Amúgy tényleg, igazad van, gyorsabban átmennek a hozzászólások, szóval ebben jobb. Csak még szoknom kell, valószínű csak ezért tűnik így. De ez is tetszik amúgy. :) Az meg már tényleg külön ajándék, hogy lehet "sminkelni". Köszönjük, Sanyi!

Ha a szeretet nem akar birtokolni, hanem feltétel nélkül árad, az csak jót hozhat.. És ez a legszebb dolog a Földön... Ez a gondolat járt ma a fejemben. De ez olyan, hogy a szeretetről nehéz beszélni, igazán nem is lehet egy csomó mindent megfogalmazni. Érezni kell ezt, megélni.
(Habár ugye ha birtoklási vágy kerül bele, melynek alapja a félelem, akkor már más is belevegyül és az vezethet gondokhoz. De nem baj, ha érzünk félelmet is, nem is kell elfojtani, be lehet ezt vallani magunknak, csak ne hagyjuk, hogy ez határozza meg tetteinket. Ezt tudjuk szabályozni, hogy mi irányítson. Ha a tetteink alapja ez a szeretet, ami nem birtokol és feltétel nélküli, és hagyjuk hogy győzzön, na az hoz nagyon szép dolgokat. Természetes és egyben szép dolgokat. :) Amik néha apróságnak tűnnek egy életet tekintve, mégis olyanok, amikért érdemes élni.

Épp erről gondolkodtam én is a napokban. A 2. verzió vagyok, aki csak akkor hiszi, ha látja/érzi, és azt mondom, az igazságot akarom tudni a dolgokról kegyes hazugságok helyett. És összesítve azt látom, hogy ez az út is szép "helyre" visz. Hiszek Istenben, mert érzem a mindent átható szeretetet. Azt is tapasztaltam, hogy a szeretetnek van a legnagyobb ereje, tehát tapasztalat alapján mégis kapaszkodok valamibe. De az az igazság, hogy bizonyos dolgokban, amik még nem történtek meg velem, de szeretném, mert annyira bennem vannak, még nem tudok hinni 100 %-ban így sem. Viszont most azzal kell szembenézni, hogy nem tudom 100 %-ra elhinni, de bízok, ameddig lehet. "Amíg élek, remélek". Ez az a legjobb kifejezés erre, amit igaznak érzek és tapasztalok, ahogy érdemes élni. De azt sem akarom, hogy magamra erőszakoljak valamit, egy nézetet. Ha megpróbálom, zárul a szívcsakrám érezhetően. Ha őszintén kimondom, még ha antielméletes cucc is, kinyílik. Akkor érzem, hogy önmagam vagyok, pont erről írtam előző, Az igazság blogomban. Először megtud az ember fájdalmas dolgokat is, de az igazságnak van az a része, ami meg mégis reményt ad. Kinek van kedve hazugságban élni, illetve mesterségesen magára rakni elméleteket? Persze segítenek, és lehet bennük sok igazság, ami működik, de ha nem egyeztetjük a valósággal... Akkor az olyan mesterséges.
Azt hiszem, továbbra is ezt szeretném alkalmazni. :) Nálam így is az jön ki, hogy a szeretet a legnagyobb erő... :)
Az erő velünk van, csak legyünk rá nyitottak. :)

Lehet, hogy azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy van valami, ami nyomaszt a jelenben? Hogy pl ne az álomból indulj ki, hanem vizsgáld meg az életed, és lehet, hogy bevillan az összefüggés. Én így csinálnám, így beválik. Nekem is voltak álomképek, amiket úgy fejtettem meg, hogy megnéztem az érzéseim. Azokat a témákat, amik foglalkoztatnak különösen. Van, egy ami nagyon hat rám, régóta, és bizonyos álomképek is kapcsolódtak ehhez. De a valós érzések ismerete nélkül lehet nem tudtam volna hova tenni, bár elég konkrét valami. Végkifejlet, megoldás: béke, igazságosség vizsgálata közösségi szinten is. Kapcsoltam a jelennel, és nem zavar, ha előjön álomnak ezzel kapcsolatos dolog (illetve fáj, de jelenbeli dolgokat értek meg, illetve megoldási lehetőségeket általa). Az egy mellékes valami, mellékhatás, de akkora szerepe nincs.