Szia Hermess!

Igen érdekes amit írsz. Én is "tanultam" egy orosz embertől, és kétségtelenül, Ő is sok mindenben a ciklikusságokról beszélt.

Lehet benne valami amit írsz, mert tényleg a folyamatos változás az élet, legalábbis itt, ezen a síkon biztos.

De megfigyeltem azt is, hogy ahogy egyre "tudatosabb" vagyok, és kezdek gyakorlatot szerezni abban, hogy a negatív érzéseket mélyen befogadom a szívembe, azt tapasztalom, hogy sokkal hamarabb "túl vagyok" egy-egy negatív cikluson. (De az igen intenzív:))Mintha kezdeném megtanulni az élet másik felét is, és egyre kevésbé félek ezektől a szakaszoktól. Szinte már-már egyfajta kiváncsiságot érzek, tudatosan is belemegyek igen negatív érzelmi töltöttségű eseményekbe, csak azért, hogy tanuljam az érzést, hogy ne féljek tőle,és ne rossznak tituláljam.

Egy kérdés:
Mi a helyzet a megvilágosodottakkal ezen a téren. Mert szerintem ők nem bontják jóra meg rosszra az érzéseket, csak egész egyszerűen megélik őket. Neki mindegy, hogy az jó vagy rossz, megéli, mert ezt osztotta az élet.
Nekik is kell a psziché számára a változatosság? Tényleg kell a változás ahhoz, hogy valami éljen? Egyáltalán mi ez a változás? Minden "létszinten" ugyanaz, csak a különböző szintek különböző képpen élik meg?

"kibeszélés (női technika), gyónás, stb. enyhíti a tudattartalom érzelmi feszültségét, így a kevesebb érzelmi potenciállal kisebbé válhat a gondolatforma összerendező ereje."

Szerintem is ez így van. Ha beszélünk valamiről, jelentősen csökken az érzelmi töltöttségünk, ezért a vonzás törvénye kevésbé működik. De ez csak a pozitív dolgokora igaz.
A negatívnál, amitől félünk, pont nő az érzelmi töltöttség, ezért a vonzás törvénye erősebben működik.

"Viszont kontraproduktív bárkinek mondani, vagy pláne kérni olyan személyt a segítségre, aki szinkronisztikusan megjelent a folyamatban, akiről már konkrétan tudjuk, hogy segíthet a cél elérésében, vagy függ tőle valami. Ellenhatást vált ki."

Ezt nem teljesen értem. Miért vált ki ellenhatást? Leírod nekem néhány sorban Kedves Hermess?

Mennyire igaz amit írtál Csizike!:)

Igen megfogott az alábbi mondatod:

"Hiszen ha nem ismerem magam, akkor hogyan is szerethetném magamat, hiszen nincs amit szeressek...

De ha Valaki Belül Megtalálja a Kincseket... az már a Külsőjét is Szereti..."

Így igaz!!!! Mostanában megint foglalkozok azzal, hogy szeressem magam tudatosan. De valahogy sokszor nem érzem az energia áramlását, nem tudok szeretetet adni magamnak. Azt hiszem megvan az oka.:)

Nagyon köszönöm Csizike!!!:)))

Szerintem az önmagában nem baj, ha idősebb nővel kipróbálod.
De az már igen, hogy ez miatt bűntudatod van, vagy félsz, hogy otthon kitudódik, illetve, hogy gyomorgörcsöd van a hasonló korú lányoktól.:)

Bűntudat: mi a bűn ebben?

Otthon kitudódik: még mindig pici gyerek vagy, akinek anyuci meg apuci mondja meg, hogy mit tehet és mit nem? Mi a jó és mi nem? Még mindig ők irányítják az életedet? És hol vagy Te? Kiadtad a kezedből az életedet? (igen fejlett szuperegora utal, ideje felülbírálnod):)

Gyomorgörcs: Miért nem tudsz kapcsolódni a hasonló korosztályhoz? Erre csak Te tudsz válaszolni, ha megfigyeled, hogy mitől félsz.

Üdv.:
Mackó