Aisling teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Aisling teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Ezek nem válaszok
2009. dec. 23. szerda 21:20
/Miért akartok mindenáron tökéletesedni?/

Szebbet!

Itt szinte minden válasz a hogyanra vonatkozott.

A kérdés az volt: Miért? ;)

Ais

Vélemény
2009. dec. 23. szerda 12:35
/Arkangyal/

Szebbet!

Úgy vélem, itt az ideje az én verzió(i)mnak is ;)

Pár embernek sértő leszek, pár embernek elfogult; keresni fogják a gyenge pontjaimat, és meg fogják találni. Látni fogják hol „tévedek” és igazuk lesz. Személyeskedni fogok nevek nélkül, gyáván(?) de csak az vegye magára, aki úgy érzi, és ha gondolja, válaszoljon nekem, nem fogok elbújni ;)

Ez az, amit én látok, és nem az, ami mások. Nem kell megérteni, nem muszáj elemezni, ez vagyok ÉN. ;) A szavak mondatokba fűzve viszont elkerülhetetlenül mindenkinek mást jelentenek…

Egy borzasztóan nagy ellentmondást látok a találkozóval szemben.
Most már két topic is szól a találkozón történtekkel kapcsolatban, sok-sok hozzászólással, és úgy nézem, senki sem tudja eldönteni, mit is várt tőle. Két változat van, az egyik, hogy egy baráti találkozó, hogy megismerjétek/jük egymást, valamint egy spirituális összejövetel. Amelyik beírás épp azt kívánja meg, úgy változik az egyes emberek véleménye, hogy min is voltak, és ez nem találgatás, ez tény. Számomra egyértelműen látszik, hogy a kettő együtt nektek/nekünk nem megy, nem mintha ez probléma volna. legalábbis nem az enyém :D

Spirituális vagy a nélküli hozzáállás. Túlmisztifikáljátok ezt a szót. Úgy dobálóztok vele, mintha egy ruhadarab lenne. Aki felhúzza, az f@szán látja a dolgokat – természetesen csak egyféleképp, mert hát csak úgy lehet -, aki viszont nem, mármint szerintetek nem, az meg szegény szerencsétlen, akinek van még mit tanulnia bőven, mert csukott szemmel, füllel, lélekkel jár. Emberek vagytok, és ezért ítélkeztek. Nagyon helyes, én is így vagyok ezzel, mert EMBER vagyok, és eszem ágában nincs megtagadni, hogy messze vagyok tökéletességtől  De ti ezt úgy nézem, nem vállaljátok fel. Spiritualizmussal, eddigi élet tapasztalatokkal, évek során megszerzett lelki gyakorlással takargatjátok magatokat, és nem veszitek észre, az oly’ nagyon áhított tökéletesség felé még csak menetelünk, még nem értük el.

Hihetetlen indulatokat hozott ki az Arkangyal körüli mizéria. Milyen fura, azt olvasom a legtöbb helyen, hogy „hej, de én elmondom a tutit”, viszont senki, de senki nem írta azt, hogy „igen, megbántott, amit mondtál, és…” vagy „sértő volt (számomra)” vagy bármi ilyesmi. A nagy büdös általánosságokon kívül, hogy „szerintem nem ilyennek kéne lenned” mást nem olvastam. Ezenkívül akárhogy figyeltem, ezt szemtől-szemben a találkozón sem hangoztatta senki. Ha a beírásotok alapján ennyire bánt titeket valakinek a viselkedése akkor a piszok nagy harmónia és fejlődés jegyében az a járható út, hogy csendben elhallgatom a véleményem? Tényleg igaz, hogy a közösségben az erő. Eljött a birkaszellem közétek, és hozzászólásról-hozzászólásra egyre vagányabban, egyre keményebben mondjátok meg… de mit is? Mert ez itt már álszentséggel egybekötött alázás. Akkor olvassam azt, „köszönjük, hogy ott voltál, de ha nem gond, legközelebb ne légy, vagy változtass modort, ha mégis eljössz, mert így nem tudok/tudunk veled együtt – mit is csinálni? dolgozni? beszélgetni? fejlődni?”. Ha nagyon muszáj, bent a közösben, vagy privátban, de legyen ennek vége.

