Az elmúlt fél év (1 év) eddigi életem legfelforgatóbb, mindent átégető éve volt. Amikor anno elkezdtem az önismeret útját tudatosan is járni - bár mélységes vágy vitt az útra - lelkem mélyén mégis a boldogulást, szép és jó életet vágytam problémáim megoldásától. Ahogyan az ezoterikus körökben ezt mindig elmondják, és bizonyítékkép nézzük és hozzuk guruk, tanítók, úton haladók hátterét, magánéletét, mintegy megcélzandó, meghatározható helyét ezáltal annak, hol is tart valójában valaki spirituálisan, életfeladatainak megoldásában, ezáltal mennyire fejlett is ő. De tényleg így van-e?
A tanulás, érés, fejlődés egyenes úton visz el bennünket a boldog sikeres, egészséges és zökkenőmentes élethez?
Egy darabig az önismereti munkával, tanulással párhuzamosan valóban tapasztaltam az "egyre jobban és jobban" népszerű elvét. A felszíni történések, problémák megoldása viszonylag gyors sikert és elégedettséget hozott az életembe. Legalábbis egy időre. Aztán egy mélyebb rétegben kezdtek dolgozni bennem a szamszkárák, késztetések, lelkem mélyéből kitörni akaró tartalmak. Minél mélyebbre megyek, annál nehezebb, sűrűbb, gyötrőbb a megélés, feldolgozás, elengedés. Most nem hiszem, hogy ennek valaha is vége lesz, hisz a szamszkarak végtelen számban állnak és várnak a tudatban való megnyilvánulásra. Minden megdolgozást nyugalom követ, majd újabb és újabb még drasztikusabb munkafázis. Az életem kívül nem lett simább. Egy cseppet sem. Sőt! A feladatim egyre nagyobbak és nehezebbek kívül is. Ami változott, az az, ahogyan kezelem ezt, megélem, hozzáállok, megoldom és mindemellett vagyok boldog és elégedett és energiával teli. Nézem, ahogy összeomlik körülöttem minden.
Lehetséges-e a teljes transzformáció a régi lerombolása nélkül?
Kell-e, hogy a nagy belső változások kívül egyengessék az utat simává? Vagy a belső felforgatása mindezzel egyidőben jelent törvényszerűen külső felforgatást is?
Kislánykoromban édesanyám azt mondta, mikor takarítottunk, hogy ne csak ott mossak föl, ahol a papok táncolnak. Igen - takarítani lehet úgy is, hogy a látszat szép, csillogó tisztaság legyen, de a sarkokban és a kanapé alatt áll a kosz. Ahhoz, hogy igazán rend és tisztaság legyen, ahhoz először kurva nagy rendetlenséget kell csinálni a házban, és csak azután kerülhet minden a helyére!

szerintem ez csak egy tesztelés volt az oldal és a hozzászólók "elszálltságát" illetően...
nem jött be...

A záróakkord érvényesebb mint valaha.

Anita, emlékszel Forrest Gump-ra?
Talán ha képesek lennénk megvalósítani az életnek azt a megélését, ahogy ő tette. Ő nem sokat törte a fejét a miérteken, meg máson se, de tette a dolgát. Mindig azt, ami elé került, de azt tisztességgel - és amihez kedve is volt, amiben jól érezte magát. Ő biztosan bármit is csinált a fenti bizonyos "flow" érzéssel tette ezt. csak annyira amennyire ő tudta ezt, nem jobban, de nem is kevésbé, és hát a film története szerint ugye nagy "amerikai karriert" futott be. De ha úgy érezte, bármit bármikor ott is hagyott mindent - pénzt, sikert, karriert. Azt hiszem tanulhatnánk tőle....nem akarom tovább bogozgatni, úgy is érted...
De ebből a szempontból most először gondolkoztatott el ez a film.