csaesz teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

csaesz teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Ildikó, szerintem 2011. jún. 30. csütörtök 19:02 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ az Istenkeresés csak annyiban függhet a felmenőinktől, hogy akik csalódtak a szüleikben, és már nem tudnak Istenként tekinteni rájuk, mint ahogy pl. egy ovis korú gyermek még teszi függetlenül a szülei milyenségétől, azok jobb eséllyel kezdenek el följebb nézni a szüleiknél, és Istent keresni. Akiknek a szülők meg tudnak maradni nagyobb korukra is példaképnek, azok nem kezdenek valami mást keresni. De ezt sem lehet kizárólagosan kijelenteni, hisz születhetnek közénk olyan tudatos lelkek is, akiknek nincs szükségük a sanyarú gyermekkorra ahhoz, hogy elinduljanak a lélekfejlődés útján és megkeressék magukban Istent. De legtöbbünk szerintem a nem túl fényes gyerekkorral segíti magát ahhoz, hogy továbblépjen Isten irányába. Szerinted az önmegvalósítás csak fölösleges pótlék, a szülők erejének a hiányát pótoljuk ezzel? Mert szerintem meg pont az önmegvalósítás vágya volt először, és ahhoz választottunk megfelelő szülőket. Az meg már megint más kérdés, hogy kinek játék, külsőség csak az önmegvalósítás, és kinek valóban komolyak a szándékai ezügyben. Kipróbáltam ezt a szöveget, amit leírtál. Az "örülök, hogy apát választottad nekem" sorral még vannak azért gondjaim...:))
nincs gond, Éva. :) 2011. jún. 30. csütörtök 18:45 /Gyökércsakra meditáció/ Ha vannak is olyan minőségű hozzászólások, amik zavarnak- függetlenül attól hogy kinek a blogjába kerültek- előbb-utóbb csak megnézem magamban, hogy miért is teszik. De a blogokhoz amiket írtam mindenki azt tesz hozzá és azt vesz ki belőlük, amit tud/akar. Szerintem nem birtoklom őket.
vagy fordítva 2011. jún. 25. szombat 23:02 /Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!/ Lehet, talán arra tanít, hogy lazíts kicsit a korlátokon, amivel az intim szférádat véded mások elől, engedd közelebb magadhoz az embereket. Azt is mondhatnám: ne úgy védd meg az intim szférádat, hogy kitérsz a nem tetsző emberek és helyzetek elől, hanem úgy, hogy közel engeded magadhoz őket és befogadod a hatásaikat.
Igen :-) 2011. jún. 15. szerda 19:20 /Konfliktuskezelés/ és őszintén remélem, hogy ez a tisztelet más olvasók és Sanyi iránt megmarad hosszú távon is.
Kedves Szeklice! 2011. jún. 14. kedd 09:57 /Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel")/ "De ha görcsölsz, hogy na most elértem eddig és eddig, de még mindig nem vagyok abban,amiben kéne, akkor sosem leszel "ABBAN". Csak mindig elégedetlen leszel." Igen, ez a saját tapasztalatom is. Bár én inkább mérhetetlenül szomorú voltam hetekig emiatt, míg rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség. A megoldásom erre a helyzetre más volt, mint amit javasolsz: én egyszerűen csak elfogadtam, hogy még nem tartok ott, elfogadtam a mostani helyemet és ezzel helyre is billent a lelkivilágom. "Mondd ki, hogy abban vagy, és abban leszel!" Sajnos, ez számomra azért nem járható út, mert az, hogy már most olyannak tartsam magamat, amit még nem tudok megélni, az én szemszögemből elég masszív hazugságnak tűnik. Így sajnos nem fogom tudni kipróbálni, hogy működik-e, mert körberöhögném közben a saját fejemet.
