Kedves Névtelen!

Ez így igaz, amíg a nő viseli a nadrágot, addig nincs mellette férfias férfi.

Hogy miért akarnak uralkodni a nők?

Hosszú időkig teljes elnyomásban volt részük, a mai társadalmi berendezkedés megengedi, hogy ők is azt tehessék amit "akarnak", ahogy eddig a férfiak tették. Most megtehetik ők is, hogy női testben férfias minőségeket is megtapasztaljanak.
Az uralkodást, mint minőséget ugyanúgy meg kell tapasztalni, mint bármi mást az életben.

Ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban a teljességet, akár férfiak, akár nők vagyunk, minden minőséget tudnunk kell használni, ismernünk kell.
Női és férfi minőségeket tudnunk kell integrálni magunkban, és ez nem könnyű feladat.
Mint minden új dolognál, eleinte óriási elcsúszások lehetnek, de ahogy tudatosodunk szépen helyre áll a rend.

Tehát ezzel szerintem nincsen semmi probléma. Aki igazi pasit akar, tudjon férfi lenni, de működtesse magában a Nőt, és fordítva.

Kedves Csizike:) ez is csak az evolúció része.

Üdv.:
Mackó

Kedves Erika!

Mindenben egyet értek Veled az Aditis témát illetően. Én azért írtam Neki, hátha ráeszmél valamire, és akkor már nem kell neki az egész önmegvalositas.hu résztvevőinek a figyelme, sajnálata, és tovább tud lépni az életében.
De hát nem ez történt. Aditi még nem a független életet, és nem az életet választja, hanem a "szegény ének" vérszívó, pióca életmódját.

Hogy mivel emelem az energiaszintemet? :

Azzal, ha valami nagyon rossz, bánt, fáj stb. akkor belül valami kis "mag" elkezd örülni: Tök jó, megint valami a felszínre került, amire ráláthatok, ami korlátozza a teljességemet. És már maga a tudat, hogy megint felbukkant egy "fekete folt", amivel fogok tudni mit kezdeni nem húzza le tovább az energiaszintemet. Illetve az, hogy nem akarok elmenekülni a rossz elől, nem akarok valaminek ellenszegülni, így nincs ami lehúzzon energetikailag.

Miután pedig neki látok a feldolgozásának, még ha nem is jutok el a teljes feldolgozáshoz, nagyon sok energiát ad.

A másik energiát adó dolog, hogy amikor történik velem (akár csak lelkileg, belső megélésként) valami "jó", akkor belül, vagy akár kívül is, megünneplem magam. Szeretem magam, büszke vagyok magamra, imádom magam. :)))
(Sajna egy-két óránál tovább nem tart ez az állapot, de ahhoz képest, hogy még nem is olyan régen 1-2 másodpercesek voltak ezek a megéléseim....:))

A harmadik: meditációval.

Hát én így.

Üdv.:
Mackó

Szia Aditi!

Bár csak az elejét olvastam a levelednek,mert szerintem képtelenség végig olvasni állandóan ilyen hosszú írást, csak ennyit mondanék:

A segítség számomra nem az, hogy simogatjuk valakinek az "okos buksiját", mert akkor úgy érzi minden rendben van, és ugyanúgy él tovább, mint eddig, hitegeti magát, kvázi semmit nem javul a helyzete.

Nekem mindig az segítette a legtöbbet, amikor kíméletlenül a képembe tolták a tutit!!! Ugyanis mindig volt valami igazságtartalma, a legtöbbször meg szó szerint igaz volt.
Fájt, k..vára fájt. De bevállaltam, sőt nem csak azt, hanem mégtöbbet is. Hagytam, hogy sz.r legyek önmagam előtt, hogy lerombolja addigi önhittségemet.

Ha úgy gondolod, hogy a betegségednek nem Te vagy az oka, akkor valóban nem is tudsz semmit tenni ellene, csak a kegyelembe bízhatsz. De kegyelmet csak Isten adhat, tőlünk hiába várod, nincs hozzáférésünk a sorsodhoz.

