... és meglehetősen ritka! :):)

Szervusztok, kedves Lányok, már nagyon rég jártam itt... köszöntök Mindenkit!
Jó ez a téma és hozzátennék néhány közhelyes leütést, férfitársaim nevében is.

Itt van egy általatok is jól ismert szempont, nem is értem, hogy miért nem jelent meg eddig hangsúlyosabban. Csatlakozom ezzel H. Vica néhány gondolatához.

A női test és lélek eleve hajlamosabb a jin energiák hordozására, megnyilvánítására, vagyis ti Nők - alapállásból otthonosabban érzitek magatokat a befogadásban, a gondoskodásban, a kapcsolat ápolásában és fenntartásában. Nem hiába vagytok képesek Ti gyermeket szülni, és nem pedig mi férfiak. Fontosabb érték számotokra a család, a kötődés és kapcsolódás, mint az önmegvalósítás. A férfi jang energia pedig inkább önérvényesítő, teremtő jellegű. Hangsúlyozom, hogy alapállásból vagyunk így teremtve - alkatilag és átlagosan, amitől bizony mindkét oldalon vannak jelentős eltérések, ellenkező energiadominanciák.

Joggal várjátok(-nátok) tehát el, hogy a Férfi legyen képes teremteni, dönteni, felelősséget vállalni, és egyforma arányban terheket viselni. Régebbi korokban nem volt ezzel semmi baj - aki nem volt rá képes (vagy legalább harcosnak állni) - családot sem tudott alapítani, szolgasorsba kényszerült. Kiselejteződött. A hölgyek pedig megkapták a domináns, hírnevet szerzett, vagy egyszerűen vagyonosnak született elnyomó hímeket. Ebben a felállásban fel sem merült, egyszerűen értelmetlen kérdés volt a kölcsönös teherviselés, de változnak az idők és feladatok... Mondjam tovább?

Mindenki jól ismeri a női egyenjogúsági mozgalmat, majd később az ellenkezőjét - a férfi "belágyulási hullámot", a hippi korszakot, ami egyébként az ezoterikus gondolkodás, értékrend és világnézet megjelenésének és elterjedésének ideje is. Manapság éppen az a feladat, hogy a női és férfi energiák integráltan és egyensúlyban legyenek jelen mindkét nem képviselőiben. De úgy, hogy ha női testet kaptál, akkor mégis tudj befogadó nőként megélni egy kapcsolatot, ha pedig férfi testet viselünk, akkor nekünk feladat, hogy tudjunk teremtő és felelősségvállaló férfiként is megnyilvánulni. (A devianciákról most ne beszéljünk)

Ha úgy érzi bármelyikőtök, hogy benne már egyensúlyban vannak a férfi és női energiák, akkor egyszerűen nem szabad olyan pasival összeállnia, akiben ez nem hasonlóképpen van meg, nem hasonlóképpen "érett". Mert különben garantált a csalódás. Ezért írtam, hogy a megoldás elég egyszerű, de sajnos ritka is... mert mi pasik kissé lemaradásban vagyunk ebben az integrációs folyamatban és kiteljesedésben.

Mondhatnánk nem sok érett személyiségű férfiembert hordoz még a Föld a hátán... de ne adjátok fel! Ne adjátok oda illuzórikus szerelmi vonzalmaknak magatokat. Arra a szintre tegyétek ki a "szabad vegyértéket", amilyen magatokhoz hasonló érettségű pasit szeretnétek!!! És vonzzátok be!

Ha nem bírnátok kivárni, akkor bizony nem marad más, mint a panaszkodás... :) Vagy ha rendre olyan pasit vonzol be, akivel ugyanaz a problémád, vajon nem neked kell-e valamit megtanulni? (Ezt mindenki megkérdezheti önmagától, senkinek sem címezem.) Vagy ha nagyon magas szintre kapaszkodtál, ott bizony törvényszerűen magányosabb leszel, mert mind kevesebben vannak, akik már hasonlóképpen beértek...

Sajnos sokkal többen vannak, akik ezós magasságokba szöknek a személyiségfejlődési problémáik elől (és itt akár magamat is említhetem jó példaként)... Fel kell ismerni, hogy mi nem kerek, mi hiányzik a harmóniához, mi ragadt le a személyiségben, mi ismétlődik gyanúsan hasonlóképpen... amitől nem bír a személyiség maradéktalanul beérni. Ezeken a problémákon nem segít a spiribí-spiribá!!! Végtére is egy kapcsolat mindig, de mindig kölcsönös tükör és két ember közös fejlődéséről szól... vagy szólna, ha egyikük sem menekülne ki belőle a feladatai elől.

Ez akkor a legvalószínűbb, ha nagyjából egy szinten tartanak a társak a fejlődésben, tehát ilyen társat lenne jó tudatosan választani. Sokkal fontosabb ez, mint "horoszkópilag" kompatibilisnek lenni valakivel, mert különböző tudatossági szinteken más-más az értékrend, más az "igazság" és bizony más nyelven beszélünk - még akkor is, ha olyan nagyon spirituálisnak tűnik mindkét fél!

