szeklice teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

szeklice teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Igazad van, Ildikó! 2011. jún. 29. szerda 22:03 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ Csakhogy ez egy permanens játszma mindig soros áldozatokkal... Ehhez kiváló terep most ez a fórum, s aki ezt nem ismeri fel, önkéntelenül egy ördögi kör kellős közepén találja magát, amiből csakis önanalízissel lehet kiszállni, mert a "partnerek" kommunikációja minduntalan vissza akarja rángatni a játszma Áldozat - Üldöző - Megmentő drámaháromszögébe. Először kiidézem Birtalan Balázs sajátélményéből a játszma-ideológiát, majd e hozzászólásom végén magát a linket is, amelyből minden tisztán nyomon követhető. "Másként fogalmazva: a játszma látszólag olyan, mint az igazi kommunikáció, valójában azonban a játékosok leosztott szerepek szerint játsszák a fő vonalaiban előre megírt forgatókönyvet, így az eredmény előre jelezhető. Ez az eredmény pedig az lesz, hogy a bámulatos gördülékenységgel zajló kommunikáció egy bizonyos pontján bekövetkezik egy fordulat, az ún. átváltás, amikor is a felek „váratlanul” kilépnek addigi szerepükből, más szerepet vesznek fel, és ezen legalább az egyikük baromira meglepődik, elkezdi magát borzalmasan érezni – hogy aztán tíz perc vagy egy hét múlva újrakezdje ugyanezt a játszmát – vagy a már bevált partnerrel, vagy új szereplővel. Milyen szerepekről (és milyen szerepek közötti átváltásról) is van szó a játszmákban? A mellékelt ábrán az ún. drámaháromszög látható. Ezzel a modellel a játszmák jelentős része leírható. Adott egy élethelyzet, amiben valaki az Áldozat szerepét játssza, mégpedig azért, mert egy másik ember (vagy csoport, vagy az élet) Üldözőként próbálja megkeseríteni az életét. Ekkor feltűnik a Megmentő, aki maximális önzetlenséggel felveszi a harcot a galád Üldözővel szemben, teljes mellszélességgel az Áldozat védelmére kel. És egyszer csak megtörténik a fordulat: a szereplők, mintha csak jól begyakorolt táncot lejtenének, valamilyen irányban elmozdulnak a drámaháromszög oldalai mentén. Például a Megmentő harcias segítő tevékenysége közepette az Üldöző testben-lélekben megroppan (Áldozattá válik), miközben a Megmentő értelemszerűen magára veszi az Üldöző szerepét. Igen ám, de az eredeti Áldozat ezt nem nézi tétlenül, és immár Megmentőként lép be az új cselekménybe: egykori Üldözőjének (aki most Áldozat) védelmében szembefordul egykori Megmentőjével (aki aktuálisan Üldöző). Ezt persze az, aki eredetileg szívét-lelkét beleadva próbálta megmenteni a valamikori Áldozatot, az emberi hálátlanság nyilvánvaló jelének tekinti, és immár ő érzi magát Áldozatnak, míg hajdani pártfogoltja most az Üldöző szerepéből kommunikál vele... Da capo al fine. Noha egy egyszerű játszma fél perc leforgása alatt is lebonyolítható, jól sikerült casting után a rutinos játékosok hosszú éveken keresztül kergetőzhetnek a drámaháromszög csúcsai között." szeklice
:-) 2011. jún. 29. szerda 09:17 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ Egyszer 'Jánoska' mondta itt a következőt: "Ja és ezt sem szabad elfelejteni: "Színház az egész világ és színész benne minden nő és férfi" - /Shakespeare/ De mondhatta volna itt akárki, hívhatnánk akár Johannának is, bárhol igaz. Látjuk és értjük. És ha már értjük, szeretve hagyjuk:-) Ahogy Sanyi... http://www.youtube.com/watch?v=0qg51X3r0SI szeklice
Egy dal ehhez a bloghoz... 2011. jún. 29. szerda 08:48 /Kérjetek az Én nevemben.../ ...szeretettel. http://www.youtube.com/watch?v=twvHJRelkNw szeklice
