bubuiszusz teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Őszinteség, önismeret. 2009. dec. 25. péntek 10:09 /Mennyire legyünk őszinték?/ Az emberek azért nem őszinték egymáshoz, mert nem találkoznak igazi, őszinte szeretettel. Az igazi emberi kapcsolatok akkor állnak az őszinteség talaján, ha nem elvárásokra épülnek, hanem várakozásokra. Csak akkor lesznek őszinték hozzánk az emberek, ha megtapasztalják, hogy mi úgy szeretjük őket, amilyenek, tehát hibáikkal együtt. Hozzászoktunk, hogy nem vagyunk őszinték egymáshoz. Ez helyén is van addig, míg okos óvatosság ennek irányítója. Sajnos azonban, hogy ez a stílus átvetítődik igen gyakran a másik két területre is. Gyakran nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Ennek csak káros következményei vannak, mivel aki nem őszinte önmagához, az nem megoldani igyekszik problémáit, hanem szőnyeg alá söpörni. Ennek minden esetben az a következménye, hogy az elfojtott probléma álarcot öltve és megerősödve újra előjön, s akkor már sokkal nehezebb megbirkózni vele. Legtöbb ember idegileg azért megy tönkre, mert nem őszinte önmagához. A reális önismerethez pedig szinte elengedhetetlen feltétel életünkben az idő-, szeretet-, pénz-elszámolás. Csak az képes önmagát reálisan megismerni, aki veszi magának időt és fáradságot arra, hogy esténként - de lehet bármely időpontban - áttekinti, hogy mit csinált /ez az idő-elszámolás/ és amit csinált, azt hogyan csinálta /ez a szeretet-elszámolás /. Ha ehhez még azt is hozzá veszi valaki, hogy hogyan gazdálkodott az elmúlt nap anyagi javaival, akkor kikerülheti az önámítás csapdáit. Napi öt perc szellemi munka. Megéri, mert nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy önámítók legyünk. Ha egy gyereknek mindig rágjuk a fülét, akkor nem megjavulni, hanem színészkedni fog előttünk. Őszinte csak olyanok előtt lesz, akik úgy szeretik őt, amilyen, és segítik abban, hogy saját lelkiismerete szerint törekedjen élni. Nincs tehát erkölcsi nevelés! Csak erkölcsi önnevelés van!!! Szeretetteljes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek. |
||
Örök rossz sors nincsen. De van örök fejlődés. Így 2009. dec. 21. hétfő 20:16 /Sors és végzet/ Örök rossz sors nincsen. De van örök fejlődés. Így döntéseink sorozata örökké meghatározza azt az esetleges különböző irányzatot, amely jó vagy rossz irányban viszi el életünk fejlődését. |
||
Sorsunk, végzetünk. 2009. dec. 21. hétfő 18:57 /Sors és végzet/ Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat. Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak. A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is. |
||
Szia! Szerintem az a jelző mint valaki más "kárán" nevet nem 2009. dec. 20. vasárnap 17:55 /Kész átverés - miért nevetünk mások kárán?/ Szia! Szerintem az a jelző mint valaki más "kárán" nevet nem igazán jó. Inkább úgy mondanám, aki más sutaságán, kiszolgáltatottságán, humoros, vagy kevésbé humoros botlazodásán nevet, az miért nevet? Úgy mondanám röviden, "Miért nevetünk más bosszuságán". A válasz talán ott rejtőzik, hogy beleképzeljük magunkat ugyanabba a szitúációba és igazán saját esetlenségünket, hiszékenységünket nevetjük ki, hisz így talán feloldjuk a magunkkal szembeni elfogadás görcseit, és azzal, hogy kinevetünk másokat azzal megbocsájtunk magunknak nevetve. Ami a másik témát illeti, hát mit ne mondjak a szinvonala igencsak gyenge, és sajnos elsősorban a