valami olyasmit jelenthet talán, hogy valami véget ér az életében és Ő egy teljesen más, addig nem megszokott módon fogja értelmezni a korábbiakat

Kedves Oneness!

Arra gondoltam, hogy a szeretetedet és a gondoskodásodat ne csak egy embernek tartsd fenn, ne csak a párodnak, hanem add magad, a figyelmedet, a szeretetteli gondolataidat, a megértésedet bárkinek, mondhatni boldog-boldogtalannak.

Ugyanis, ha csak egy adott személynek adunk meg mindent, akkor az a bennünk felhalmozódott sok-sok szeretet és gondoskodni vágyás felboríthatja az érzékeny energetikai, lelki egyensúlyt, s a másik fél nem tudja eléggé értékelni, azaz "besokall" a sok szeretettől. Míg ha nem korlátozzuk a bennünk lévő adási vágyat csupán egy emberre, akkor sokfelé szétosztva az egy személyre jutó már bárkinek, még a párunknak is örömöt okoz.
Konkrétan én ezt úgy csinálom, hogy örülök a játszótéren, vagy a padon a kisgyereknek, megdícsérem, szólok hozzá, vagy kicsit még játszom is vele. Játszom a réten, vagy a parkban a kutyákkal, mert érzik, hogy szeretem a kutyákat és odajönnek hozzám. Megsímogatom a földszinti cicust, mert odajön hozzám és hozzámsímul, dörgölőzik, dorombol, kéri a figyelmemet.
Szóba elegyedek a parkban, vagy a Duna parton hozzám forduló emberekkel és adok nekik, amit csak kérnek, figyelmet, eligazítást, jó szót, mosolyt, megértést.
Sőt még a haragos embert is meghallgatom, ha épp úgy adódik, mert ő is szeretetre és figyelemre vágyik, csak nem tudja kimutatni (negatívan kiköveteli)
Ezeket a dolgokat mindig magától értetődően megteszem, amikor elegendő energiám van rá. Ha energiahiányos állapotomban nem vagyok képes erre, akkor meg láss csodát, én kapom meg ugyanezeket idegen emberektől a parkban, a villamoson, vagy bárhol:)

Sokféle megtapasztalásom volt már, de nem éppen ilyen.

A tudati lélek korában élünk, az emlékezés zajlik, ezért ébresztgetnek bennünket a lelki szellemi szintekről, hogy ne azonosuljunk a fizikai testünkkel, a nevünkkel, a személyiségünkkel és sok egyébbel, hanem tudatosítsuk magunknak, hogy vannak másféle szintek, igazságok, tudatállapotok.

Amikor nekem hasonló ébresztő álmot mutattak, akkor álmomban símán és magától értetődően átmentem a falon. Ez ott álmomban teljesen rendbenlévő és helyénvaló volt. Csak ébredés után voltam döbbent:)

Kedves Mjshn!

Nem könnyű élethelyzet, de ezt Te magad is tudod/érzed.

Azt is jól érzed, hogy nincs más választásod, mint ebben a helyzetben elboldogulni, bármit is jelentsen ez számodra.
Sajnos nagyon is Veled érzek, mert voltam hasonló élethelyzetben. Akkor nagyon nehéz volt, de ma már örülök neki, hogy úgy alakult, mert csak az után tudtam a magam lábára állni és a magam életét élni, nem pedig azt, amit mások kívántak/vártak el tőlem.

Amit leginkább szeretnék Neked írni az az, hogy ne önmagadon igyekezz változtatni, azért mert úgy vagy jó és szerethető, ahogy vagy. Másrészt meg a lényegi önmagunkon nem is tudunk nagyon változtatni, csak minimálisan (szerintem). Ami változni fog, az hogy nagyon megválogatod majd, hogy ki az, akiben megbízol és kinek mit mondasz el, kinek mit engedsz meg. Kicsit, vagy nem is kicsit bizalmatlanok és gyanakvóak is leszünk az ilyen élethelyzetek után, de egy idő után valahogy kialakul az emberben egy olyan képesség, hogy a szívünk mélyén valahogy megérezzük, hogy mikor mit kell tennünk, ki felé fordulhatunk bizalommal (mert érezzük az önzetlen adni tudása képességét).
Ami nagyon nagyon más lesz, az az, hogy egy ilyen élethelyzettől kezdve már önmagunk kívánjuk irányítani az életünket - bármit is jelentsen az -, s ez nem csak életfeladatot jelent, hanem örömforrásokat, életerő utánpótlásokat, élet-lehetőségeket is.
Szóval csak hajrá, hajrá, mert bármi is ért az életben, - sok mindent másképp fogsz látni, sok mindent átértékelsz - de mindettől csak megerősödve fogsz kikerülni és igenis képes vagy rá, mint ahogy annyian képesek voltunk felállni és újrakezdeni bármennyi elhasalás után is.