"Érdekes, hogy miközben EGY-ségről beszél mindenki, addig az egyént is szét daraboljátok..."

Szerintem így van jól Miklós:-)
Amíg képesek nem leszünk EGYként élni, addig bizony az analízis-szintézis /lebontás-felépítés/ egységet nyalogató elme-tevékenységére fanyalodunk:-)

De eközben egyre nagyobb, és egyre ismeretlenebb részeket integrálunk be egyre nagyobb /korábban felfedezetlen/ egységekbe...

Így aztán minden rész jó valamire Miklós.
Egyet értesz ebben?

szeklice

Kedves Aditi!

Mindketten egyetértünk abban, hogy Miklós technikája kiváló módszer, nem véletlenül javasolják a szellemi tanítók.
De azzal nem értek egyet, amit ezek után írtál, nevezetesen, hogy e módszer az elme szintjén tart.Ott is persze, de az elme nagyon fontos nekünk!
Akiben káosz van, pontosan az elme segítségére van szüksége, "aki" természeténél fogva nagyon gyorsan hajlandó a "rend" érdekében mozgósítani magát, ezt tudniillik nagyon szereti.
Nagy elfoglaltsága alatt észre sem veszi, hogy gazdája -miközben a kérdezz-felelek játék válaszait keresgéli -, valós érzelmekkel itatja át a kimondott/leírt szavakat. Gazdája újraéli a múltat, de már a MOST-ban kiszedheti belőle a félelem-tartalmakat csupán azzal, ha MEGNEVEZI azokat!
Óriási tisztító folyamat ez, csak őszintén kell kimondani hozzá azokat a válaszokat...
A másik lényeges dolog, hogy türelmesnek kell lenni magamhoz. Nem akarni rögtön kiüresedni, csak hagyni, hogy MOST, amikor épp most csinálom ezt az öninterjút, úgy és olyan formában és erővel jöjjenek a kérdések és válaszok, ahogyan akarnak, és olyan érzelmek és érzések kavarogjanak bennem, amilyenek akarnak, és addig tartson ez, ameddig tart....
Kérdezek - jönnek - nevén nevezem. Jönnek - nevén nevezem. Közben átélem, ahogyan jön. Engedem jönni.
Nem kell a MIÉRT? szót használni, csak a VAN szót.
Ez van MOST bennem, ezt nevén nevezem.

Ennek a folyamatnak lesz az eredménye az a (vágyott) kiüresedés, amit Te említesz, amiben már ott van a Benned lévő tartalmak nevén nevezése, ami maga a MEGÉRTÉS. Már kérdések nélkül.
Minél nagyobb a rejtett tartalom, annál hosszabb az út a kiüresedés állapotához. Ezen kívül minél szabadabban áramolhatnak ebből a mély "dögkútból" bűzlő "állataink", annál inkább akarnak jönni megismertetni magukat.
Azzal, hogy sorra nevén nevezed őket, ledobják magukról az ismeretlenség mumus-köpenyét. Arcot kapnak, benne a saját szemeddel.
Megérted őket. Magadat érted meg. Cserébe, amiért őszinte voltál magadhoz.

Elfogadhatóvá tetted magad önmagad számára.
GYAKORLOD a szeretetet:-)

Az utóiratodban említett csalódással kapcsolatos gondolataidhoz is írnék. Azt mondod, hogy "Az csalódik, aki nem ismer."
Igen, az csalódik, aki elvár valamit. Az elvárás nem tart a most-ban, nem szeret. Nem fogadja el azt, ami VAN, elégedetlen azzal. Tagadja.
A jelen itt van.
Mindig az egyensúlyodban akar tartani. Ez állandó törekvése.
Interjúvold meg a jelent és egyensúlyban leszel!

És most mondok egyet - kettő lesz belőle:-): tapasztalatom szerint a legeslegjobban a testem és a természet tart a jelenben.
Próbáld ki! Csak hallgass és figyelj, csodálkozz rá a testedre, mint a saját természetedre Aditi...és máris csendben szereted:-)
Ahogy e kettőt, úgy magadat is.
Ámen.

szeklice

"... minden ember a maga életéért felelős, nincs kollektív felelőssége, legfeljebb annak, aki eldobta egyediségét, és a tudatlanság masszájának részeként (csorda-szellem) követi az őt érő szeleket, mintegy szélkakas módján, gondolkodás, és az egyéni akarás legkisebb szándéka nélkül."