Sosem mondtam, és nem is gondoltam, hogy Arkangyal hibátlan. Gyakran van vitánk arról amit mondd, ahogy mondja, vagy arról amit én és ahogy. Sőt, ahogy ti, én is befolyásolható vagyok, bárhogy is igyekszem, egyszerűen nyomot hagynak rajtam akár az ő, akár más véleménye, beszéde. De ne feledjétek el, ti is így vagytok vele.
Ha úgy érzem, valaki hibázott, és még ezek után is úgy érzem, dolgom van vele, akkor megpróbálom megértetni vele, hogyan és miért. Ha ez nem sikerül, akkor viszont hagyom a fenébe a dolgot, hiszen süket fülekre találok.

Arkangyalt arra fogom buzdítani, ha egy mód van rá, ne reagáljon az ebben a topicban a viselkedésére vonatkozó lamentálásokra, vagy ha mégis szükségét érzi, tegye, de a konkrét személynek írja, ne a közösen olvasható részbe.

Még egy dolgot megemlítenék. Örömmel látom, hogy mindenki mással olyan tökéletesen meg voltatok elégedve, és fogadtátok el, hogy egy kanyi negatívumot nem írtatok róla. Igen, jól érzitek, ez cseppet cinikus volt ;)

Mindez után kívánok Békés Ünnepeket és Boldog(abb?) Új Évet.

Végül had osszak meg veletek két linket. Mindkettőt imádom, gyönyörűek, többek közt ezeket hallgattam, míg írtam nektek.

Aisling

http://www.youtube.com/watch?v=E2j-frfK-yg

http://www.youtube.com/watch?v=NlprozGcs80

a tökéletesédhez
2009. dec. 21. hétfő 16:53
/Miért akartok mindenáron tökéletesedni?/

Hát, most nagyon nevettem, Sanyi:)

Megírtam a kérdést, a szöveget, majd elküldtem, és dolgoztam tovább. Úgy másfél óra múlva pedig ott morgolódtam magamban, hogyan lehetek ennyire buta, hogy kihagytam sorokat meg valahogy másként nézett ki, amit elvileg elmentettem. Ígyhát sorry, de újra belenyúltam :D
Szóval ígérem, nem irogatom át többé az elejét ;)

A hozzászóláshoz.

A szavak megértetése többször okozott már problémát nekem. Az évek során egy-egy szóhoz hozzátapadt pejoratív jelentéshalmaz gyakran felesleges félreértésekhez vezet, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy mindenkinek - néha csak árnyalatnyival - de mást jelent egy szó vagy kifejezés. Nem mindig vagyok képes tisztán azt a mögöttes értelmet megvilágítanom, amit számomra jelentenek, vagy csak utólag, mikor rájövök, hogy elbeszélek valakivel egymás mellett.

Amit, mint folyamatot leírtál, jól hangzik, egész összefoglaló, de valahogy mégsem az, amire én gondoltam. Mennyiben tévedek, ha azt mondom, a te levezetésed alapján ez így is hangozhatna: "ismerd meg önmagad, (elemezd ki) és ezáltal eléred a tökéletességet"?

Valami miatt az én és a te megfogalmazásod között elcsúszást érzek, de még nem tudom miért. Amint beugrik, leírom.

Aisling

teázás párnákon
2009. dec. 19. szombat 12:53
/Szembe-s-ülés/

Szebbet!

Kellemesen éreztem magam, örülök, hogy részt vettem rajta.

