Ha úgy vesszük örülhetek, hogy ezen a munkahelyemen emberszámba vesznek. Megkérnek dolgok elvégzésére, nem kiabálnak velem. Persze, a helyemet azért tudjam és a főnököm is csak addig áll ki értünk, amíg az az ő érdekeit nem sérti, de akkor is csak egy robot vagyok akinek nincs beleszólása semmibe és ha feszegetem,hogy 12 órában miért nincs ebédidőm, miért eszem úgy kapkodva amíg egy vevő beteszi a lábát az üzletbe és amíg ki nem megy azután próbálkozzam meg a kihűlt ebédemet megenni, hátha nem jön egy másik. Hogy megmondják, hogy hány percig tartson míg lemegyek az emberi szükségleteimet elvégezni, hogy a 24 napos szabadságomból csinálnak 16 napot a 12 órás munkanapomra hivatkozva. Érdekes módon, más 12 órás üzletben ez nem így van. Hogy a kolleganőmmel ketten visszük a boltot váltott napban és a főnkön kívül más nem kap jutalékot, nem is keveset. Az én munkámért más kap jutalékot? És engem hajtanak ezért a nevetséges fizetésért. Mindig azt mondom magamnak ,aki hülye az megérdemli, hogy 62.000.-FTért robotoljon. Mint minden megfélemlített ember, én sem tudok igazi önmagam lenni a kényszer munkahelyemen. Lehet,hogy a hitelt kiadó bankok "szerződésben" vannak a boltokkal, hogy az ember ne merjen fellázadni, hiszen még a lakását is elvesztheti. Hogy a vevők lassan 50% százaléka nem köszön, mikor bejön az üzletbe, de még akkor se, amikor már szinte hangosan kiabálok, mintha szemellenző lenne rajtuk.
De azért ŐŐrülök, hogy nem kiabálnak velem és emberszámba vesznek.