Egyetértek veled! Ez az oldal nagyon hasznos és fontos is!
Én ha nem mindig szólok is hozzá a dolgokhoz, mert vagy nem mindig tudok feljönni vagy már ti -és ezt köszönöm nektek!- már megvitattátok és tanulok tőletek folyamatosan.
És furcsa, de mindig jön olyan téma akkor amikor kell! Szép napot
Üdv: Kriszti

Nekem is van ilyen barátnőm aki folyton "panaszkodik,"mert nem tudja megoldani az életét és nem is akarja, de talán azért van az életemben, mert ő is egy tükör és tanulok is belőle. Mert időnként én is elszívom a másik barátnőm energiáját, mert csak mondom az elképzeléseim, mondom azt a világot amiben élek és tudom, hogy nem érti, de szeretném megosztani vele, talán mert amíg kimondom a dolgaim úgy is rájövök bizonyos lelki nyavalyámra.

Tehát valamilyen szinten igen! egy kicsit energiavámpírok vagyunk a barátainknak hisz
"azért vannak a jó barátok...". Szükségünk van, arra, hogy meghallgassanak, véleményt mondjanak, vagy csak ott legyenek.
Én is vámpír vagyok?! Ójaj!
Üdv: Kriszti

Valahogy így vagyok én is.
Hogy hatalmas lendülettel belevágok egy kapcsolatba, a másik még nem kész erre és úgy ahogy van megölöm a kapcsolatot, majd vádaskodom valós vagy vélt hibákról és utána belátom, hogy ő nem is fér az életembe vagy nem fér bele a világomba és jobb egyedül.? De vajon jobb egyedül vagy csak menekülünk önmagunk elől, a küzdés elől és választjuk a de szerencsétlen vagyok én címet, mert jobb homokba dugni a fejem vagy csak még nem vagyok kész és még nem ő az igazi? Rengeteg a kérdés nagy a lendület előre és még nagyobb hátra. Vagy csak túl rég élek egyedül és jobban féltem azt amim van, mert az egyfajta biztonság, mert a bizonytalanságból már elég??É s mim is van???Házam, munkám, gyermekem, de hiányzik valami a társ, de miért nem fér bele az életembe??
szeretném ha megírnátok a véleményetek.
Üdv: Kriszti

Szia Andrea!

Nagyon jónak látom a gyakorlatodat, csak egy kérdésem lenne:
Tedd a kártyát a szívedre fejjel lefelé....milyen kártyát?
Ne haragudj tudatlanságomért, de még csak bontogatom magam.
Üdv: Krisztina