Olvastam, hogy mindenkinek rengeteg képessége van, de sajnos csak egy-kettőt használunk.
Ennekoka a félelem a kudarctól...stb.

Szóval a témához az is kapcsolódik, hogy mered-e használni, kibontakoztatni, egyszerűbben, hogy sáfárkodsz?

Az én képességem a FELTÉTLEN szeretettel kapcsolatos, megfogalmazni nem tudom. Talán azt, hogy e képességet kaptam arra, hogy kiárasszam környezetemben. Ezt aktívan gyakorlom, és hihetelenül nyitódik előttem a világ, csodák születnek általa.

Ennek ezerféle hatása van, és sokszor nem kapok levegőt, a gyönyörtől, mi mindent mutat meg ezzel a Teremtő. Azt hiszem meghalnék, ha ne elvennék tőlem, mert ez lett életem értelme-célja.

A biztonságérzettel kapcsolatban fontos , hogy tusztázzuk, hogy kívülállóként mást nézel, vagy benne vagy. Ha benne vagyok, akkor nem illúziuó, hit inkább (ami ugye a nemléátható dolgokról való ismeret és tapasztalat alapján kialakúló mély meggyőződés).
Az ego is benne van tehát, attól nem választható el.

Az egó az mást, mert önmaga szerepe szerintem az állandó "kekeckedés". Ha nem lenne, akkor nem tudnánk növekedni, fejlődni, tahát hála van, még akkor is, ha pimaszul ő akar iralkodni. Ezt a szerepet kapta, ezért vagyok én, hogy ne engedjem, őrködjek gondalataim felett, ne csak csapongja, mert ugye a drága, azonnal lecsap a feldobott labdára.

Valóság mi? Benne van a szóba való, tehát létezik. Az más kérdés, hogy mi nem tudjuk igaziságát felfogni, csak ismerkedünk ezer-féleképpen, mert hát objektíven nem mérheted, csak sokoldalúan tapasztalhatod egóddal egységeddel együtt. Abből lesz egy szép szivárvány, mert hát mindenki más. No ez számomra a lényeg és a csoda. Hála Teremtőmnek csak halálom után fogok színről színre látni, így fürdőzhetek a felfedezésekben, eszemben sincs vegetálni.

Szeretettel és köszönöm, hogy gondolkodtatsz! (Legalább bizonyos dolgokat megfogalmazva, közelebb viszel-vezetsz a valósághoz)

Sziasztok! Legyen jó kedvetek ma!

Érdekes, amiket írtatok, és igazolja tapasztalataimat.
22.-én születtem, gyermekeim születési dátumában is van kettes, és ezt mindig izgalmasnak, érdekesnek tartottam.
Sőt életem egyre inkább tele van csodákkal, mélységekkel.
Ez a szám mindíg valami mély áhítattal, alázattal, büszkeséggel töltött el, pedig nem jártam utána esetleges jelentéseinek. Mindig éreztem a misztikumot benne.

A halál számomra csoda, mint a születés.
Nem tudok róla szinte semmit, mert nem is kell róla többet tudnom, ez meggyőződésem. A halálközeli élmények iátélése, hallása is ebben erősítenek meg. Annyit kapsz, aminnyire szükséged van.

Nem félek, nem várom stb., mert hiszem, hogy minden számunkra el van rendezve, és minden javunkra van.

Az addig vezető utamat járom, remélem méltó módon sáfárkodva ajándékaimmal, erre koncentrálok.

Bizton tudom, ha eljön a pillanat, tudni fogok mindent, mert végtelen teremtői szeretetben élek.

Elhunytaimmal most is kapcsolatban állok, csak másként, mint fizikai világunkban.
Ebben tanulni valóm van, mert fájdalommal tölt el, hogy Őket fizikálisan nem érezhetem. nekem fizikai testemnek nagy szükségem lenne hallani hangjukat, hozzájuk érni, stb, mint a többieket, akik élnek.