A kollektív felelősség igenis létezik, mégpedig a család esetében, és minden olyan esetben, ami "család-szerűen" működik! Ez érzelmi-morális működés mentén alakul olyanná, amilyenné tud éppen.
És én már ide is jutottam a kedvenc dilemmámhoz, az erkölcs fogalmához:-)
Amikor bármiről beszélgetünk itt a fórumon, van egy nagyon fontos emberi működés, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: ez a morál!
Hogy tudnánk személyes kötelékeink szorításából olyan könnyen megszabadulni, ha a morál szabályozza a belső működésünket úgy, hogy kötelességeket ró ránk. /Teheted-nem teheted-meg kell tenned-tilos megtenned.../ Mindezt az érzelmeid mentén.
S hol alakulnak ki az érzelmeid? A szeretet-kötelékeid? A családban, mint a társadalom legkisebb egységében.
Ahogyan a családban megéled (még itt sejt szinten) a szabadságodat, úgy leszel képes az egyre nagyobb szinteken működtetni.
A családi hagyományok pl. továbbviszik a kollektív felelősséget. A hagyomány a múlthoz köt. A morál felrúgása egy közösséghez képest deviancia...akkor hogyan szabadulhatnál a kötelékeidtől?
Valószínűleg a morálod alakításával.

Szóval ebbe bele lehet ásódni, Ti hogyan látjátok ezt?

szekilce

Miklós blogját -és más írásokat is, pl. ezeket

http://www.scribd.com/doc/17008444/Thaddeus-Golas-A-lusta-ember-utikalau...
vagy
http://www.scribd.com/doc/54535244/Mani-es-az-%C5%90s-magyar-vallas

olvasva - jutottam ma az alábbi gondolatokhoz.

Szanszkrit nyelven az Akasha jelentése: ragyogó, fényes. Valaminek a lényege.

A születésekor mindenki megkapott egy hangoltságot, egy küldetéstudatot. Életfeladatot, vagy ha úgy tetszik Sorsot. Ez a nekem megírt életfeladat biztosítja nekem a lehetőségemet, hogy bizton /?/ eljussak az isteni eredőmig. Ebben a sorsban válok intelligenssé ahhoz, hogy végre felismerjem saját istenségemet.
Ehhez kaptam egyetlen iránytűt, a hitelességemet. Vagy ha úgy tetszik távcsövet, mellyel az istenségemet fókusz alatt tarthatom.
Mindig akkor vagyok hiteles, ha e szerint nyilvánulok meg, e szerint közlöm magam. Ha nem, akkor nekem ezt mindig jelzi a lelkiismeretem.Magyarán szólva: megszólal a csengő, ha hazudok./Amikor hazudok, akkor nem használom a lelkiismeretem távcsövét./
Tehát az életutam során rá kell jönnöm arra,. hogy csak akkor fog a lelkiismeretem nyugodni, ha mindig tisztán, önvezérelt módon, önvalóm szerint cselekszem. Ezt megtenni nagyon nehéz a dualitás világában, ahol a jó és rossz állandóan jelen van. A lelkem ezért örökké vándorol a jó és rossz megtapasztalása közben /labirintus/. Rá kell jönnöm,hogy bármely állapot mellett döntök KÜLÖN, kizárom/tagadom a másikat, máris nem vagyok egységben, mert nem egyesítem magamban a kettőt. Ami egyesíteni tudja bennem, az a SZERETET, amely elfogadja e kettőt együtt anélkül, hogy bármelyik mellett voksolna, vagy bármelyiket tagadná.
Az a nehéz, hogy mindezt az utat egyedül kell végigjárnom annál is inkább, mert a "Jó" és a "Rossz" aszerint azok, hogy én mit minősítek azoknak! Tapasztalásaim érlelnek, ehhez társakat, helyzeteket, stb. kapok. Egyre jobban feltűnik számomra, hogy utitársaimat, sőt egész valóságomat én teremtem meg azzal, hogy milyen tudatállapotban tartom magam.
Lassacskán önbizalmat merítek, bátorságot, hitet tanulok. Megtanulom, hogy ne bálványozzak, ne másoljak másokat, ne térdeljek le idegen istenek elé, hanem TUDJAM az én bennem lévő egyetlen Istenemet.
Ez lesz az én fénylő hitem magja.Ez a fény akkor mutatja meg magát nekem, ha hitelesen, szabadon nyilvánulok meg. Ez a szabadságom, megszabadulás a hazug működésemtől, ami el akar téríteni az utamtól.
Az utam azért keskeny, mert nem lehet kitaposott! Nincsenek rajta útjelzők, mert azok bennem vannak.
Belső fénylámpásom világítja be: a tiszta és biztos hitem, amelyhez nem elég a tudás, kiérlelt bölcsesség kell, melyet nem lehet megspórolni saját tapasztalat és saját fényű konklúziók nélkül!

