Mindig várta a Husvétot. Már megért 39 évet és még mindig. Gyerekkorában a nyuszi miatt, később már inkább a természet szeretete miatt, ilyenkor mindig valami természetközeli feltöltődést választva, ha jobban ment a szekér akkor elutazással feltöltődve. Már sok-sok éve nem evett húst, csak nagyon ritkán. A böjt neki nem hozott soha újdonságot, hiszen ez természetes életszükséglete volt, módjával, hús nélkül étkezni. A nagyon ritkán is azt jelentette, hogy két hetente egyszer egyszer egy kis csirke vagy pulykamell zöldséggel. Nem állt sem a vegák, sem a húsevők pártján, saját szükségleteit követte, a belső hangjára hallgatott. Megérezte saját szervezete működésében a káros hatásokat, ami fontosabb volt, mint különböző csoportok véleményei. De a Husvét az más volt. A Husvét mindenfajta spirituális véleménye mellett egyet jelentett a gyerekkorból áthozott sonka-tojás-torma és piros retek gasztronómiai örömeivel is.

Most sem történt másként. Husvét vasárnapján gyönygyöző könnyekkel és félig aléltan ette a jó kis zsíros cupákos sonkát az újhagyma gyönyöreivel és a torma fenséges zamatával, és a sonkalében főtt tojás tette fel a pontot az i re. Nem érzett bűntudatot, átadta magát az alacsony rezgéssel igen csak feltöltő disznóhús élvezetének. És ez Husvét hétfőn is pontosan így történt.
Majd hétfőn délután elindult szokásos erdei hegymászós, futós, jól meghajtós edzésére. A hatás szinte leírhatatlan volt. Izomrostjai közé berakódott húgysav egy lomha és ziháló futót csinált az amúgy sportos egyéniségéből, gyomrában kősziklákat görgetett, minden egyes a földtől eltávolodó futólépést mintha tízméteres gyökerek akartak volna visszahúzni a talajba. Olyan súlyosnak és tömörnek érezte magát, mintha az erdő talaja beszakadna alatta. Valahogy leleke is piszkos volt, pedig az ilyenkor futások alkalmával szokott csak igazán megtisztulni.

Azon gondolkodott, hogy beesik egy éjszakai ügyeletre, és beöntés és gyomormosásért esdekel. De valahogy csak haza futott és levonta a konzekvenciát. Mindennek ára van. Saját bőrén tapasztalta meg az alacsony rezgésszint hátülütőit, ami így, ezen az ünnepen elég kiábrándítónak tűnt. Hát igen, megrögzött húsevők vajon mit érezhetnek, és egy múltkori téma jutott eszébe, mikor is a húsevők is elérhetik e a megvilágosodást téma ment itt a fórumon. Ő akkor igen, elérhetik - voksolt. Ez a tapasztalat azonban bebizonyította, hogy a megrögzött húsevéők semmiképpen, egyszerűen a rezgésszintjük sokkal alacsonyabb. De az ilyen hébe-hóba fehér pipi husi evős sportladyk...talán igen?

Szia kedves András,

Hidd el, nem ellenkezem Veled, és nem cáfolom a szex fontosságát sem. Lévén skorpió aszcendensű nő, aki szerencsére elég szerencsés külsővel lett megáldva (persze a hibákról most nem szólok), egy példát szeretnék Neked írni.

Anyám, aki hozzáment apámhoz, saját őszinte bevallása szerint azért nem vált soha el apámtól, mert annyira összekötötte őket a szex. Még a legádázabb ellenségeskedéseik közepette is - AZ mindíg működött. Mint a nyulak, tudod....aztán közben kinyírták egymást, meg szépen a gyerekeket (engem) sérült, magukba fordult emberekké váltak az évek során. A szex persze összekötötte őket - aztán anyám mellrákot kapott, alkoholista lett, apám teljesen kifordult önmagából....az én életemet meg csak mérgezték szépen csendesen, meg sokszor hangosan is.

