Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat. Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.

A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is.

Álmaink, többek között, két nagy lehetőséggel rendelkeznek. Az egyik az, hogy nagyon mélyen és tartósan be tudja építeni és rendezni tudja lelkünkben az ébrenlétben kapott benyomásokat. A másik lehetőség az, hogy más dimenziók hatással tudnak lenni ránk, amennyiben ez szándékunkkal valamiképpen megegyezik, illetve amennyiben érdeklődést tud kiváltani belőlünk. Mi szinte mérhetetlenül több energiával rendelkezünk, mint amennyit általában ébrenlétben aktualizálunk. Ha szándékunk tiszta, akkor angyalai fel tudják használni az álmunknak e lehetőségét arra, hogy meglendítsék bennünk azokat az energiákat, amelyek előbbre tudnak vinni bennünket a szerető szolgálat kibontakoztatásának útján.

Az álom világa nagyon is valós világ, a maga nemében! Álomban olyan rétegek nyílnak ki bennünk, amelyeket ébrenlétben meg sem tudunk közelíteni. Álmában kaphat bárki olyan információkat, amelyeket ébrenlétben be sem tudna fogadni.

A legtöbb álom olyan, amely bizonyos rendező elv működtetését segíti elő bennünk, s így idegileg megerősödve láthatunk hozzá napi teendőink elvégzéséhez.

Az álmok kiváló lehetőségeket adnak az önismeret kibontakozására. Az álomképek sok olyan információt hordozhatnak, amelyek gazdagíthatnak bennünket, ha Vele együtt foglalkozunk ezekkel. De ne akarjuk megspórolni azt a szellemi munkát, amelyet nekünk kell elvégeznünk ennek érdekében.

Az álmokat sem kell misztifikálni! De mindenképpen nagyszerű segédeszközök az önismeret fejlesztésére, és így segítenek átalakítani gondolkodásunkat.
Álmaink egyike az, amikor a napi problémák, feszültségek, stresszek a tudatalattiban igyekszenek feloldódni. A másik az, ami a tudatba szimbólumok nyelvén juttat figyelmeztető, tanító élményeket. A szimbólum éppen azért szimbólum, mert mérhetetlenül több és tartalmasabb valóságot érzékeltet, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni. Az ilyen visszatérő álmoknak élményanyaga feltétlenül nagy figyelmet érdemel!
A te álmod a te világod is! A te tudattalan világod. A saját bezártságod. A bezártságodhoz való ragaszkodásod. Sivár képek, sivár helyszínek, sivár kilátások.
Valójában ilyen a világunk Nélküle! Gondolkodjunk el gyakrabban azon, hogy miért is mondta el Magáról ezt: "Én vagyok a világ világossága" (János 8;12)!

Az álmok világát bizonyos értelemben lehet manipulálni, de meg kell kérdezni magunktól, hogy érdemes-e. Senkinek nem lesz könnyebb az élete azáltal, ha manipulálja az álmait. Legfeljebb felelősségteljesebb lesz. Boldogságunk vagy boldogtalanságunk éber állapotodban dől el. Nem az a döntő, hogy mit tudtunk meg álomban, hanem az, hogy mekkora szeretettel tesszük azt, amit teszünk éber állapotunkban. A hangsúlyt mindenképpen erre kell tennünk!
Azok, akik késztetést kapnak arra, hogy álmaikkal átlagnál jobban, intenzívebben foglalkozzanak, álmaikat manipulálják, ám tegyék! De a hangsúly mindig azon kell legyen, hogy ébrenlétedben mit és hogyan gondolunk, mondunk és cselekszünk!

Vannak előre jelző álmok, és vannak benső kiegyensúlyozottságot előidéző álmok. Ezek az utóbbiak azok, amelyek felidézése nem lényeges. Semmi értelme annak, hogy az ilyen álmok felidézésén fáradozzunk! Arról legyünk meggyőződve, hogy olyan álmok, amelyek jelezni akarnak valamit nekünk, feltétlenül fel fognak merülni bennünk tudatosan is. Ilyenek főleg a gyakran megismétlődő álmok esetében fordulnak elő.

A másik, amely az álommal kapcsolatban megfontolandó, az, amely nem emlékek, vágyak hordozói (bár ezeket is igénybe veheti), hanem bizonyos üzeneteket hordoznak, amelyek hozzáértők segítségével az álomnyelvet ismerők előtt értelemszerűen kibonthatók.

E második ponthoz tartozó álmok valóban arra valók, hogy az alvás állapotát fel/kihasználó szellemi lények (jó angyalok, ártó erők) befolyásolják ébrenléti állapotunkat. Tudnunk kell, hogy ez számunkra előnyt jelenthet, de hátrányt soha! „Nem fog ártani nekünk semmi (Lukács 10;19)!” Ezt azért fontos tudnunk, hogy ne nyugtalankodjunk fölöslegesen, ha egy álmot nem tudtok megfejteni.

Elhunyt hozzátartozóink csak akkor jelenhetnek meg álmunkban érdemlegesen, ha erre engedélyt kapnak, s ilyenkor nem hagyhatnak kétséget afelől, hogy mire kaptak engedélyt.

Feltétlenül kaphatunk utasítást álmunkban. De ez elsősorban a égiek feladata, és nem a miénk. Nekünk számunkra az utasítást az evangéliumaiból és lelkiismeretünkből kell kiolvasnunk. Ha aztán szükségesnek látják, akkor álomban adnak utasításokat.
Olyan nincs, hogy valaki nem ismerve tanítását, pedig ismerhetné, aztán álomban kér és kap Tőle, Jézustól elirányítást. Ha valaki így fordulna hozzá, az nagy lelki, szellemi tunyaságról tenne bizonyosságot, s ezt az égiek semmiképpen sem tudnák díjazni!

