Akkor miért nem teszed ezt? Mármint ezt most tök jó indulattal mondom, nem az örökre elalvásra, csak úgy alvásra simán. Mi tart vissza, hogy bezárkózz a szobádba és csak aludj és aludj és aludj, csendben, nyugalomban? Próbáld ki. Nekem is vannak néha ilyenek, és akkor bizony nem kelek ki az ágyból, ameddig meg nem unom. Semmi, de semmi nem érdekel akkor, mert igen, elfáradtam. Akinek nem tetszik, az menjen, és fáradjon el helyettem, aztán majd cserélhetünk helyet, ha akar. De egy idő után meg megunom, és rájövök, hogy mit kell tennem. Te is meg fogod unni, ez 100 %. Lehet, hogy egy hétig tart, lehet, hogy egy hónapig, de hidd el, tuti, hogy megunod. Dübörög benned a változni akarás (látszata), de közben meg itt van egy tök konkrét dolog, amit szeretnél csinálni, és megfosztod magad tőle. Ezért vagy ilyen passzban. Agyon gyötröd magad, hogy mit tegyél, hát tedd azt, amit szeretnél! Mondhatunk mi itt neked bármekkorákat, ha te csak aludni szeretnél :) De legalább végre ez is kiderült, mert eddig csak azt tudtuk, hogy valamit tenni akarsz, de hogy mit, azt még te se. Menj, és pihenj, aludj, amennyit jól esik, közben még lehet a meditáció "fortélyaira" is ráérzel magadtól.

Először is, szerintem nincs olyan, hogy egy helyben állsz. Minden mindig változik, pillanatról pillanatra. Maximum lassan. De olyan nincs, hogy állsz. Az élet megy, ha élsz, te is mész.

De egy rövid időre vegyük úgy, hogy értem mit mondasz :) Szerintem az ilyen egy helyben állások alkalmával pont azért állsz egy helyben, mert azon töprengsz, merre lépj. Tapasztalatból mondom, ilyenkor majdnem teljesen mindegy, hogy merre lépsz, úgyhogy tök fölösleges rajta töprengeni, mert amíg töprengsz, addig biztos nem lépsz. Inkább lépj egy szerinted hülyeséget, és tűrd el érte a pofont az élettől, ha tényleg hülyeség, minthogy túltöprengjed. Minden lépés lépés, és jobb mint az egy helyben levés, mert az maga a halál. Szó szerint.. Mint mondtam, az élet megy. Ha nem lépsz, akkor csak haldokolsz. Amúgy is, de így sokkal jobban :D Csak akkor fog az élet reagálni rád, ha van mire. Az akció a te dolgod, a reakció meg az életé. Ez a haladás.

A munka, amit most kínál neked az élet, az arra a reakció, amit eddig csináltál. Sanszos, hogy olyan munka lesz, amiben ugyanezt fogod érezni, mint most. Hogy egy helyben állsz. Én azt tanácsolnám, hallgass a szívedre, és lépj egyet Te magadtól. Ne kérd ki a világ véleményét.. Miért függ a Te lépésed attól, hogy kinek mi a véleménye? Ez a Te lépésed, lépd le Te! Aztán majd az arra adott reakcióját az életnek figyeld meg, és akkor meglátod, hogy jó volt-e a döntésed, vagy sem. Aztán ha falnak mész, nézd meg a másik döntést, ha meg nem, akkor menj tovább, amíg falnak nem mész. Mert egyszer úgy is nekimész egynek megint. :D De döntés előtt tök fölösleges azon agyalni, hogy jó döntést hozok-e vagy sem. Én mostanában szinte nem is mérlegelek semmit. Jön egy lehetőség, és abban a pillanatban vagy igent mondok rá, vagy nemet, milyen kedvem van épp, attól függ. Ha rosszul döntöttem, úgy is jön a pofon, ami a másik irányba fordít, ha meg jól döntöttem, akkor jól döntöttem, akkor majd jön a következő elágazás. Lazíts és lépkedj, ez az élet, ne haldokolj :)