megalázásra épít, és gúny tárgyáva teszi a kiválasztott egyént. Szerintem ez egyáltalán nem nevetséges, sőt Engem oly annyira felháborít, hogy nem is nézem az ilyen magyar szörnyűségeket. A külföldi változata viszont nagyon jó, tényleg humoros, nem durva, tiszteli az emberi hiszékenységet, és nem akarja beletaposni a másik embert a földbe. Megfigyelhetjük, hogy a végén a kiválasztott alanyok is nevetnek mikor megmutatják nekik a kamerát, nem úgy mint a magyar változatánál, ahol bizony már jogi útra is terelődött néhány viccesnek kikiáltott szituáció. Az pedig, hogy valaki spirituálisnak valja magát az messze nem azt jelenti, hogy tényleg az igai úton halad. |
||
Álmaink, többek között, két nagy lehetőséggel rendelkeznek. Az 2009. dec. 18. péntek 17:33 /Ki álmodik valójában és miért?/ Álmaink, többek között, két nagy lehetőséggel rendelkeznek. Az egyik az, hogy nagyon mélyen és tartósan be tudja építeni és rendezni tudja lelkünkben az ébrenlétben kapott benyomásokat. A másik lehetőség az, hogy más dimenziók hatással tudnak lenni ránk, amennyiben ez szándékunkkal valamiképpen megegyezik, illetve amennyiben érdeklődést tud kiváltani belőlünk. Mi szinte mérhetetlenül több energiával rendelkezünk, mint amennyit általában ébrenlétben aktualizálunk. Ha szándékunk tiszta, akkor angyalai fel tudják használni az álmunknak e lehetőségét arra, hogy meglendítsék bennünk azokat az energiákat, amelyek előbbre tudnak vinni bennünket a szerető szolgálat kibontakoztatásának útján. Az álom világa nagyon is valós világ, a maga nemében! Álomban olyan rétegek nyílnak ki bennünk, amelyeket ébrenlétben meg sem tudunk közelíteni. Álmában kaphat bárki olyan információkat, amelyeket ébrenlétben be sem tudna fogadni. A legtöbb álom olyan, amely bizonyos rendező elv működtetését segíti elő bennünk, s így idegileg megerősödve láthatunk hozzá napi teendőink elvégzéséhez. Az álmok kiváló lehetőségeket adnak az önismeret kibontakozására. Az álomképek sok olyan információt hordozhatnak, amelyek gazdagíthatnak bennünket, ha Vele együtt foglalkozunk ezekkel. De ne akarjuk megspórolni azt a szellemi munkát, amelyet nekünk kell elvégeznünk ennek érdekében. Az álmokat sem kell misztifikálni! De mindenképpen nagyszerű segédeszközök az önismeret fejlesztésére, és így segítenek átalakítani gondolkodásunkat. Az álmok világát bizonyos értelemben lehet manipulálni, de meg kell kérdezni magunktól, hogy érdemes-e. Senkinek nem lesz könnyebb az élete azáltal, ha manipulálja az álmait. Legfeljebb felelősségteljesebb lesz. Boldogságunk vagy boldogtalanságunk éber állapotodban dől el. Nem az a döntő, hogy mit tudtunk meg álomban, hanem az, hogy mekkora szeretettel tesszük azt, amit teszünk éber állapotunkban. A hangsúlyt mindenképpen erre kell tennünk! Vannak előre jelző álmok, és vannak benső kiegyensúlyozottságot előidéző álmok. Ezek az utóbbiak azok, amelyek felidézése nem lényeges. Semmi értelme annak, hogy az ilyen álmok felidézésén fáradozzunk! Arról legyünk meggyőződve, hogy olyan álmok, amelyek jelezni akarnak valamit nekünk, feltétlenül fel fognak merülni bennünk tudatosan is. Ilyenek főleg a gyakran megismétlődő álmok esetében fordulnak elő. A másik, amely az álommal kapcsolatban megfontolandó, az, amely nem emlékek, vágyak hordozói (bár ezeket is igénybe veheti), hanem bizonyos üzeneteket hordoznak, amelyek hozzáértők segítségével az álomnyelvet ismerők előtt