A tudatommal tehát teremtem az utamat, melynek célja végülis a tisztaság, az üresség elérése. Valamitől való "mentesség".Ez nem egy olyan állapot, melyben megkapaszkodhatnék. Ebben tehát úgy maradhatok, ha lebegek, ekkor vagyok nyugalomban, egyensúlyban. Ehhez a lebegéshez meg kell szabadulnom testi-földi "halmazállapotomtól".
Más megnyilvánulási szinten kell rezegnem.
Mivel minden dimenziószint jelen van a világunkban ITT és MOST, és ezek egymással kapcsolatban vannak, márpedig az azonos rezgésük mentén, ezért a hullámhossz a kulcs az univerzumhoz. A testben, anyagban megnyilvánult létforma sűrű, a rezgésszáma alacsony, "nehéz energia". A kitágult tér a magas rezgésszámú lények összessége, ahová mi is "kikandikálunk" akkor, amikor olykor-olykor magas szintű állapotokat működtetünk. /Lásd Hawkins Tudattérképe/ Ez utóbbbi tehát a könnyű, lebegő energia.

A megszabadulást a testből - mint dimenziószintből -a tökéletes lélek-tisztaság, a szeretet hozza, ez az /"a jövőből jövő"/ Aranyhágcsó, amelyen haladva mindent elfogadó rálátást nyerek önmagamra, egyesítem a magamban lévő jót és rosszat a MOST-ban, magyarán a "múltat" és a jövőt", mint időkifejezést megszüntetem. ha én magam válok időtlen szeretetté.

Utolérem magam és "gyönyörködöm". Megölelem, megcsókolom a saját múltamat annak ragyogó fényességében. /Akasha:-)/
Mint a saját farkába harapó kígyó...

ÉS MOST FIGYELJETEK, MIT TALÁLTAM A KÍGYÓRÓL...!?
Íme!