Őszintén kívánom lányok, hogy sikerüljön Mindenkinek hozzá illő Társat találni, és nekünk férfiaknak magunknak is, viszont!

Hát nem egyszerű? :) :)

Abban a kapcsolatban, amelyről álmodsz, szerintem semmilyen szerepnek helye nincs, se egyik, se másik részről. Amiket felsoroltál, azok inkább női energiaminőségek, amelyeknek megvannak a férfi megfelelői is (egy másik blogban kivesézhetjük őket)

Semmilyen szerep nem előnyös egy őszinte, együtt áramló kapcsolatban, mert azokkal rendszerint azonosul az ego, és ha nem játszhatja a szerepét, mindjárt rosszul érzi magát, beindul a játszmázás valamelyik részről, adok-kapokká válik és megette a fene az egész kapcsolatot...

A valódi, bigott szerepjátszós tudatossági szint - mítoszokra, hagyományokra, társadalmi elvárásokra, kollektív mintákra épül. Eggyel fölötte az egyediség, a teljesítmény, a kiválóság, az önmegvalósítás, jó értelemben vehetően a "kivagyiság" szerepei dívnak, amikor az agyon hangsúlyozott egyéniségében senkinek nem hajlandó alárendelődni az ember fia, meg a lánya. Egymásnak sem... ki legyen felül? :D De ezt is át kell élni, nem szerencsés kihagyni.

Azután, amikor még egy szinttel feljebb eljön a férfi és női energiák integrációjának, és az ego minden fejlődésvonalának, az érzések és a ráció, a szív és fej integrációjának ideje - no, akkor leszünk képesek egy őszinte, fejlődni és segíteni akaró, játszmamentes kapcsolatra.

Amikor két felnőtt, kiteljesedett személyiség felismeri és ki tudja mondani egyszerű, kerek és szép mondatokkal, hogy mit érez belül, mit szeretne, vagy éppen mit nem a másiktól, amikor nem törekszik kényelmi előnyökre a kapcsolatban és nem a másiktól várja a megváltást, hanem a spiritualitásban keresi azt, amikor felelősséget vállalva önmagukért, egymásért és a kapcsolat építésért, egymást segítve, szeretetben keresik a belső békét, örömöt és a fejlődést égi és földi vállalkozásaikban, de úgy, hogy közben mindenki mást is felemelnek maguk körül - hát szerintem ilyenkor jön el az, amit szeretnél.

Ekkor már nincsenek sérült részek, kiéletlen ambíciók - az ilyen ember megtalálta helyét, tisztában van adottságaival, képességeivel, hiányosságaival (amelyek vagy elfogadandóak, vagy fejleszthetők), ezért képessé válik, hogy ne csak önmagára, hanem a másikra és a közösségre is figyeljen. De legfőképpen az intuíciójára, hogy mi a helyénvaló következő mondat, mozdulat, lépés... Ugyanakkor képes a pillanatban, mindenről elfeledkezve szenvedélyes örömöt átélni és másokat is megajándékozni ezzel.

Nem sokan képesek rá, nem is sokan érik el életükben. Minél inkább ilyen fejlettségi szinten jár valaki, annál kevesebben vannak, akiket társnak találhat. De van egy jó hírem: ilyen állapotban a belső pszichikai képességek már olyan erővel bírnak, hogy a Lélektársak mégis megtalálják egymást. Eljön a "megváltás" mindenféle értelemben, akár akarod, akár nem... Sőt, minél inkább nem "akarod", annál inkább. Mert már nem az egóval, és annak szerepeivel azonosulunk, hanem a felsőbb Lelki Én-ünknek érezzük magunkat, áramlásban vagyunk egymással és a világgal, és ilyenkor már csak az van, hogy "Legyen meg a Te akaratod, Uram, és add, hogy én azt mindenkor felismerjem!"

Welcome, kedves Erika, örömmel látlak, ahogyan mindenkit, akinek mondhatok, mutathatok valami olyat, amitől jobban érzi magát, kicsivel több energiája marad.

Köszönöm a hozzászólásaitokat a témához, majd az Új Évben folytatjuk, más érdekes megközelítésekből is. Krisztinek külön köszönöm, hogy megosztotta alább a tapasztalatait a részvételről is.

És végül szívemből kívánok minden Önmegvalósítónak és Önmeghaladónak Boldog Karácsonyt! Hópihés békességet, feloldozó áldást, euforikus hálát és szeretetet a szívünkbe, hogy vagyunk, tapasztalhatunk és örülhetünk egymásnak!

Dicsérjük együtt az Urat, a Szellemet - és lássuk meg benne egymás Lelkét!

Kedves Aditi! Ez utóbbi bekezdésedben említett dolgot vedd inkább szimbolikusnak (ügyelek rá, nehogy azt írjam, hogy értsd! :)) (Bocs, csak szeretetteljes poénkodás, és nem cikizés akar lenni...)

Bár sok nyelvben, ahol a főnevek nemekre osztódnak, így pl. az oroszban is a Lélek (Dusa) nőnemű, a Szellem (Duh) pedig férfinemű.

