Szia !

Nem tudom miért a Te írásaidra érzek késztetést, hogy hozzászóljak, de ez van.

A halálközeli élményt Én is átéltem a télen, egy szívinfarktussal egybekötve.
Csak a két kisebbik lányom volt akkor velem , és ahogy elmondták épp belépett az ajtón a hugom, aki egészségügyes.
-Így maradtam életben.

Nem volt alagút meg ilyesmi , de egyszer csak felülről láttam magam
Békét éreztem, és nyugalmat.
Még az sem zavart hogy az 5 éves lányom, így már teljesen árva maradna ( megjegyzem, ezen ma is csodálkozom).
Valahogy akkor azt éreztem , hogy az a hatalmas szeretet, ami körülvesz, az gondoskodik majd róla is, és egyáltalán nem féltettem.

Azt kérdezed, hogy agyműködési zavar-e ?--Aki ezt átéli, az pontosan tudja, hogy nem.--Csak nem beszél róla.

Noa

Igen, igen ez a mondat megfontolandó!!
Köszi : Noa

Férfi és Női uralom?

Eszembe jutott erről egy pár gondolat.
Ma ugye a Vízöntő korban élünk. Bár tudom ezzel nem mindenki ért egyet, de szerintem így van. A vízöntő analógiái közé tartozik a közösség a függetlenség a szabadság.
Tehát ezt a kort , úgy lenne jó megélni, hogy kisebb nagyobb közösségek születnek, alakulnak.
Régen ezt megtudtuk élni akár egy nagy családban is, ha több generáció élt együtt.
Ma mindenki függetlenedni szeretne a szülőktől, nem is beszélve a nagyszülőkről.
Így létre jöttek különböző hit közösségek (Rejki, Prána-nadi, Jehova , Táltosok stb..).
Igen ám, csak a közösségekben nincs Nap szerep (akire felnézünk, szeretjük, tiszteljük),
mert vagy mindenki Nap, vagy senki. Vagyis egy orvost ugyanolyan tisztelet övez, mint egy szemetes embert. Mi lenne, ha nem lenne, aki elvigye a szemetet?
Tehát éljük a Vízöntő kort, de a társadalmunk még nem tudja követni az ezzel járó nézeteket.
Szerintem így jött létre ez a zűr zavar. Nincsenek meg az igazi Nap, illetve férfi szerepek és így a női szerepek sem egészen tiszták
Képzeljétek el,hogy ma egy orvost be lehet perelni, egy tanárt meg lehet verni!!
Hát hogyan éljük meg a nap szerepeket mi egyszerű gyári munkások , ha még ők sem tudják?
Remélem, értitek mit akarok mondani!?
Mellékelek itt egy idézetet Müller Pétertől, mert szerintem nagyon jól fogalmaz.
Megemlíti pl a férfi ruhákat,amiről csak annyit így előzetesként, hogy régen a férfiak jártak színes ruhában, és a nők fehérben.

,, Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség és az, hogy a magasabbért föl tudjuk áldozni magunkat.
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van – az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak.
Mi nem azok vagyunk.
Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival. ez nem csak az én véleményem: rengeteg lány és asszony mondta ezt már nekem. Nem a “jóképű” fiúkról, a szexepilről és a divatról beszéltek. Kigyúrt testet és erőszakos arcot látni. De a férfiszépséghez hozzátartozik valami, ami nem csupán deltás test, divatos kopaszság és rongyos farmer. (Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy a színesen öltözött, ápolt nők között miféle jellegtelen ruhákban járnak manapság a férfiak, s külsejükre milyen keveset adnak!)
A férfi szépségének lényege a nemesség.
A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni.
Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.”

Szeretettel:Noa