Ui: Nekem akkor sem tetszettek az írásaid amikor állítólag mások sztároltak, (és csak ritkán tudtam végig olvasni a gigantikus méretei miatt) és nem beszéltél a problémáidról. Azért nem is reagáltam addig, mert gondoltam Te tudod, szabad ország, szabad véleménynyilvánítás...:)

Segítséget kértél, és én a legjobb tudásom szerint tettem. Én ezt tudtam mondani, mert nálam ezek váltak be.

Kívánom Neked, hogy a "csodák" amik történnek Veled, áldjanak meg egy hatalmas adag őszinteséggel belátással, mert valamiért nem akarod látni a valóságot. Én nem bántani akarlak, ha ez nem tűnik ki a soraimból akkor nem hiszem el, hogy a namasztét hitelesen használod.

Minden jót Neked Aditi, amit Te kívánsz Magadnak.

Üdv.:
Mackó

Szia Aditi!

Tökéletesen átérzem a helyzetedet. Ördögi körnek tűnhet, mert ahhoz, hogy otthont teremts Magatoknak, ahhoz dolgoznod kéne, viszont nem tudsz dolgozni, mert beteg vagy, meggyógyulni meg nem tudsz ezek a körülmények között.

Én azt mondom, hogy ez az a helyzet, amikor semmi mást nem tehetsz, mint elfogadod a helyzetedet. De nem úgy értem, hogy beletörődsz, hanem tudatosítod az érzéseidet, meglátod benne a tanulni valót, megérted miért történik ez Veled, és mélyen befogadod, elfogadod a teljes kiszolgáltatottságot, az agressziót, azt hogy nincs magánéleted stb.

Ezekben a Sanyi CD-i tudnak Neked segíteni, én is onnan tanultam meg.

Az elfogadás által sok energiához jutsz majd, mert nem az ellenállásra megy el az energia.

Tudom, hogy ez nem az egyik napról a másikra fog menni. Azt is írtad, hogy nincs magánéleted, de azért biztos találsz rá módot, ha máskor nem este, hogy meditálj a Sanyi CD-in található anyagok segítségével.
Ha lassabban is fogsz haladni eleinte, de haladni fogsz.

A "szalutálást" nem úgy értettem, hogy bármi anyagit fel kell mutatni hozzá. Ha Te belülről mélyen fogod tudni tisztelni Magad, és nem érdekel mit szól az apád, hogy mit csinálsz, vagy mit nem, ezt Ők is meg fogják érezni Rajtad, és másképp fognak viszonyulni hozzád.

Lehet, hogy félsz is a változtatástól, a betegséged "kapóra jön" (tudattalatt), hogy igazolást nyerj, Te nem tudsz mit tenni, mert hát a szüleid úgy bánnak Veled, ahogy, és hogy ne kelljen megélned az agressziódat, mert az energiát vesz el Tőled.
Biztosan tudom, hogy a meg nem élt agresszió sokkal-sokkal több energiát vesz el, mint a kiadott agresszió.

Szerintem nem azt kellett volna mondanod a kisfiadnak, hogy "majd legközelebb megeszed a salátát.) Csupán annyit mondtam volna az apámnak: Tudom, hogy aggódsz a gyerekért, és szereted őt, azért akarod, hogy megegye a salátát, és igazad is van, hogy kell neki a vitamin. Úgy gondolom, hogy a jó példával tudjuk megtanítani a gyereket. Ha látja, hogy mi sok salátát eszünk, előbb-utóbb Ő is követni fogja a példánkat, mert a gyerekek utánzással tanulnak.
Aztán az is lehet, hogy soha nem fogja szeretni a salátát, mi sem szeretünk mindent, akkor majd kap más zöldséget.

Egyébként meg sok gyerek válogatós, biztos apukád sem evett meg mindent gyerek korában. Más alkalommal, amikor éppen nem ideges beszélgethettek erről, az ő gyerekkoráról stb.

Szerintem a szeretetteli kommunikáció nem az, hogy "behódolunk", hanem megértjük, hogy a másik miért azt teszi amit, és akkor már tudjuk is kezelni Őt. És az meg már a mi önismeretünk, hogy megvizsgáljuk,majd feldolgozzuk, hogy miért zavar az, ahogy Ő reagál.

Csak annyit tudok Neked mondani, hogy mindezeket tökéletesen el lehet sajátítani Sanyi CD-iből.

Üdv.:
Mackó