Nem vagyok valami tapasztalt 23 évesen, azt hiszem. A boldogsághoz sok minden kell. Persze ilyeneken csak kamaszkoromban kezdtem el gondolkozni, úgyhogy egyértelmű volt a válasz is: szerelem.

Lett is, aztán elmúlt, lett más, lényeg hogy nem voltam jól egyedül sose, egyből magányosnak éreztem magam- sajnálni kezdtem magam. Ez annak is betudható, hogy elég nagy családban nőttem fel, nem is emlékszem, voltam-e egyedül gyerekkoromban...  Bő egy éve először éreztem magam boldognak párkapcsolat nélkül.

Ahogy ezt felfedeztem, egyből elkezdett hiányozni / beszivárogni Valaki a múltból, de eleinte nem mertem bevallani magamnak se... (végül megkerestem, azóta is boldogan élünk, ide is ő hozott:))

Oda akarok kilyukadni, hogy amint elfogadtam a helyzetemet és az előnyeit figyeltem, helyére ugrottak a dolgok, és ez ma már a "karrierben" is így van: Most tanulom, hogy hogyan zárjam ki a körülöttem lévők rosszkedvét (főleg az energiavámpírokat), hogyan őrizzem meg a saját jól-létemet, hogy engedjem el a fülem mellett azokat a dolgokat amit eddig nem tudtam. pl. direkt stressz-ellen dolgozom.

Bár nem tudom, hogy ezt meg lehet-e csinálni egy felelős munkahelyen, hiszen egy elég laza egyetemi közegben vagyok (nem vagyok kész a holnap leadandó feladattal, hát bemutatom a vázlatokat), de ha már most kidolgozok ilyen "önvédelmi" módszereket, akkor talán mire komoly munkám lesz, könnyebben vehetem az akadályokat.

Ma megcéloztam hogy nem stresszelek, bármennyire is mindenki fog, és meglepően jól sikerült teljesítenem, pedig csak annyit tettem, hogy elfogadtam hogy nem leszek kész. Nem vetettem magam alá mások lelkiállapotának, nem tettem a saját jól-létemet tőlük függővé (pénteken ez még nem ment) és nem görcsöltem-kapkodtam, ahogy ilyenkor mindig, amitől persze azt is elrontom ami eddig megvan.

Ahhoz hogy jól legyek, akarattal nem szabad engednem a mindennapi apró bosszúság-forrásoknak, pl. elment az orrom előtt a villamos, vagy bunkón szólt vki hozzám mert rossz kedve van... eddig mindig nyakon vágott az ilyesmi, mert elég érzékeny vagyok, most viszont harcba szálltam, és nagyon jó érzés!:)

Szóval jön minden magától mihelyst elfogadjuk a jelen-helyzetet és nem hagyjuk, hogy kizökkentsenek.

Talán kicsit elkanyarodtam a témától, de ez volt az első tudatosan fejlődésre programozott munkanapom (a hétvége könnyebb), és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap!
... így a végére érve jöttem rá, milyen boldog vagyok! Nem azt kellett volna bejelölnöm hogy többnyire jól... : )