Barátság

Nagyon nagy és szent kapcsolat a barátság.

A barátság vagy azonosak között jön létre, vagy azonossá tesz.

Minden barátság azonosságot tételez fel, és mélyebb azonosságra törekszik.

A barátság, ha igazi, akkor vagy azonosak között jön létre, vagy azonossá tesz. Ahol e kettő közül bármelyik nem válik be, ott meg kell szüntetni a barátságot.

Barátság velejárója kell legyen az olyan azonosulás, mely értelmileg talán nem annyira, de a szív, a szeretet területén egybevágó legyen.

Baráti kapcsolatokra azt lehet mondani, hogy minden barátság akkor barátság csupán, ha egyben segítség is. Ha mindketten abból indulnak ki, hogy segíteni akarjátok a másikat, akkor feltétlenül okos ápolni e kapcsolatot.

Akinek sok barátja van, az pszichikailag alkalmatlanná teszi magát arra, hogy elmélyült párkapcsolatot tudjon kialakítani.

Akinek sok barátja van, annak egy sincs! Ez lélektani törvény!

Kétségtelen, hogy egy barátság kettőn áll! A baráti és a felebaráti kapcsolat között a különbség bizalmi többlet a baráti kapcsolat javára. Ha egy barátság át /leminősül felebaráti kapcsolattá, akkor sem szenvedhet csorbát, a szeretet megélése. Az okosság és az óvatosság mindenkivel szemben szükséges. Senkinek sincs joga, olyan ítéletet mondani embertársáról, amely ítélet büntetést hord magában. Senkiről sem tudjátok, hogy mit örökölt, milyen hatások érték eddigi életében, és azt sem, hogy akarata hogyan működött eddig együtt Teremtője akaratával. Ha csak egyet nem tudtok e háromból, már nem lehet alapja ítélkezéseiteknek.

Munkahely, baráti kör. Ezek a látszatra külső hatások, óriási jellemalakító erővel rendelkeznek. Azért mondom, hogy 'látszatra' külső hatások ezek, mert hatásuk olyan arányban tud érvényesülni, amilyen arányban 'belül' azonosul ezekkel valaki. Itt is érvényes tehát az a megállapítás, hogy nem 'kívül', hanem 'belül' van az akár pozitív, akár negatív irányú jellemalakító erőnek a forrása. A 'külső', mint grácia externa, eszköz arra, hogy a 'belsőt' a grácia internát mozgásba hozza. Az erkölcsileg rossz körülményeket is lehet kegyelemnek nevezni, ha valaki nem tehet ezekről. Igen, mert ebben az esetben a rossztól való menekülésre késztetik azt, aki 'belülről' a pozitív jellemfejlődésre vágyakozik. Mivel senki nem tudja, hogy mi lakik a másik embernek a lelke mélyén, ezért mindenkinek felelős feladata az, hogy mások felé pozitív körülmények lehetőségét biztosítani igyekezzék. Ez mindenkinek saját érdeke. E nélkül nem menthető fel senki a bűnrészesség vádja alól.

Az állatokról általánosságban pár szó:
Az állat tökéletesebb a maga nemében, mint az ember, mivel a beleprogramozott ösztönrendszer automatikusan működik. Ezért lehet az állatoktól tanulni, és lehet őket pótcselekvésként alkalmazni. Állat képes helyettesíteni Istent, embert egyaránt, ha valaki erre alkalmazza valamelyiket. De állat sohasem volt ember, és nem is lesz soha. Az állatnak nincs örök élete. Amikor ösztönvilága felbomlik, akkor léte tovább értelmét veszti. Az állat önmagában értéket nem hordoz. Ha hasznos az ember számára, vagyis ha Hozzá közelebb tud általa kerülni valaki, akkor gondoznia kell, és alkalmazni, ha káros, akkor el kell pusztítani. Ne keverjük össze az eszközöket a céllal. Nincs állatokon és növényeken keresztül vándorló lélekvándorlás. Amint a pákozdi hegyek nem tudnak sem boldogok, sem boldogtalanok lenni, úgy egyetlen állat sem képes egyikre sem. Nem, mert nem tud örök értékben gondolkodni. Nem gondolatai irányítják ösztönét, hanem az ösztöne irányítja gondolatát, emlékezetét.
Az állatokkal kapcsolatban azért van annyi problémánk, mert helytelenül értelmezzük a szeretést. Az állatokat nem kell szeretni. Sőt, nem is lehet. Aki azt gondolja, hogy ő szereti az állatokat, az vagy butaságból mondja ezt, mert úgy gondolja, hogy az állatnak van én-tudata, tehát valójában nem is állat, hanem ember, vagy önző módon önmagát szereti. Az állat, és minden, ami emberalatti világ, az emberért van. Ha valaki ezeket értelmesen használja saját javára, az nem önző, hanem helyesen szereti önmagát. Ez pedig csúcsérték! (Mt 22;39)
A szellemi lények anyagba ágyazottan tudattalanul is élvezik uralmukat az anyag fölött. Ez a gyökere az állatok iránti szeretetnek. Bármilyen kisebbségi érzéssel él egy ember, az állatok társaságában meg tudja élni, hogy ő is valaki! Az egyik állattal kapcsolatban ezt úgy éli meg, pl. a lónál, hogy azt szereti, a másiknál, pl. a szúnyognál úgy, hogy agyonüti.