön, hogy egy cipőben járunk,csak akkor már engem nagyon szorongatott ez a cipő,és már levető félben volt,merthogy végre kinőttem:)
Ha mondjuk 2 évvel ezelőtt írtad volna ezt,és nekem...akkor biztos,hogy nagyon fel lettem volna háborodva:))),de most azt mondom,...MILYEN IGAZ.
És örülök,hogy már múlt időben mondhatom:) / már ami engem illet/
,,Béke legyen veletek''...Soha nem írtam ilyet,de azt hiszem,most az egész hozzászólásom e miatt született:)
A helyzeted akkor változik meg, ha elfogadod a lényeget.
A lényeg pedig az, hogy vannak anyák akik elhagyják a gyerekeiket.
Ha a fiadat ütötték és ő ezt elviselte, ez nem az ő felnőtt korában történt meg először. Gyerekként ki bántotta őt?
Neked is és a fiadnak is külön-külön el kell jutnia Hellinger családállításra. Neked az alap élményed, hogy az édesanyád elment, amikor két éves voltál, nincs még feldolgozva.
Ezért a központi minta a családotokban hogy az élet nagyon nagy, túl nagy megpróbáltatásoknak tesz ki benneteket, amiket képtelenek vagytok befolyásolni. Ezt a mintát kell kioldani, hogy ura légy a saját sorsodnak.