Kedves a3140a! 2011. jún. 28. kedd 13:09 /Eretnek gondolatok az önmegvalósításról és a megvilágosodásról/ "Nem a szüleid vagy" - írod, s ez természetesen igaz/és egyben természetesen nem igaz. Igaz, mert én felnőttként külön álló /érett?/személyiség vagyok, és nem igaz, mert a személyiségem alapjait ők rakták le bennem. Kérlek, mutass nekem olyan átlag/!/szülőt, aki kezdettől ezt mondja/sugallja a gyermekének:"Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”? Mert amennyire ez a gyermek így megtámogatva szabadon nőhet fel, erejének és intelligenciájának teljében, akkor és olyan mértékben lehet képes elejétől fogva önállóan dönteni és bátran véleményt alkotni. Ugye, nem jellemzően sok az ilyen eset...bár akad. Mert hát a szülői batyuban ott vannak a szülői "tanítások" S - mint bizonyára sokan megtapasztalhattuk- ezek nem mindig a gyermek iránti tisztelet megnyilvánulásai, sokkal inkább a szülő gyermekként elszenvedett "tapasztalatai", amiket a saját gyermekénél újraél, belenevelve azokat. Hacsak nem emelkedik fel ebből a horizontális irányból... A vertikális irányt pedig a szeretet-tanulás jelenti. Azt jelenti, hogy meglátom, megértem és elfogadom a szüleim működését, látom Szülőanyámban/Szülőapámban a vergődő-munkálódó embert, aki kísérletet tett a szeretet-úton. Megkísérelte ezt velem, az én segítségemmel megtenni. És ha én ezt felismerem, hála tölt el irántuk. S pontosan ez a kívánt szeretet-állapot az, amiért nagyon is közöm van a szüleimhez: így vagy úgy, de az ő indíttatásukkal lépek arra a szeretet-útra, amelyre aztán - minél hamarabb jutok erre a felismerésre, annál hamarabb - tudom juttatni a gyermekeimet. A saját esendőségemet meglátni és feltárni-beismerni mások előtt eljuttat engem a szüleimmel való szeretet-kapcsolatig, amiben a "semmi közöm" kifejezés ismeretlen. Ideális esetben a tiszteletet megkapó gyermek felnőttként is megtartja önerős működését, ami tulajdonképpen az el nem fojtott gyermeki alaptulajdonságok erős, szabad működtetése: a spontaneitás, a játékos kreativitás, no és az örömre, csodálkozásra való képesség! És ez az ideális esetben felnövő/érő sas-ember, miután saját erős szárnyain berepülte a szabad eget, sosem felejt el vissza-visszarepülni a fészkébe, oda ahonnan indult! Ez a véleményem erről. szeklice
Miklós! 2011. jún. 24. péntek 18:07 /Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!/ Idézlek:"Mert ha a felsőbb éppen éber, akkor miért nem szól le nekem, hogy hahó öcsi nem úgy van az ahogyan gondolod." Leszól Neked. Egyfolytában ezt csinálja. Akkor is leszól Neked, amikor beküldi a testedet a fürdőkádba, hogy hátha-hátha a meditációd szimbólum-rendszerét alkalmazod már a gyakorlatban is... Akkor is leszól Neked, amikor a kezeddel megnyittatja a fürdőkád csapját, majd aztán a rövidtávú memóriádat kikapcsolja, hogy elázhasson a lakás....eddig nem tudott finoman, hát most durván munkára/tettre kényszerít. Azt üzeni: lépj ki végre a pocsolyádból, és fordulj a cselekedetek felé Gazdám! Igen! Amikor végre felfogtad az üzenetet, hogy vidékre kell költöznöd (mindenesetre lépned kell az adott lehetőségeid szerint), hirtelen szárnyakat kaptak a gondolataid. Tervezgetsz! Már bele is éled Magad az ottani életbe. Mintha a sajátod lenne máris. Nos, azért történhet ez, mert ez az igazi Éned útja. Erre kell menned! És nem kontrollálni a szárnyaló gondolatokat...hanem beülni a szekérre a paripáid elé, és fogni a gyeplőt, ami valójában a Te IGAZI ÉNED... Indulj így bátran a saját "vidékedre", mert ott fogod végre bölcsességgé (Kígyófej) formálni azt a tudást, amelynek - úgy érezted eddig - sehogy sem sikerült az esszenciáját összegyűjtened mint a Holló a Grál-cseppet. De ha mozdulsz végre, és a cselekedeteidben is meg tudod élni, amit eddig tanultál, akkor a Kígyó(d) beleharap a saját farkába, és összeér, ami összetartozik. Ilyen egyszerű a dolog innen faluról Miklós... Pakolj, rámolj, mozdulj!:-) szeretettel: szeklice