Alaphangon az én hozzáállásom ehhez a témához, hogy aki nem politikus, az ne politizáljon. Ez a látszatdemokrácia pusztán mézesmadzag ahhoz, hogy az emberek önszántukból hagyják magukat kisemmizni. Anyagilag, fizikailag, lelkileg, szellemileg, mindenhogy.
A szisztéma a következő: felépíteni egy szituációt, amiben mindenki elégedetlen, és tele van vágyakkal, mert az elégedetlen embernek azt lehet mondani, gyere majd én kielégítem a vágyaid. És az elégedetlen ember meg megy és elhiszi, és odaad mindent cserébe. Hogy milyen "izmusban" vagyunk éppen, az teljesen mindegy, mindegyiknek ugyanez a mozgatórugója. Csak a körítés változik. Ameddig az ember a politikusoktól várja a szájába repülő sült galambot, addig ez a helyzet abszolút változatlan marad. A politikusoknak ugyanis szerintem látható az egyenletből, hogy nem érdekük az, hogy mi elégedettek legyünk. Elégedett embereknek ugyanis nem kell politikus, aki az életét irányítsa, mert képes "irányítani" azt magának is. Vagy ha kell, az tényleges politikus, tényleges politikai feladatkörrel, nem egy haszonhajhász üzletember.
Mit hisznek az emberek, hogy a kapitalizmust nem kapitalisták irányítják?
Szerintem teljesen lényegtelen Orbán Viktor, vagy akármelyikőjük ellen hőzöngeni, mert egyrészt ők is pont úgy bábuk ebben a játékban, mint mi, másrészt csak alátámasztjuk vele azt, hogy bizony még mindig van itt létjogosultságuk. Alátámasztjuk, hogy igen, elégedetlenek vagyunk, igen, tele vagyunk beteljesületlen vágyakkal és igen, gyere Viktor, oldd meg, legyél a védangyalunk! Hát ez valami vicc, már neharagudjon senki meg :D:D

Egyetemisták lázadnak? Épp egy pár napja néztem egy videót, közvélemény kutatás, általános ismeretek felmérése: egyetemista hallgatókat kérdeztek meg, hogy ha elengedek egy tollat a Holdon, azzal mi fog történni. 10-ből 9 szerint a toll lebeg... A BME-sek között is hasonló az arány... Akkor most komolyan ilyen diákokra menjen el az állami támogatás???? Hőzöngeni tud, de odafigyelni általános hatodikban azt nem. Vagy egy szöget beverni a falba... Akkor inkább menjen, és tanuljon meg két kézzel megdolgozni a maga életéért. Csak azért, hogy ő még plusz 4 évig üljön fölöslegesen a padban, aztán majd csak 4 év múlva találja szembe magát azzal, hogy fingja nincs, mihez kezdjen az életével, nehogy már mindenki más hibás legyen. Persze itt már bekapcsolódhatna az oktatási rendszer is a témába, mert az is hogy működik már, de azt is teljesen feleslegesen ócsárolnánk. Az a baj a magyarral, hogy a már említett stratégia tökéletesen működik nála, mert az ég világon semmi másra nem vagyunk képesek, csak hőzöngeni, meg leköpni a másikat. Ne hőzöngjél, találd fel magad. Szerintem.

Boldogság=elégedettség/vágy

Ez azt jelenti, hogy két szitu van: az egyik, hogy alapból van annyi pénzed, hogy kielégítsd a vágyaidat (ez a 100-ból 1), a másik, hogy az elégedettséged tört része a vágyaidnak (ez a maradék 99). Igen ám, csak azt felejti el az ember, hogy a törteknek nem csak számlálója van ám. Ha túl nagy a nevező, akkor a végeredmény túl kicsi. Nem a számlálót kell fölfelé pumpálni, okosabb, ha a nevezőt pumpáljuk lefelé. Legjobb, ha egyből a 0-ra igyekszünk, mert 0-val ugye nem lehet osztani, így eltűnik maga az egyenlet, és látja az ember a valóságot. Hogy micsoda mókuskeréken hajtott szélmalomharcot vívott eddig. :)

Engem erre tanít nem csak a magyar, de úgy maga a politika. Aztán kinek mit még :)

Érdekes téma ez a haladás :)

Szerintem egy "gyakorlott" kereső onnan ismerhető fel pont, hogy egyre kevesebbet foglalkozik azzal, hogy "haladt-e egyáltalán". Egy gyakorlott kereső pillanatról pillanatra halad.

Ahhoz ugyebár, hogy megtudd, haladtál-e egyáltalán, össze-vissza kell viszonyítgatni. Egyrészt ugye minden relatív, tehát még abban sem lehetünk biztosak, hogy mi "haladás" és mi "visszaesés", másrészt ezzel pont megszakítunk minden nemű egységet, mert amint bármit bármivel összehasonlítasz (többnyire a múltat a jelennel), azzal már kettévágtad az egészt, és valamilyen szisztéma alapján bírálod az így keletkezett darabokat. Nem beszélve arról, hogy ez mennyi időt emészt fel fölöslegesen :)

Szerintem a "haladtam-e egyáltalán" kérdésre egyetlen olyan választ tudsz magadnak adni, amiből biztosan tudhatod, hogy haladsz, és az egy őszinte, megjátszatlan, nyugodt mosoly. Bármi más gondolat, monológ, dialóg, kifogás, magyarázat merül fel benned, az annak a jele, hogy egy helyben állsz.