Ami számomra tanulságos az estéből: érdekes volt látni, hogy mennyi irányvonal képviseltette magát, és - egy két felvetett téma kivételével - mennyire elhatárolódott szinte mindenki attól, hogy más nézőpontból is megvizsgálja a dolgokat :) Természetesen itt csak arra gondolok, akik hozzászóltak, a csendesek, vagy egymás között megbeszélők véleményéről nem tudok semmit ;)

Biztosan mindenki megtalálta magának a pozitív részét a dologban - ahogy magam is - de nehézkesnek látok bármilyen fejlődést az ilyen csoportos dolgokban, egyszerűen azért, mert rövid idő alatt túl sok téma került terítékre, és az egyének véleményei/kérdései/felvetései nem kapnak elég teret, így inkább kétségeket, illetve elutasítást váltanak ki a domináns egyedek által elmondott dolgok. És mielőtt felvetődik, nem, nem minden esetben, de gyakran :)

Arra viszont kimondottan hasznos volt, hogy mindenki információhoz jutott. Remekül lehetett látni kihez milyen esettel, problémával lehet fordulni. Kíváncsi vagyok, a - sok esetben első - személyes találkozás vajon mennyire módosítja az egymás közötti kommunikációkat :)

Amint nem tettem meg tegnap, itt pótolnám:

Békés, lazítós ünnepet mindenkinek :)

Aisling

oh, igen. és a tea is nagyon finom volt ;)

A Halál. Én nem attól félek, hogy elmegyek innen, hanem hogy
2009. máj.. 22. péntek 17:55
/Mit jelent számodra a halál? /

A Halál. Én nem attól félek, hogy elmegyek innen, hanem hogy előtte szenvedni kell. Láttam, ezt előttem már páran kifejtették, még dolgozom az egómon :)
De talán az emberek többsége két ok miatt tarthat a haláltól.

Az ismeretlen.
Hallunk, olvasunk, tapasztalunk halállal kapcsolatos dolgokat, de amíg át nem éljük, nem tudjuk (most kicsit vegyük ki a képletből az előző életeket azon egyszerű okból, hogy többnyire nem emlékszünk rá). De ugyan úgy hallunk, olvasunk tapasztalunk mások útján a felnőtté válásról. Őszintén, mindenkinek olyan lett, amilyen gyermek fejjel elképzelt, hogy ezt majd akkor így élem meg?

Hogy mi van, vagy nincs utánna.
Már elnézést, de nem tökmindegy? Éljünk a Most-ban. Hozzuk ki a legtöbbet abból, ami épp most számunkra adatott. Egy helyzetre csak és kizárólag akkor tudunk reagálni, mikor benne vagyunk. Ha előtte azzal foglaljuk le magunkat, hogy "na én itt ezt tenném, ott azt" akkor csupán illúziót kergetünk. Nyilván mindenki tud erre példát a saját életéből.

üdv, Ais

EN TUDOM MIERT VAN!
2009. máj.. 22. péntek 17:40
/Évek óta követ a 22:22!/

Kedves Júlia, olyan mélységesen érintett téged ez a téma, hogy így kiabálsz? :D Én egy sima kisbetűs beírásodat is figyelemmel kísérném :)
Viszont csudaszépeket írtál a 22-22-ről, bár a lényegét nem látom, tudnál segíteni cseppet?
Mit értesz azon, hogy ajándék ez a szám? Hogy tudnám igazán használni? Biztos, hogy jó volna oda jutnom, ahová szeretnék? Elnézést, ez más típusú topicba való kérés volt :D Vissza a kettesekre. Nem értettem ezt a "miért írunk ide" - szerinted miért?, és a "titok" szavaidat ebben a szövegkörnyezetben. Ha megosztanád ezt a titkot, ha már megemlítetted, hálás lennék. Én is szívesen használnám az életem jobbá és hasznosabbá tételében. Ha megtennéd, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért példákat írnál nekem.

