Nekem is feltünt hogy gyanusan sokan vagyunk akik a saját ,,háborújukban" vivják a küzdelmet az egyre csak tetézödö ,,ellenséggel".
S most legalább történik valami...
A ,,vihar" elötti csend sem volt kellemes.
Persze minden vihar feszültséggel jön,tombol aztán elvonul.
A vihar után jön a felüdülés,madárcsicsergés,jó illat,és fellélegzés.
Olyankor úgy érzi az ember hogy megérte mindezért.

Útmutató ,,háboru" esetére:
Elöször is ne félj kinyitni a szemed hogy lásd tisztán hogy ,,kivel" van dolgod.
Ha szembesültél a ,,rossz" hirrel akkor vedd tudomásul és hagyd hogy megnyilvánuljon.
Ilyenkor lehet sírni,toporzékolni,belerugni a falba,vagy ami jön...de ne hagyd Magadban,mert ott munkál majd ezzel pusztítva a tested.
Még az önsajnálat is belefér egy minimális szinten az elsö pillanatban amikor még értetlenül állsz az események elött,de ha elmerülsz az önsajnálatban,akkor nem fogod meglátni azt hogy hogyan evickélj ki a ,,háborúdból",nem tudsz hozni éppkézláb döntéseket és csak járod a reménytelen köröket zavarodottan a félelemtöl,és kétségektöl gúzsba kötve,ami még inkább lejjebb húz az ,,örvénybe".
Az önsajnálat és kétségbeesés,a rinyálás írtó sok energiát vesz el.
Kb annyit hogy a megörülésig is elvihet...

A jó hír az,hogy egy egy ,,csomagocskában" (nehéz helyzetben)rengeteg energia van.
Egy egy nehéz helyzet ,,csak"egy stratégiai játék az élet játékában.
Minden stratégiai játék tartalmazza a hozzá szükséges energiát IS ami a feladatok megoldásához elegendö.
Saját tapasztalatom szerint ennél sokkal többet...hogy jusson egy kis önsajnálatra is. ;)
De ha az önsajnálatba semmit nem teszünk bele akkor totál felpörgünk és élvezni is tudjuk a játékot.
Ez a jó hírem! :)

Amikor ilyen fent említett periódus van az életünkben olyankor az ember ösztönösen igyekszik tul lenni rajta.Mert a tudatos ember tudja hogy minden véget ér egyszer,mint ez is...ugye? ;)
S ilyenkor szeretné felpörgetni az idöt,és koncentrál arra hogy milyen jó lesz MAJD...
S ezzel csíptem el magamat most a napokban,s ahogy erre rájöttem mit is müvelek visszahoztam magam a ,,jövöböl" az itt és most-ba a jelenbe.
Talán van az itt és mostban valami más is mint a gond meg a baj?
Az itt és most tulajdonképpen a ,,háborúm" történésének ideje.
S van!Rengeteg más is ami értékes,csak aki a sötét fellegek elöl menekül és arra koncentrál az nem fogja meglátni hogy mi van az orra elött! :)
Ilyenkor lehet meglátni azokat a lehetöségeket amik a ,,straégiai játék" megoldásához nyujtanak segítséget.Ilyenkor lehet meglátni a barátokat akikröl nem is tudtuk eddig hogy barátok,és az ,,ellenségeket" akikröl mindvégig azt hittük hogy barátok és közben mindvégig ellenségek voltak.
Na meg a megoldáshoz szükséges helyzeteket...

S ha végigjátszottuk a ,,játékot" akkor örülünk,és sikerélményünk lesz amitöl nö az önbizalmunk,és aztán megszokjuk az új ,,világunkat" s elkezdünk unatkozni benne,s gyártunk újabb és újabb elméleteket amikröl kiderül majd hogy mennyire müködö képesek amikor a sors újra felkérdez. :)))

Erika Szeretettel!

Nem olvastam a hozzászólásokat.

