Ha bármi elvárást számon kérek a kapcsolaton,vagy a páromon,vagy magamon,akkor ezt a (szépséget) felhőtlen létörömöt teszem borongóssá,viharossá.Egy sóskiflitől ne várjam egy briós édességét,vagy a csíramálé fojtós ragacsosságát.A házasság csak egy forma,és a biztonság mellett újabb elvárások lehetőségét nyújtja:erősítendő sokat pfújolt ravasz egónkat.
Nekem annak idején a dolgok természetes meneteként következett be,hogy az első nő mellett (akire szörnyen rácuppantam) egész addig kitartottam,amíg ezt a formális igát is egymás nyakába raktuk,vagyis én boldogan fogadtam feleségemmé,és Ő engem szintúgy férjévé.
A házasság a biztonság illúzióját adja,ahogy a szerelem az egymásrataláltságét ,vagy a szex az összeolvadásét.A gyerekekkel való együttélésre is százszor jobb terep,mint a technicizált kórházak,vagy a masszásító nevelőotthonok.
Mindenki hajlamos az értékrendjében legfontosabb szükségletek kielégítésére a társával együttlétben törekedni.Ha nem tiszta,hogy mi a legfontosabb:akkor rosszul választok,nagyobb erő húz kifelé,vagy von el a kapcsolaterősítő tevékenységektől.Szintén rossz önismeretre utal,ha a kapcsolat folyamán nem társunkkal összhangban változunk,mert akkor valami a kezdetekkor még nem volt felszínen,ami most viszont már hat,és elfelé sodor a közöstől.Az is elképzelhető.hogy csak bizonyos,meghatározott,rövidtávú megélésekre szerződtek lelkeink,de a felszínen az energetikai vonzás olyan elsöprő erejű volt,hogy attól elszédülve az lázas egóink közös fészket raktak.
Üdvözlettel:felacso
U . i . : Nagyon tud ingerelni,amikor olyan könyveket olvasok,ami arra oktat?hogyan érezd magad különbnek a másiknál (ehhez adja a mézédes ideológiát),vagy hogyan változtasd meg a másikat akivel kapcsolatba kerültél.Ismételten fejjel rohanni a falnak ad ugyan egy szédült eksztázist,és kitisztult fejjel lehet sajnálni magunkat az eredménytelenségért,de szerintem hosszútávon csak az a kapcsolat nem fullad meg és nem fújtja meg a résztvevőit,ahol egymást változásaikkal együtt spontán elfogadják.(Az elfogadásba beleértem a másik el nem fogadó álláspontjának,vagy a saját el nem fogadó álláspontomnak a részemről történő elfogadását,és viszont.)

Valahogy volt a múlt/múltak.
Én inkább az ehhez hasonló változatait hiszem el,mint a különféle gyarmatosítók kilógó lólábú múltigazolásait.Miért pont a történelmük lenne szavahihető?
De még ha így is volt ,akkor is naponta szavazunk ellene minden egyes megtett és elmulasztott cselekedetünkkel,gondolatunkkal,érzésünkkel.
Üdvözlettel:felacso

a rászokásra hajlamos személyiség.Személyiségünk különböző erősségű függőségek és taszítások keveréke ebből a nézőpontból.Bármely ismétlődő cselekedetünk bejáratódik (pl.evés,ivás,olvasás,stb.),elvégzése megnyugtató érzést ad,és ismétlésre csábít,és mindegyiktől kopunk.Amelyik szokások összessége még a természetes helyreállító mechanizmusainkat nem terheli túl,és még a túlzásba vitelükkor sem viszik csődbe,azon rászokások elnézhetőek.Mindegyik szokásunk kielégítése,vagy a róla leszoktató kezelés jó üzlet.Néhány:másoknak kényelmetlenséget okozó,és a tulajdonosát is a jelenlegi átlagos élethossznál gyorsabban leépítő cselekedetnél a keresletet üzletpolitikailag jól lehet fokozni burkolt fenyegetésekkel,átkokkal,vagyis egyszerűen a statisztikailag valószínű(tehát az egyénre nézve kezdetben semmitmondó) következmények beépítésével a tudatába.
Üdvözlettel :felacso
U.i.:ezzel nem a szenvedélybetegeket akarom dehonesztálni,kevésbé elviselhetetlennek feltüntetni,csak azt mondom,hogy kiegészítőjüket,az embermentést sem látom mindenekfölötti célnak.

szerintem az :ha már csak mosolygok a céltévesztésünkön,és ez a mosoly keltette lágy szellő semmi hullámot nem kavar érzelmi pocsolyámban.
Gondolatilag az általam fogható szinten kielemezve tiszta már az ügy,lezárt.
Az adott szinten nem magyarázható kérdések pedig félretettek az életfilmem mozizásakorra.
(A tanulságok,szükséges változások a megélendő célok közé feladottak.)
És a testem sem borzolódik,amikor eszembe jut a létrejöttekor / vagy után megbocsátás szükségességét megkívánó lábnyom/om.
Üdvözlettel : felacso