Ezt én is így gondolom, Szeges. Még, hogy a szeretkezés agyi tevékenység, valamilyen szinten talán, de nem mindegy melyik agyféltekés, ez már az érzékek birodalma.

Van aki tudja magáról, jobb ha nem hallja a jóslatot.
Viszont van olyan aki, ha meghallja mi vár rá, nekiáll cselekedni, küzdeni. Ilyen voltam magam is.
Hiszen számtalanszor kiraktam magamnak, mi vár rám. Más volt látni és más volt megélni, de nem mondtam volna le a tapasztalásról.
Persze ki menyire determinálja a jóslatot.
Ma már másként állok a tudáshoz, megtanultam, hogy a kártyám a legtöbb esetben pontosan megmutatja a tényeket, már nem küzdök, egyszerűen azt kérdezem meg, mire tanít ez a helyzet. Igyekszem tudatosan tanulni a dolgokból.
Mikor elváltam még nem tanultam asztrológiát, csak később. Utólag néztem meg és pontosan mutatta a válást. A közelmúltban is történt ilyen, mikor a kártya és az asztrológia segítségével megtudtam, hogy akit kedvesemnek gondolok az másnak is a kedvese.
Hát van ilyen :).

Te ezt megtapasztaltad vagy csak gondolod?
Persze lehet, de mint a fehér holló, olyan ritka, de ha ritka akkor van, létezik.

Az ünnep véget ért, integetés, búcsúzkodás, üres lett a ház. Elmentek a lányomék.
Mert itt voltak, egy éjszakát nálam aludtak, Gabó, Zsolti, és a kutyus, Drazsé.
Ebben a házban még nem volt ennyi nevetés, mint tegnap este, jól sikerült a vacsora, de nem az étel tette jól sikerültté, hanem a hangulat, a beszélgetés, az öröm, hogy együtt lehetnek.
Eszembejutott az, az elmúlt harminc év mióta,Gabó megszületett.

Forró nyár volt 1980-at írtunk, mikor világrajött Gabó, pontosabban Gabriella Petra nevet kapta.
Majdnem a születésnapomra született, de két nappal később érkezett az ajándék, mondhatnánk, a nyolc napba belefér.
Ma is élénken él bennem az emlék, abban az évben költöztünk be az első lakásunkba és éppen járdaépítés volt. Érdekes üzenet ez is, a társasházban lakó férfiak építették a járdát, kivéve Gabo édesapját mert akkor éppen sorkatona volt.
Arra is jól emlékszem halászlét főztem és szilvás gombócot, a halászlé elkészült, de a gombóc nem.
Mindent előre elterveztünk szomszéd asszonyommal, ha jönnek a fájások, hozzá viszem Gergőt, a fiamat, míg a családból valaki érte jön.
Persze Gergő nagyon szeretett volna szomszédolni, így gyakran megkérdezte, - anya mikor születik már a tesóm.
Eszembe jut, talán a testvére sürgetésére született meg olyan gyorsan, már akkor is nagy volt benne a megfelelési vágy.
Ha akkor tudatosabb vagyok, biztos másik nevet kap a gyermekem, mert mid két névnek kemény jelentése van (http://blog.bvkati.hu/gabriella-nev-jelentese/, http://blog.bvkati.hu/petra-nev-jelentese/ ).
Megegyeztünk lányom édesapjával, ha fiú lesz én választok nevet, ha lány, akkor ő.
Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, így is lett. Az is igaz, hogy fiút vártam, első gyermekünk fiú volt, és el sem tudtam képzelni, hogy kislányom legyen.