Aditinek 2011. jún. 13. hétfő 09:37 /Megvilágosodás és aszcendálás ("Mennybemenetel")/ Szia! Csak félve írom ezt egyenlőre, mert ez olyan információ, amiben még nincs saját megélésem, csak úgy jött egyszer meditációban... A meghatározottságaink elengedéséhez talán nem kell valóban évekig tartó munka, bár nekem ez is munkás egyenlőre. Szerintem ehhez az az első lépés, ha rájövünk, hogy a meghatározottságaink egytől-egyig hazugságok, és már mindennél fontosabb lesz az igazság megélése. de az én egóm - hiába jött rá, hogy ő csak hazugságok halmaza, és egy hatalmas kerékkötője a valódi boldogság megélésének, ami egyébként az ő egyetlen célja is, csak szegény a saját eszközeit, szűk látókörét képes csak ez a cél mellé állítani, ami kevés - szóval ezekre mind rájött, mégis nagyon kötődik az életéhez. A meghatározottságaink elengedése = az egó beolvasztásával az önvalóba. Ami bizonyára már egy nagyon boldogságos állapot, és szuper lehet úgy élni - még ebben nincs hosszú távú tapasztalatom, csak morzsák. De nekem az jött egyszer, hogy ez még nem lesz egyenlő a megvilágosodással. Ez még csak az egó megszűnése, ami nem egyenlő a megvilágosodással. Tudom, hogy ez talán egy eretnek gondolat, de nekem tiszta információnak tűnt, ezért is merem leírni, holott még tényleg nincs megélésem ebben. A megvilágosodás az egység állapota, amikor mindennel és mindenkivel egynek is érzed magad. Akkor jön el, amikor az önvaló (vagy felsőbb én) is visszaolvad az Egységbe, Istenbe, kinek hogy tetszik. Ehhez viszont - véleményem szerint - szükség van a lelki tisztító munkára, nem látom úgy, hogy ezt ki lehet kerülni.
hát, skacok 2011. jún. 11. szombat 21:11 /Te miért Vagy itt?/ én kivettem az oldalt a kedvenceim közül a f.bookon. Ezzel már annyira nem tudok azonosulni, de mondhatnám úgy is, hogy ezt már nincs pofám felvállalni az ismerőseim előtt. Sőt, határozott jelzésnek érzem: el kellene engednem az ehhez az oldalhoz kapcsolódó kötődéseimet.
Kontroll 2011. máj.. 25. szerda 18:42 /Megvilágosodás Zsákutca.../ a kontrollálás vágya bizalmatlanságból fakad. Nem bízom Istenben, hogy ha átadom magamat neki, akkor a legjobbat akarja majd nekem. Ennek a bizalmatlanságnak van valahol egy gyökéroka, azt kellene feltárni, gyógyítani. Nálam a teremtésnél volt. Ezért van igaza szerintem is azoknak, akik azt vallják, hogy előbb meg kell tisztulnunk ezektől a falaktól, blokkoktól. Enélkül elakadunk valahol a megvilágosodás felé vezető úton.
Szerintem nem vagy zsákutcában. Én úgy látom, ez a helyes irány. 2011. máj.. 24. kedd 16:18 /Megvilágosodás Zsákutca.../ Szerintem nem vagy zsákutcában. Én úgy látom, ez a helyes irány. Menj tovább, merülj el ebben az "elegem van magamból" érzésben.
teremtő erő 2011. máj.. 18. szerda 22:12 /Ki mit tud - karma ügy/ Amiben nem értettünk egyet, az az, hogy Te azért mondod, hogy nincs karma, mert az isteni teremtő erőddel azt teremtesz, amit akarsz az életedben. Egyetértek azzal, hogy teremtői vagyunk az életünknek. Azzal nem, hogy tudatos teremtők vagyunk. Szerintem is bennünk van ez a képesség, csak addig nem tudjuk kiaknázni, amíg a tudatalattinkba söpört feldolgozatlan tudattartalmaink léteznek. Addig sajnos jórészt ezek szólnak bele a teremtésünkbe, és sokszor nem azt teremtjük velük, amit tudatosan szeretnénk. Hogy a boldogságod hogyan jött a képbe, azt sajnos nem értem. De ha már arról is beszélgetünk, szeretném elmondani, hogy amit fentebb írtam, az csak az én verzióm a karmát illetően, nem a szentírás. Valamint hitem szerint pont a középpontunkban tudunk tartósan boldogok lenni. Szóval tényleg isten ments, hogy énmiattam várd a boldogtalanságod bekövetkezését az egyensúly helyrebillenéséhez! :-) A graffiti-idézetet a karmával kapcsolatos véleményedre írtam, nem arra, amire Te értetted. Így visszanézve, tényleg kicsit személyeskedős, és ez nem állt szándékomban. Valószínűleg csak azt jelzi, hogy még saját magamba sem fogadtam el ezt a "homokba dugjuk a fejünket" életszemléletet.