Aztán anyám egy őszinte pillanatában ami nála egy életben egyszer fordul elő bevallotta: egész élete egy kudarc és a belső magánytól teljesen összeroppant. Szóval minden szar volt körülöttük. Tudod, nekem is nagyon fontos, hidd el. DE - nem tudom elképzelni, hogy mondjuk önmagában egy jó szexuális partner elég inspiráció lenne...nekem legalábbis nem. Ha elmagyaráznád, biztosan megérteném, ezt hogyan gondoltad. És tényleg nem vitázni akarok....

Üdv: Kriszta

Kedves Andrea,

Már éjfél van, és most bukkantunk rá erre a mandalára. A 6 éves kislányommal gyönyörködünk benne, őt is és engem is nagyon erős szépérzékkel áldott meg az isten, én gyerekkorom óta művészeti területre készültem, de az utam kenyérkeresetként mégis másfelé vezetett. Tombol bennem az alkotási vágy, és a Mandala festészet áll hozzám a legközelebb. MEGDELEJEZ.

Te tanultál valahol alapokat, amit persze saját szájízzel tovább fejlesztesz, vagy teljesen önmagad ötletei alapján állsz neki? Kérlek válaszoddal segítsd az elindulásomat ezen az úton, hiszen a kényszer egyre erősebb.

Köszönettel, Kriszta

Nem is tudom, mit mondjak Neked. Vegyük pl. a természettel szinbiózisban élő népeket, de azok közül is mondjuk az Indiánokat. Igen, őket, akikről példát vehetne a nyugati világ elpénzhajhászosodott fogyasztótársadalma. Csak pénz, csak fogyasztás, és még több pénz a még több fogyasztás szolgálatában. Az indiánok például szükséglet kielégítése folytán ettek / esznek húst, szigorúan tiltja az indián etika és hagyomány a szórakozásból ill. pénzszerzésból történő gyilkolását az állatoknak.

A vallásuk figyelemre méltó, hagyatékuk csodálatos és életszemléletük igazán FELVILÁGOSULT. NOS, NEM KELL BUDDHÁNAK LENNI, nem kell feltétlenül a felvilágosodás csúcsát most azonnal megcélozni és a NIRVÁNÁBA vágyakozni azonnal, legtöbbünknek ez igen távoli feladat, még.....DE LEHET FELVILÁGOSULTAN GONDOLKOZNI étkezésről, természet és ember viszonyáról, az állatok jogairól és ugyanolyan földbéli létjogosultságáról, mint nekünk embereknek.

Persze az is kérdés, mi a szükséglet szerinti fogyasztás, ugyebár. Az állandó hamburgerzabálás, a modern profitorientált vágási, feldolgozási és kereskedelmi-fogyasztási rendszer nem az. Semmiképpen sem ítélem el a halász népek halfogyasztását (nem a túlhalászatról beszélek), a ma is élő eszkimók és északi népek fóka és bálnavadászatát (nem a japán féle gyilkolásukat), de még a dzsungelben élő szintén természeti népek létfenntartó vadászatát. Amit elítélek, az a nyugati világ környezetromboló állattenyésztési szemlélete, az állatok élelem gyártás címszó alatt történő szörnyűséges tartása és a túlfogyasztás.

Néha eszem csirkét, néha tojást és halat is. Étrendem túlnyomórészt zöldség és gyümölcs alapú, tejterméket is fogyasztok. A csirkét, tojást és tejterméket igyekszem kistermelőktől, a piacon beszerezni, olyanoktól, akik nem zombi csirkéket kínoznak ketrecben és nem vágóhídon kínozzák az állatokat. Mi több, a gyerekemet is az állatok és természet maximális tiszteletére tanítom. MEM AKAROK BUDDHA SZINTEN MEGVILÁGOSULT LENNI, és nem hiszem, hogy csak végletekben kéne gondolkodnunk. Fogyasszunk körültekintően és környezet tudatosan, tiszteljük és szeressük a miénktől eltérő létformákat, ne a kényelem és haszonszerzés adjon helyettesítő értelmet földi létünknek.....ÉS MÁRIS NAGY UTAT TESZÜNK A FELVILÁGOSODÁS FELÉ