A világ-mindenséget egy saját farkába harapó kígyó fogja át; ez jelenti az idő folyamát, s a mindenséget megelevenítő világlelket.
Jó és rossz egyesített jele
Az állandó megújulás, élet-halál folytonosság szimbóluma:a farok a szájban önmegtermékenyítést szimbolizál.
Az antik korban úgy hitték, hogy a sírnál megjelenő kígyó a halott szellemét képviseli.Alvilági szellemként a kígyó a halottnak a halált túlélő életprincípiumát, az "örök életét" is megjelenítí. Ezért birtokolja a kígyó a halottakat újraéleszteni képes varázsfüvet, a feltámadás titkát. Ezért állata a gyógyítás istenének. Aszklépiosznak.
Föld-démonnak számít, a földnek és a halottak birodalmának szelleme.
Alvilági szellemként a kígyó a halottnak a halált túlélő életprincípiumát, az "örök életét" is megjelenítí. Ezért birtokolja a kígyó a halottakat ujraéleszteni képes varázsfüvet, a feltámadás titkát. Ezért állata a gyógyítás istenének. Aszklépiosznak.
Szellemi pricípium, de az ördög, "ama régi kígyó" képe is.
A póznára erősített érckígyó a Megfeszített előképe.
A legvégső ellentéteket szimbolizálja: a szellemet és a földet, életet és halált, jót és rosszat. Szemléletes képe a kollektív tudattalan legmélyebb rétegének, annak a szférának, amelyben pszihénk a szimpatikus idegrendszer fiziológiai funkcióival érintkezik.
Hidegvérű lévén mélyen "embertelen", mind jó, mind pedig rossz értelemben tiszta természet.
Ellentmondásos szimbolizmus: szembekerül az emberrel
de ezek őskezdeményét, tengelyét,gerincét, lelkét testesíti meg.
Ha pihen csigavonalba tekeredik -
haladáskor hullámvonalat formál.
Az élet forrása, mint ilyen, nőies: anyaméh- és vulva-szimbólum.
Az állandóság (mint Visnu Ananta Végtelenség nevű kígyója).
Középpont, körforgás, ciklikus idő, örvény, kerék, őskáosz.
Az alvilág, a béltekervény, a labirintus.
A babiloni teremtésmítosz nőstény sárkányKígyója, Tiamát.
Az agy tekervényei is, az okosság, a logika, a jóstehetség jelképe /Kasszandra és Melampusz fülét kígyók nyalják tisztára,ez avatja jóssá őket./
A hullámzó tenger, a kanyargó folyó, az alvilági Styx lakói. A mágia, a gyógyítás, a kincsek őrei, a fa őrállata, de a felemelkedés, haladás jelképe is.
A férfiasság, termékeny libidó /"megmar egy kígyó szerelem képibe"/,a fallosz jelképe.
A béka párja.
Dionysos kígyója fára futó szőlőinda.
Élettere: víz, földalatti üregek, fa.
Ő a vizek ura vagy úrnője.
A földelem egyik állatszimbóluma is.
Alvilág és haláljelkép: rejtőzködő életmód, téli álom, mérges.
Az elvarázsolt mesehős: a "halott" nap, kígyóbőrben kényszerül élni.
A görög hősök lelke haláluk után jósdai kígyók képében él tovább.
Gyakori vedlése miatt az örök megújulás, az újjászületés, a gyógyítás jelképe a halhatatlanság szimbóluma.
A halhatatlanság füve kígyó birtokában van a Gilgames-eposzban.
A Napisten felfalója és kiokádója /egészben nyeli el a napot/, a sötétség megtestesítője.
Sokszor csak egy óriási száj, vulva, mely kígyótestben folytatódik.
Athenének, Démétérnek, a Gorgóknak, az Erinnüszöknek kígyó a jele.
Atum, a héliupuliszi ősistenség kígyóalakban "maszturbálja" napvilágra az első istenpárt.
A Nap ellenfele rendszerint kígyó. Marduknak Tiámat, Jahvesnunak Ráháb, Visnunak Kálija. Apollonnak Phüton, Heraklésznek Akheloosz, Ladom, Hydra. Zeusznak Typhon.
Az ősök géniusza kígyóalakban jelenti meg a nőknek, hogy gyermekük lesz. A nők az álmukban szájukba sikló kígyótól teherbe eshetnek.
A 13. századig a megváltó Krisztus jelképe. A Jelenések Könyve szerint a Sátán.
A szeplőtelen fogantatás közvetett jelképe. /Amit az legyőz./"
(http://kornismihaly.blogter.hu/18453/a_kigyo_es_a_nap)

Megdöbbentő volt számomra ezt így átgondolni!
Ha az Akasha a KÖZÖS igaz múltunk fényes esszenciája, akkor az igazság is közös kell hogy legyen. Akkor viszont az "ösvényünk" is közös....vagy nem???
Együtt kell/ene rezegnünk állandó segítő emelkedésben, amely a bátor szándékkal elindul felfelé.

Elnézésetek kérem, amiért hosszú voltam /mint a kígyó:-))/ és kérlek Titeket, segítsetek ezt tovább-, vagy akár másképp- gondolni!

Köszönöm: szeklice