Büntudat!?
Na ezt jól benéztétek ...szerintem.
Már miért is lenne vagy lehetne büntudatod?
Nem elég hogy a lényeg ott maradt a szönyeg alatt,de még mazochista módon Magadra öltöd azt is aminek az álmodhoz semmi köze.
Próbáld meg felidézni az álmod.
De úgy hogy azt az érzést is érezd át ami átjárt álom közben.
Kóstolgasd,boncold fel.
Biztos hogy a büntudat volt az a bizonyos érzés amikor ,,mentetted a börödet" !? ;)

Persze lehet büntudatod is...én nem mondom hogy nem.
Szinte mindanyian ismerjük ezt az érzést,és aki ismeri annak volt már dolga vele.
Pont Neked ne lenne? ;)
Hisz olyan könnyen magadévá tetted..!
De ez az álmod amiröl témázunk éppen nem a büntudatról szól.

Azért mondom hogy menj bele az érzésbe,és hogy boncold fel,mert nem kizárt hogy több érzés volt ott töményen.

Üdv!Erika

Kedves Dia!

Látom Rajtad a bazi nagy segíteni akarást,de az akarás hogy jót tégy másokkal gyakran a viszájára sül el ha csak üres elméletek vannak a ,,kis buksidban".
Erröl jut eszembe.Gondolom Margómama azért választotta ezt a nevet hogy érzékelje szeretné ha figyelembe vennénk a korát,s ezért ne is beszéljünk úgy vele mint a kispajtásunkal.
Persze van akivel lehet akkor is ha 100 éves,de ahhoz látni kell a lelket akivel dolgunk van...

Tudod a világ úgy müködik hogy ha valamiben bizonyos Vagy elméletben,de nincs mögötte megélés bármilyen formában,és Te mégis azt hiszed hogy azt Te már tudod,és ebben a szellemben osztogatsz tanácsot másoknak akkor már be is indítottad a visszaszámlálást és meg fogod tapasztalni azt a fizikai világban.Ez biztos.
Úgy mondanám hogy felkérdez a sors.Tudod?Biztosan?Most megmutathatod hogy müködik az amit ezidáig gyártottál,és terjesztettél a biztonságosnak hitt kis világodban.

Persze azt teszel amit akarsz...
Csak úgy éreztem nem látod át hogy ezzel Saját Magadnak rendezed a terepet a szenvedéssel való tanulásra a fizikai világban.

Jó lenni nem a másokon való segítéssel lehet egyedül.
Az már egy folyamat része hogy másoknak is hasznára Vagy a világban....
Jónak lenni önmagunkhoz kell megtanulni,és ha ez már jól megy akkor nem is kell mást tenned csak adnod Magad.
Ha másokat próbálsz megmenteni az csak arra kell hogy olyankor se Önmagaddal kelljen foglalkoznod. ;)...és rengeteg energiát von el Töled nem utolsósorban...!
De ha Önmagadat megmentsén fáradozol csak feleannyi elszántsággal ahogy mások segítésével teszed akkor annak az az eredménye hogy elsösorban több energiád lesz,Te Magad jobban érzed Magad,és ez hatással lesz a körülötted élökre.Még ha ki sem nyitod a szád hogy hallhassák a ,,bölcsességeket" akkor is megérinted(...emeled..?) öket.

Engem is fel szokott kérdezni a sors...úgy érzem megint jön egy ilyen.. ..
De most már nem szorongat a félelem,mert az élet szituációi a fizikai világban nem azért vannak hogy bántsanak minket.Csak akkor éljük meg fájdalmasan ha ellenállás van bennünk.
A változás gyakran olyan drasztikus (olyan tömény energiahalmaz) amit ízekre kell szednünk hogy meglássuk azt hogy mennyi minden értéket rajt magában ami töményen megélve megpróbáltatás a fizikai világban.
Ha hagyod Magad hogy guzsbakössön a félelem és nem mered felbontani a ,,csomagocskádat" akkor nem tanulsz belöle,csak a fájdalom és ennek minden minden kis ,,barátja" marad Veled,ahogy Margomama is példázza.
Na de ez egy másik téma.
Igazábol önmgamnak írom ezeket a sorokat... ;)

Szeretettel!Erika