Áldott állapotaimat jól és könnyen viseltem, a fiammal még nagy hassal is motoroztunk, úsztunk a Balatonban. Gabóval sem volt másként, talán annyi hogy akkor más foglalt le nem a Balatoni fürdőzés.
Mikor beköltöztünk, nem egészen kész otthonunkba még sok tenni való volt. Mivel a férjem a dolgozó népet szolgálta, így amit tudtam megcsináltam, ajtót, ablakot festettem, igyekeztem, hogy mire a második gyermekem megszületik, rend legyen a lakásba.
Eljött a nap, mikor a lélek, úgy gondolta megnézi mi vár rá ebben az életében, szombat volt.
Az egyik szomszéd vitt be a kórházba és a járdaépítő szomszédok jókívánságaival indulunk, útnak.
Könnyű szülés volt, nagyon erős fájásokkal, de villám gyorsan érkezett Gabó.
Mivel valamilyen foci program ment a TV-ben, a szülésznő megkért tartam vissza a gyermeket, mert a doktor úr még nincs itt.
Gabó másként gondolta, jött. Pille súllyal, de látszólag nagyon dundin jött a világra. Csendesen sírt fel.
Mivel nehezen barátkoztam meg azzal, hogy az én nevemet kapta, nagyon nehezemre esett a nevén szólítani, Csillagomnak, Gyöngynek becéztem. Majd anyám erélyesen rám pirított, hogy most már aztán elég legyen, nevezzem nevén ezt a gyereket.

Nagyon szép kisbaba volt. Mintha érezte volna, hogy Neki most nagyon kell alkalmazkodni, mert nem egyszerű az élet körülötte.
Mert a testvére megszokta, hogy három évig Ő volt a középpont és ő ezt tudomásul is vette. Mert mint jó alattvaló szolgálta egészen addig, míg öntudatára nem ébredt, de ez már sokkal később volt.
Azért tudta hogyan szerezzen magának odafigyelést, lassan evett, minden szoptatás egy óra volt.
Na, a főzelékevés egy külön tortúra volt, egy falat bekap, majd az öklét a szájába vette és maszatolta, az arcát, a haját, fülét,dörzsölte a szemét, ruháját. Mintha tolta volna le, de nagyon nehezen ment. A bátyja segített neki, időnként, mert megetette, ezzel, azzal. Nagyon sokáig szinte kopasz volt, még két évesen is alig volt haja.
Korán bölcsibe került, egy évesen már korán kelt,reggel hatra a bölcsibe volt, és szinte az utolsó akiért mentek, mert a város túlsó felén dolgoztam. De jól alkalmazkodott, egyszer fordult elő csak, hogy megmakacsolta magát, de annak is jó oka volt.
Nagyon eredeti tudott lenni, beöltözött időnként csak úgy, kínai harcosnak, vagy búvárnak és imádott szerepelni.
Az ovi nagy könnyebbség volt, számomra mindenkép, de neki is. Így reggel és délután már együtt utaztunk a munkahelyemhez közeli óvodáig. Hármasban tettük meg az utat, egy oviba járt a testvérével, a közel fél óra jó volt arra, hogy beszélgessünk, összebújjunk. Ez egy nagyon szép időszak volt.
Majd jött az iskola, és nekem a munkahelyváltás, nagy változást hozott mindegyikőnk életébe.
Görcsösen akart, ha megnézem az első iskolai fotót, most is összeszorul a szívem.
Mindig nagyon meg akart felelni, szemüveget is azért választott pirosat, mert az apukájának az tetszett, neki a sárga.
Lassan elkezdtünk távolodni egymástól, ezt nagyon sajnálom utólag.
Mert ahogy romlott a házasságom, tudat alatt őt hibáztattam azért, hogy bent maradtam a kapcsolatban. Persze ma már, egészen másként látok dolgokat, de akkor így történt.
Jött a kamaszkor, ami nem volt egy vidám menet. Rengeteget veszekedtünk, harcoltunk. Majd elmúlt a kamaszkor, de az ellentétek még hosszú ideig megmaradtak.
Közben nagyon szép nővé érett.
Majd elváltam az édesapjától, hittem gyermekeim felnőttek, lányom férjhez ment, már élhetem a saját életem. Persze azt élhettem volna addig is.
Neki nagy törés volt. Azután ő is elvált.
Mindig mellettem állt mikor segítségre volt szükségem, de ez fordítva is így volt, de ő dacból, bizalmatlanságból sokáig nem osztotta meg velem gondjait, meg persze azért, hogy kíméljen.
Sok minden történt, az évek folyamán, de mindig érdekelt miért olyan bizalmatlan velem, mert szerettem volna jóvátenni az elrontott éveket.
Majd megértettem ezt is, utazva előző életekben, ráébredtem arra, hogy sok életet éltünk együtt és sok jóvátenni valóm volt vele szemben.
Közben mind a kettőnk élete sokat változott, a kapcsolatunk is sokat javult.
Nagyon örülök, hogy a világon van, nagyon szeretem.