értelemszerűen kibonthatók. E második ponthoz tartozó álmok valóban arra valók, hogy az alvás állapotát fel/kihasználó szellemi lények (jó angyalok, ártó erők) befolyásolják ébrenléti állapotunkat. Tudnunk kell, hogy ez számunkra előnyt jelenthet, de hátrányt soha! „Nem fog ártani nekünk semmi (Lukács 10;19)!” Ezt azért fontos tudnunk, hogy ne nyugtalankodjunk fölöslegesen, ha egy álmot nem tudtok megfejteni. Elhunyt hozzátartozóink csak akkor jelenhetnek meg álmunkban érdemlegesen, ha erre engedélyt kapnak, s ilyenkor nem hagyhatnak kétséget afelől, hogy mire kaptak engedélyt. Feltétlenül kaphatunk utasítást álmunkban. De ez elsősorban a égiek feladata, és nem a miénk. Nekünk számunkra az utasítást az evangéliumaiból és lelkiismeretünkből kell kiolvasnunk. Ha aztán szükségesnek látják, akkor álomban adnak utasításokat. |
||
Kedves kirsikka, KoverHedi ! 2009. dec. 16. szerda 18:58 /Mindig kell egy barát?/ Olvasmányaim és tanulmányaim alapján írtam le az Igaz Barátság jellemzőit. Persze ezt nem kell elfogadni, hisz mindenkinek megvan a saját elképzelése a barátság fogalmáról, és ezt tiszteletbe is tartom. Szeretettel: bubuiszusz |
||
Barátság 2009. dec. 16. szerda 11:24 /Mindig kell egy barát?/ Barátság Nagyon nagy és szent kapcsolat a barátság. A barátság vagy azonosak között jön létre, vagy azonossá tesz. Minden barátság azonosságot tételez fel, és mélyebb azonosságra törekszik. A barátság, ha igazi, akkor vagy azonosak között jön létre, vagy azonossá tesz. Ahol e kettő közül bármelyik nem válik be, ott meg kell szüntetni a barátságot. Barátság velejárója kell legyen az olyan azonosulás, mely értelmileg talán nem annyira, de a szív, a szeretet területén egybevágó legyen. Baráti kapcsolatokra azt lehet mondani, hogy minden barátság akkor barátság csupán, ha egyben segítség is. Ha mindketten abból indulnak ki, hogy segíteni akarjátok a másikat, akkor feltétlenül okos ápolni e kapcsolatot. Akinek sok barátja van, az pszichikailag alkalmatlanná teszi magát arra, hogy elmélyült párkapcsolatot tudjon kialakítani. Akinek sok barátja van, annak egy sincs! Ez lélektani törvény! Kétségtelen, hogy egy barátság kettőn áll! A baráti és a felebaráti kapcsolat között a különbség bizalmi többlet a baráti kapcsolat javára. Ha egy barátság át /leminősül felebaráti kapcsolattá, akkor sem szenvedhet csorbát, a szeretet megélése. Az okosság és az óvatosság mindenkivel szemben szükséges. Senkinek sincs joga, olyan ítéletet mondani embertársáról, amely ítélet büntetést hord magában. Senkiről sem tudjátok, hogy mit örökölt, milyen hatások érték eddigi életében, és azt sem, hogy akarata hogyan működött eddig együtt Teremtője akaratával. Ha csak egyet nem tudtok e háromból, már nem lehet alapja ítélkezéseiteknek. Munkahely, baráti kör. Ezek a látszatra külső hatások, óriási jellemalakító erővel rendelkeznek. Azért mondom, hogy 'látszatra' külső hatások ezek, mert hatásuk olyan arányban tud érvényesülni, amilyen arányban 'belül' azonosul ezekkel valaki. Itt is érvényes tehát az a megállapítás, hogy nem 'kívül', hanem 'belül' van az akár pozitív, akár negatív irányú jellemalakító erőnek a forrása. A 'külső', mint grácia externa, eszköz arra, hogy a 'belsőt' a grácia internát mozgásba hozza. Az erkölcsileg rossz körülményeket is lehet kegyelemnek nevezni, ha valaki nem tehet ezekről. Igen, mert ebben az esetben a rossztól való menekülésre késztetik azt, aki 'belülről' a pozitív jellemfejlődésre vágyakozik. Mivel senki nem tudja, hogy mi lakik a másik embernek a lelke mélyén, ezért mindenkinek felelős feladata az, hogy mások felé pozitív körülmények lehetőségét biztosítani igyekezzék. Ez mindenkinek saját érdeke. E nélkül nem menthető fel senki a bűnrészesség vádja alól. |
