Kavics22

Jó nagy ez a porcelánbolt, beférnek az "elefántok" is. :) Nézgelődj nyugodtan, nem baj, ha pár dolgot összetörsz. Közben szemléld meg alaposan a kínálatot, olvasd el a cikkeket, a hozzászólásokat, ismerd meg az embereket, persze csak ha akarod. Talán rájössz majd, hogy nincs ebben semmi misztérium és természetfeletti, persze ehhez valóban használnod kellene az érzékszerveidet. :)

Szép napot Neked !

Kavics22

"A világ mindig gondoskodik róla, hogy ne tudd magadat túl hosszan becsapni azzal kapcsolatban, hogy valójában kinek gondolod magadat. Ugyanis megmutatja, mi az, ami igazán számít neked. Önismereted valódi mélységének legjobb jelzője: ahogyan – különösen kihívások esetén – emberekre és helyzetekre reagálsz.

Kavics22

Kedves hermess ! Köszönöm a válaszod, nagyon elgondolkodtatott. Igazából Pajkos válaszában ott akadtam meg, hogy az indulásnál döntsek a szeretet mellett. Ez nekem olyan volt, mintha azt mondták volna, márpedig határozd el, hogy ma sütni fog a nap és nem lesz borús az ég.

Teljesen érhető, hogy az önmegvalósítás egy folyamat, kinél lassabb, kinél gyorsabb léptekkel. De mostani rálátásom szerint ez csakis saját tapasztaláson alapulhat, senki nem tudja megmondani, hogy én hogyan haladjak, mi nekem a legjobb, azt csakis én érezhetem legbelülről, ezért azt is én érezhetem, hogy mikor tudok haladni a feltétlen szeretet felé. Mert ez nem a folyamat eleje, hanem már jócskán benne kell lenni az önmegismerésben, hogy egyáltalán felfogd, ez mit is jelent valójában.
Nagyon sokat segítenek a könyvek, a nyitottság mások felé, önmagad figyelése, az intuíciók előtérbe helyezése, mások tapasztalatai, az előttünk járók tanácsai és még sorolhatnám, de mindez csak akkor fog beépülni, ha saját megtapasztalásod révén jutsz hozzá. Mert az utak itt is, mint minden egyéb helyen, teljesen eltérőek. Lehetnek a nézeteink azonosak, de az már nem, hogyan és milyen módon, ütemben tudunk egyre előrébb és előrébb jutni.

Éppen azért is írtam a legelején, hogy ez egy csoda, ahogy haladsz egyre beljebb és beljebb. Minden nap új és még újabb dolgok várnak Rád, szinte minden percben ráébredsz valami összefüggésre, valami "véletlenre", de ezt csak a saját lépteid ütemében tudod megtenni, mert ha nem így teszel, mások segítő szavai, a könyvek és minden egyéb ráhatás, ami a megvilágosodásodat szolgálná, csak üres mondatok lesznek, nem tudod még átélni, megtapasztalni őket és lehet, hogy a végén oda jutsz, mint az a valaki, aki feltette itt a kérdést, "buta vagyok én, hogy sokszor a kérdéseket sem értem ?". Mert a saját utadat és "haladási sebességedet" nem hagyhatod figyelmen kívül, itt is nagyon fontos a biztos alap, amire aztán egyik tégla rakodik a másik után.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem lehet mindjárt az elején mindenkit magamhoz ölelni és azt mondani, "úgy szeretlek", mert én most a spiritualitás útjára léptem és mától mindenkit szeretnem KELL. Majd ha ez belső késztetéssé, spontán érzelemmé válik, akkor elmondhatom, hogy ide is eljutottam.

Egyébként pedig tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzászólásával hozzásegít a saját megtapasztalásaim útjához.

Kavics22

Azt írod, a szeretet nem érzelem, "csupán" érzések kísérik. Milyen érzések ? Ha a szeretet szeretetet vált ki és ez Téged, vagy mást jó érzéssel tölt el, akkor mi ez, ha nem egy nagyon jó érzés ?!

Hogyan lehet a FELTÉTLEN szeretet mellett DÖNTENI ? Már a fogalmazásban is benne van, hogy döntesz. Nagyon az elején vagyok a dolgoknak, pontosan ezért szeretném kibogozni a feltétlen szeretet megvalósításának gyakorlatát is.
Azt hiszem, hogy idővel a legnagyobb ellenségünket (már akit annak vélünk) is képesek vagyunk elfogadni, vagy megbocsájtani neki. De hogyan lehet elérni a szeretetet ? Ez belülről kell, hogy jöjjön, őszintén és elfogulatlanul. Ha nem így van, akkor önbecsapás az egész, csak a szó marad, de mögötte az érzés teljesen más.

Hogyan tudok már az elindulásnál a szeretet mellett dönteni, hiszen még tele vagyok fájdalommal, kétséggel, bizonytalansággal, szóval "káosz"-szal. Pontosan azt szeretném elérni, hogy a szeretet spontán megnyilvánulás legyen részemről, de ez mostani rálátásommal egy folyamat, ahová elér az ember és nem a kezdet.

Elvezetne valaki a lényeghez oly módon, hogy meg is érintsen, amit leír ?

Köszönöm