A Szellem az Egy, a Minden... ehhez képest a Lélek már egy "szűkebb", egyéniesült töredéke csak (számmisztikában a Kettő), része a Mindennek. Ezért inkább integrációt lett volna szerencsés írni, amikor a Lélek is visszakapcsolódik a Szellembe, miután a földi síkon kapott különböző testekben végigjárta a fejlődése útját.

Úgy lehet elképzelni a finomenergia testeket, mint matrjoska babákat, amelyeknek közepében van a fizikai test, majd az étertest, asztráltest, mentáltest, amely két részre oszlik - alsó mentálra (gondolattest), ami még az egóhoz/elméhez tartozik, és felső mentálra, ami már a Lélek része. A felső mentál és a következő buddhikus test együttesen képezik a lélektestet (vagy burkot, ahogyan Te mondtad), majd legvégül a Szellemtest következik, amely mindegyik előzőt magába foglalja, de egyben át is hatja és kitölti azokat. A Szellem működtet mindent, Ő manifesztálódik mindenben.

Nagyon jól kiszúrtad, ami nem világos, és összekeverhető... :) Nehéz dolgom van így ábra nélkül elmondani, ami ott könnyen látható.

Először is, a három említett Isteni Energia (Szentháromsághoz hasonlítható a mi kultúránkban) az Élet és az életformák fenntartója az egész Univerzumban. Ne menjünk most bele az eredetükbe, mert ezt még szerteágazóbban vallják a különböző spirituális rendszerek. Az energiatestekhez úgy viszonyulnak, hogy táplálják, építik, fenntartják, fejlesztik azokat, de nem azonosak velük. Az Égi, vagy szellemi energia inkább a gondolattestet, míg a Földenergia inkább az érzelemtestet élteti, és hát az érzelmeket társítjuk inkább a női minőséghez (ettől lesz "lelki" jellemzője a Földenergiának).

A két energia együttesen valamiféle belső motivációt állít elő, szándékot, akaratot, ami aztán a cselekvésbe visz. Az alsó energiával, ami végül is a tudatalattival kapcsolatos inkább, már gyerekkorunktól megvan a kapcsolat, és amíg csak az elszigetelődött egóban működünk, addig az akarat az ösztönökből, önös vágyakból, félelmekből táplálkozik. Amint létrejön a tudatos kapcsolat a felső energiával, a tudatfelettivel, a Felsőbb Én-nel, innen kezdve működik a valódi Szellemi Akarat bennünk - "Legyen meg a Te akaratod!" - de a Felsőbb Én közvetítésével. És belép az Intuíció a buddhikus síkról, amit inkább a szívcsakrában, érzésekben, holografikus képekben érzékelünk, nem a gondolatokban. (Jobb agyfélteke vezérli a bal oldalunkat, és kicsit balra van a szív helye is, vagy bekeverhetnénk ide még az Ida-Pingala energiavezetékeket is, de ne bonyolítsuk...)

Szóval azért írtam az intuíciót a buddhikus testből jövőnek, mert a Felsőbb Én a Lélek-burok legalsó (felső mentál) szintjétől nem tud lejjebb, sűrűbb burokba ereszkedni, megmarad a megnyilvánulatlanban, azaz onnan csak letükröződik az egóba. És ez olyan furi módon történik, hogy a felső mentáltest tükröződése az alsómentál lesz, a buddhikus test pedig az asztrál testre vetül rá szimmetrikusan. Így az intuíció, az igazság érzete, a "valahogy tudom, hogy mi a jó döntés éppen" érzete az érzésekben, az asztráltestben, nevezetesen a szívcsakrában észlelhető, mint egy kellemes kitágulás.

Az alsó energia pedig épphogy az érzéseket erősíti fel, ezért írtam, hogy köze van az intuícióhoz és valahogy a lelki minőségeket is segít kiemelni. Persze, csak miután az ember elfogadta a Felsőbb Énjét és elkezd vele azonosulni újra, mert addig csak a vágyakat erősíti. Ekkorra az érzések és gondolatok egyesülnek, integrálódnak, az egó lekerekedik, már kiélte magát, megtapasztalta az egyediségét/önmegvalósítását, és ellazul - rájön, hogy sokkal jobb energiákat kap, helyesebb döntéseket hoz, ha nem zárja el magát a Felsőbb Éntől. Ettől kezdve a Szellemi Akarat is teret kap a megnyilvánulásban (a szellemtest egyébként a fizikai síkra tükröződik, aminek a sajátja a mozgás, a cselekvés), és beindul a fejlődés transzperszonális, spirituális szakasza - az állandó áramlásban (flow) való cselekvés, ami a Teremtő akaratát, a Szellem munkáját segítő teremtő állapot.

Nos, valahogy megpróbáltam leírni a teozófus modellt, ami ábra nélkül elég nehéz... Jobban, csak egy tanfolyamon tudnám átadni. Ami talán a leglényegesebb a tréningeken, hogy mindig gyakoroljuk a szívcsakrás kapcsolódást egymáshoz, és a fölfelé kapcsolódást is a Felsőbb Énhez. Ennél fontosabb gyakorlat nem is lehet.

Remélem, egy kicsit megfoghatóbb lett...

Namaszte!