Jól érzed, Michaelita 2011. jún. 24. péntek 17:12 /Téves önazonosításaink/ Mármint a kilengéseket. Tudniillik azt érzed Marcsi, hogy óriási a különbség az életed felejthetetlen pillanataiban már megmutatkozó gyönyörű önvalód és a külvilág felé mutatott éned között. Érzed, hogy hatalmas a kontraszt... Ne gondolj bonyolult dolgokra, mert a megoldás számodra (is) a legegyszerűbb, noha nem a legkönnyebb megélni. A megoldás az, hogy kezdd el figyelni, hogyan nyilvánulsz meg a külvilág felé. Vajon mindig azt mondod, amit valójában tenni is szeretnél? Ha valaki olyan helyzetbe szeretne belekényszeríteni, ami Benned fészkelődést okoz odabenn, akkor ki mered neki mondani, hogy: "bocsáss meg, de én mást szeretnék"? Képviseled egyértelműen odakinn is, ami odabenn van? Vagy csak "babrálsz" (óvatoskodsz) a kommunikációddal? Ez a legelső lépés a "Magasabb Én"-ed felé, de én jobb' szeretem azt a kifejezést használni, hogy az IGAZ ÉNED felé. Add magad Marcsi, és megkapsz mindent, ami és aki Te vagy! Most pedig plagizálni fogok többszörösen is. Belinkelem ide Szeges "alapdalát", fogadd szeretettel:-) http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E szeklice
Ez a történet... 2011. jún. 24. péntek 16:51 /Spirituális vicc-mesélő/ ...nagyon jó Marcsi, hisz' egycsapásra megérlel, megértet valamit bennünk, amit hasonlóképpen megéltünk a saját életünkben. Én hozzágondoltam még a következőt: A - nevezzük bátran valódi nevén - prostituált, amikor eljut eddig az őszinte hála-, és tisztelet érzésig, akkor mehetne akár buddhista szerzetesnek, mert rendben van a saját önbecsülése is, már nincs szüksége arra, hogy prostituálja magát többé...szereti magát és a másikat. A buddhista szerzetes pedig - ugyanígy - a benne jelentkező, feldolgozatlan szexuális vágyak - mint önmarcangoló "bűnös" gondolatok - miatt prostituálja magát, átadja magát a saját félelmeinek, ami számára maga a pokol lesz...mert nem szereti a másikat, s magát sem. Köszönöm, Marcsi. szeret: Klári
Azzal, hogy hierarchiát állítasz, s ebben magadat egy másik - 2011. jún. 23. csütörtök 00:29 /ideális világ/ Azzal, hogy hierarchiát állítasz, s ebben magadat egy másik - "alacsonyabb szinten álló ember" fölé helyezed, megjelölöd őt is és magadat is. Valójában pedig Isten szerves részei vagyunk, mind egyek vagyunk - a léleknek ugyanazon jellemzőivel. Ez a lélekminőség mindenkiben megvan, bár más színű öltözetben. A megélendő tapasztalás, tanulás lehet eltérő egy-egy embernél. Rosszul gondolom? szeklice
Egy Kis Akárki! 2011. jún. 22. szerda 23:39 /ideális világ/ Nincs alacsony szinten álló ember. És mivel mindenki szimpi odafönn, a Jóisten jól tudja mire van szükséged, azt kapod... S amikor belátod ezt, akkor a "borzalom" is ajándéknak minősül, sőt felismered, hogy a megélt borzalom a te negatív csodád volt. Más: azért még akadt egy elgépelésed (hoyg), dehát ez úgy látom a stílusjegyed:-D szeklice
:-)) 2011. jún. 22. szerda 23:08 /ideális világ/ Igen mindenki szimpi /bocsánat: szimpatikus/, de csak az kap megerősítő csodákat, aki képes a boldogságra azzal, hogy észreveszi, hogy ő szimpi odafönn. Ja, és nem akar versenyezni a szimpiségért... U.i.: az elgépelés pl.: "fneti tervbe","VAgy legalábbis eg yjó"... Csak ezt ilyenkor nehezebb észrevenni az illetőnek. :-)