Szia Marcsyyy!

Azt írod: "De segíteni talán csak az tud aki maga is egészséges, ..." Nos ez lehet igaz, ám, ha olyan ember segít aki hasonló helyzetben van az több célt tud mutatni. Érdemes megnézni az alábbi filmet: http://www.tiedlehetavilag.hu/filmek#film_2 egy fiatalemberről szól, akinek se keze se lába, és az élet szépségét hirdeti. hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Szívszorító, csodás film.
Az nagyon jó, ha segíteni próbálsz a testvérednek. Nekem is van öcsém, és mindent megtennék érte.
Ám fontos, hogy előbb magadon segíts. Ez nem önzőség. Ha utaztál már repülőn, ott is mindig elmondják, hogy ha gond van, az oxigénmaszkot előbb a felnőtt vegye fel, csak azután adja a gyereknek. Ez itt is érvényes. Csak akkor tudunk segíteni másokon, ha magunk stabilak vagyunk. Ha nem, és csak a másikkal foglalkozunk, akkor két hibát is elkövethetünk: a saját feladatunkat feladjuk (valahogy elmenekülünk előle, a "Neki nagyobb szüksége van segítségre" kijelentéssel, a másik, hogy helyette akarjuk megoldani a problémát, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy ezt Ő tehesse meg, és megtapasztalja azt amit a sors neki rendelt. Tudom ezt nem könnyű elfogadni. Én is napi szinten tapasztalom ezt, és mindíg figyelmeztetni kell magamat, hogy ne akarjam mindenki gondját felvállalni.
Ha segíteni szeretnél neki, segítsd megkeresni vele a célját. Tűzzetek ki együtt valamit, és csak támogasd benne, de ne tedd meg helyette. Talán ez olyan mint amikor a kisbaba járni tanul. Ha a szüleink helyettünk akarnak járni, akkor soha nem fogjuk megtanulni!!!
Az oldás nagyon jó! Fontos! A kineziológus egy nagyon jó választás, mert sok olyan elfojtott dolgot előhoz amire egyedül nem lennénk képesek. (Lám ő is csak segít, de nem helyettünk oldja meg!) Én is jártam pszichológushoz, aztán otthagytam egy kineziológusért ;).
Az oldás része lehet a meditáció is! Furcsa volt számomra, hogy a csendmeditáció (http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/oldas ) milyen jó és működő. Mindig mindent logikai úton akartam megoldani. Ehelyett egy olyat tapasztaltam a fenti képzésen, amely alapból változtatta meg az ezirányú elképzeléseimet. Magyarán szólva, elég a napi 2x20 perc meditáció ahhoz, hogy sok problémám "magától" megoldódjon.
S végezetül fontos, nagyon fontos a gyász! Mint feljebb már írták mások, hogy azt igen meg kell élni. Minden veszteséget gyászként élünk meg. Legyen az bármekkora. Érdemes, sőtt, fontos meghatározni az idejét. Meddig akarom gyászolni. Ez legyen egy dátum. Utána viszont, már újra az aktuális feladatokkal kell foglalkozni.

Hiszem, hogy ez Neked is menni fog!!!! :)