Előre is köszönettel,
Ais

22:22
2009. máj.. 22. péntek 17:22
/Évek óta követ a 22:22!/

Én is évek óta beléütközöm. Meglátom, rámosolygok, mint régi ismerősre, elsuttogom félhangosan ;)
Ám ahogy végigolvastam a hozzászólásokat meglepett, hogy olyan szavakat láttam hozzákötődni: üldöz, ijesztő, zavar. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra ezek nem túl pozitív csengésűek. Miért van az, ha dolgok, események ismétlődnek - és végre fel is tűnik, hogy ismétlődnek ;) - az első reakció a rémület és az a rejtett gondolat, hogy valami baj van? Ennyire belénkágyazódott a gyanakvás és a rosszra való készülés? Miért nem a kíváncsiság, a nevetés a meglepetés talál meg minket? Vagy mi az, amit ezzel kapcsolatban rosszul látok - netán nem látok? Most nem pszichológus megközelítésre gondolok. Vélemények?

Üdv, Ais

Egy a sok közül
2009. máj.. 14. csütörtök 22:28
/Hiszel a reinkarnációban?/

Hali Oiolosselote!

Érdekeseket írtál, de nem nagyon tudom elfogadni "a hit alapja a pontos ismeret" mondatodat.
Régen az emberek hitték a nátháról/pestisről/akármiről, hogy ártó szellemek okozzák, vagy valaki rosszat tett. Manapság azt hisszük baktériumok/vírusok okozzák. Mások újabban úgy hiszik, a testi tüneteknek lelki okai vannak. Mindegyikről lehetett/lehet olvasni, és mindig van olyan, aki épp abban hisz. Ki tudja mit hoz a jövő, milyen hitünk lesz? Attól, hogy egy könyven/papiroson elolvasom, még nem feltétlen azt kapom, ami a való. Emberek vagyunk, és a saját korlátunkon nem látunk túl, mivel az egység részei vagyunk. Ha én egy körben állok, fogom a mellettem lévő kezét, csak egy szeletet látok. Ha a kör fölé emelkedem, már kicsit más a kép... ;) És még valami az írottakkal kapcsolatban - azokat emberek tették. Nem létezik olyan személy, aki objektíven tudna közvetíteni, pont mivel emberek vagyunk.

A hithez bölcsesség kell - ez alatt mire gondolsz? Buta embernek nem lehet hite?

Helyes látásmód - mi a helyes? Ki vagyok én, hogy bárki számára megmondjam, milyen a helyes látásmódja? Én élem az életét? Én vagyok az ő helyzetében?
"szellemi, egyetemes irányú, gnosztikus" írtad, de ezek alatt mit értesz? Csak mert mindhárom fogalomra lehet olyan példát mondani, ami meredeken ellent mondd a másiknak, és kizárja mindkettő egymás melletti létezését.

"miközben nem tudják, hogy az nem az ő előző életük, hanem a felső én párhuzamos vagy időbe helyezett különféle megnyilvánulásainak a lenyomatai" - ez a két fogalom számodra miért különböző? És megkérdezhetem, mit értesz lenyomat alatt? Nem fizikai létezés egy előző élet, hanem - leegyszerűsítve - a lényem megálmodik magának egy lehetséges sorsvonalat, de az csak a szellemi világban létezik?

A Bubu témában - kedvencem a pár évvel ezelőtti kaméleonos Bubu reklám :) - Valorénak azt válaszoltad, hogy az erős érzelmek felülírhatják a lélek választását. Ha ez így van, azzal azt mondod, hogy ha én nagyon gyűlölök vagy imádok valakit, akkor onnantól én irányítom az újjászüleését, extrém esetben az ujjászületéseit - ezt tényleg így gondolod? Cseppet sarkított gondolatnak tűnik nekem, már csak azért is, mert az érzelmek ilyettén megnyilvánulása véleményem szerint emberi dolog. Sem a felsőbb létező, sem egyéb, fizikai-emberi szintentnél feljebb álló dolgok számára az érzelem mint olyan, nem létezik.

Köszönöm, hogy végigolvastál.
Aisling