Köszönöm a kérdésedet Michaelita.

Most és általában is nagyon jól vagyok!

ÉLEK!!! :))

"Neked ez a véleményed,nekem meg az amit leírtam:)"

Igen Éva, természetesen ez így igaz.

Mindössze annyit tennék mellé, hogy ha Isten hegyeket akar velünk elhordatni, akkor eszközt is ad hozzá.
A különböző blokkokról, lezárásokról pedig az a véleményem, hogy minél jobban ragaszkodunk hozzájuk, annál inkább szembetalálkozunk velük az életben.
Egészen addig, amíg le nem tesszük, meg nem haladjuk őket...:)

...de nincs ezzel semmi baj. Ezért vagyunk sokfélék...:))

Beidézem az egész verset, mert szerintem ma, a komoly szellemi felismerések korában még aktuálisabb, mint közel száz évvel ezelőtt...

Karinthy Frigyes: Halott

Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.

A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.

És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.

Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok,
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.

Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.

Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vízözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.
Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.

"...csak azt kérte, hogy:
Szeresd Istenedet mindenek felett..."

Kérte? Szerintem parancsolta a zsidók haragos Istene.

Az enyém nem parancsol, nem kér, nem vár el, csak hagyja hogy legyek. Ha jól működöm akkor velem örül, ha nem jól, akkor élethelyzeteken keresztül segít, tanít, hogy jobbá válhassak.
A döntés mindig az enyém, és ha jól működöm, akkor biztonságban érzem magam. S ha biztonságban érzem magam, akkor hiszem, tudom, hogy így van jól...:)