||
Kedves Gabi ! 2009. dec. 16. szerda 10:05 /Miért van szükségünk az állatokra?/ Kedves Gabi! Igen van kutyám, van macskám, szeretem is őket és bizony elsíratom mikor elpusztulnak öreg korukban. Szeretettel: bubuiszusz |
||
Az állatokról általánosságban pár szó:
Az állat 2009. dec. 15. kedd 21:51 /Miért van szükségünk az állatokra?/ Az állatokról általánosságban pár szó: |
||
Eutanázia? 2009. dec. 15. kedd 20:44 /Eutanázia/ Azt tudni kell, hogy csak az hal meg aki megakar halni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, pedig ez így igaz. Gondoljunk bele ha valaki beleesik a vízben és nem tud úszni, mi történik. Egy darabig küzd, hogy a felszínen maradjon ez az életösztön, de egyszer csak rájön nincs tovább, elfogy az ereje és feladja, azaz elfogadja abban a pillanatban a halált ami be is következik. A kómás betegeknél a helyzet teljesen más, na persze nem azért mert nem akarja, vagy mert akarja a halált, hanem azért mert a szelleme ilyenkor már nincs a testben, a lelke ki be jár a fizikai testben, és nincs választási lehetősége azaz a döntés állapotában. Mivel az orvostudomány igen komoly eredményeket ért el a századok alatt bizony a súlyos, és komás betegeknél képes gépekkel, a halálos betegeknél gyógyszerrel biztosítani a fizikai test funkcióit ami már persze nem élet, de még is az szemünkben, hisz mi a betegben az embert látjuk és nem a fizikai testet. Tehát az ilyen betegeknél maga az ember dönt a másik léte vagy nemléte között. Ilyenkor merül fel az a kérdés átsegítheti e a beteget a halálba az orvos, vagy a hozzátartozó. A kérdésre a válasz, egyértelmű NEM. Nincs joga az orvosnak dönteni élet és halál kérdésében, hisz egyszer már döntött azzal, hogy mesterségesen életben tartotta a beteget és ezt a döntését felülbirálja, azzal, hogy kimondja, vagy kimondatja a hozzátartozókkal az általa helyesnek gondolt cselekedeteinek döntéseit. Tehát áthárítja a felelőséget a döntést a hozzátartozókra, mely nem helyes. A hozzátartozó sem dönthet, hisz a döntése nagyon komoly következményeket hozhat rá a mostani és elkövetkező életében, persze ez vonatkozik az orvosra is. Számtalan esetet és kérdést lehetne még felvázolni, hisz szerintem sokan sokfélét láttak tapasztaltak meg, és találkoztak az életben olyan esetben, amikor felvetődik a kérdés vajon mi a helyes lépés mit tegyünk. Utasítsuk el a modern orvostudomány eredményeit, és ha igen akkor jól döntünk e, s mi van ha a beteg mégis képes meggyógyulni, a kómás képes újra magához térni? Azt mondom bízzuk ezt Istenre, ne akarjunk a helyére lépni, hisz annyit azért már megtanultunk, hogy ha valakinek nem kell meghalnia mert feladata van még az életben az visszatérhet még közénk, de akinek mennie kell mert lehet, hogy halála valakinek, valakiknek tanulást, okulást jelent, vagy aki meghalt annak lejárt a vállalt feladata, bár mit is tessz érte az orvostudomány mindenképpen megfog halni. Ne döntsünk ez nem a mi dolgunk, de igenis enyhítsük a betegek fájdalmát ha lehet, sőt kell is, ez legyen a legfontosabb a többit bízzuk az eleve elrendeltetésre. |