szeklice teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Csatlakozom Évához 2011. ápr. 27. szerda 22:46 /Attól félünk, ami nincs is/ Emlékszem rá, valamikor talán Hermess említette, hogy mindenki csupán annyira tudatos, amennyire képes visszazuhanni egy-egy szituációban a tudatosság lépcsőfokán... "Elhatározhatod, hogy többé nem leszel mérges, de ez az elhatározás épp az elmének abból a picike, tudatos, ám tehetetlen részéből származik, ami látja, hogy a mérgelődés hiábavaló, kártékony, mérgező. Megérti az egész helyzetet, de az elhatározása mögött nincs erő, mert az erő a teljes lényedtől függ, az azonban még nagyrészt öntudatlan. A tudatos részed dönt: „Többé nem leszek mérges.” És nem is leszel... egészen addig, amíg „olyan” helyzetbe nem kerülsz. Ekkor a tudatos részed háttérbe szorul, és a tudatalattid kerül a felszínre.Az pedig életerős, heves, tele van energiával, és te hirtelen elkábulsz: már nem az vagy többé, akinek hitted magad. |
||
Kedves Ademon! 2011. ápr. 26. kedd 17:24 /Sok szó esett már a szeretetről.../ Azt írod, hogy nagyra értékeled az őszinte szeretetet. /E szerint megélted./ Ellenérzést Benned tán azért okozhat a sok szeretetről szóló vélemény, mert még nem élted át az ezekben rejlő TUDÁST olyan mértékben, hogy bátran nevén nevezd. Ezért a szó csak üresen átsuhan a két füled között, de sem a fejedben, sem a szívedben nem történik semmi...ha hagyod! Ha már a természetnél tartok, Barry Commoner zoológus A bezáruló könyv c. könyvében ír az ökológia 4 informális törvényéről, melyen érdemes elmeditálni: 1./ A természetben minden mindennel összefügg. Felismerted a saját életed egyes eseményeiben ezeket a törvényeket? szeklice |
||
Üdv Miki! 2011. ápr. 22. péntek 10:32 /Sok szó esett már a szeretetről.../ Igazad van. A Szeretet nem főnév, hanem ige. Az Ige! De mint tudjuk, az ige cselekvést-létezést-történést jelent. Így vélem én is, hogy a szeretet EGYSZERRE jelent mindent, ami van-volt-lesz-él-létezik! Olvastam Henri Charriere:Pillangó c.önéletrajzi regényét, melyben a főhősnek az életben maradáshoz az egyetlen fehérjedús eledele a csótány volt. Ugye valószínűbb, hogy hősünk a csótányokkal szemben inkább előítélettel rendelkezett, mintsem közömbös volt irántuk, ennek ellenére mégis elfogyasztotta őket. Nem az történt, hogy megszerette a csótányokat, hanem az, hogy megtanulta önmagát szeretni! Ezért gondolom, hogy az első lépésünk afelé, hogy másokat szeretni tudjunk, magunk felé kell hogy irányuljon. Ám mivel ki-ki mindig a saját érzelmi viharaiban éli meg az élete szépségeit, ezért mindenkinek sajátos és egyéni a szeretet-mintája, állapota. Ebben az a gyönyörű, hogy mindenkinek igaza van! Itt van a szeretet sokarcúsága! Ha ezt észrevesszük, egymást tanítjuk, majd tudjuk is szeretni. szeklice u.i.: a szeretet -bár jól eső érzést vált ki - nem érzelem. Ha annak érzi valaki, akkor még ingatag a szeretetben. |
||
Hála a Napnak:-) 2011. ápr. 21. csütörtök 20:19 /"Hálás köszönet!" fal/ Hálásan köszönöm Mindezeket, mert eljuttattak Téged hozzám! |