a jó,a rossz és a szép meg a csúf
mi a jó?
ami az embereknek,vagy az egyes embernek kellemes érzést okoz(a kettő néha ellentmond egymásnak)
a rossz ennek az ellentéte
mi a szép?
az olyan-elsősorban vizuális,vagy hang -inger,ami kellemes élmény,érzés
a csúnya meg undort okoz,kellemetlen,taszít
az ember keresi a jót és a szépet,mert ezektől érzi jól magát
kerüli a rosszat,a csúnyát,mert attól rosszul érzi magát
De nem mi döntjük el,hogy mit tartunk jónak,vagy rossznak,hanem az érzéseink,amiken nem lehet változtatni.
Néha valami rosszban felfedezünk valami jót is,de ettől még ugyanazt tartjuk jónak és rossznak.
Ez az igazi determinizmus:az érzelmi reakcióink rabjai,marionett bábui vagyunk
nincs szabad akarat,a génjeinkben van a sorsunk:azt tesszük amit szeretünk csinálni,vagy amit muszáj tenni ahhoz,hogy később azt tegyük amit szeretnénk.Szeretem-nem szeretem;tetszik-nem tetszik(ebből nincs kiút)
/És persze a környezetünk a másik tényező,hogy hová születtünk,nemünk,külsőnk,IQ-nk,fajunk(ember,vagy állat)/
- alfa omega blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
80 hozzászólásHáááát igen,az a fránya nagy szabadság:)
Az hiányzik mindannyiunknak,azt hiszem:)
De tudod,hogy a múlt csalóka,mert innen nézve,megszépül:)
Nem kötelességem cáfolni, azt, amit nem akarok, mert nyiltan "hirdtek" és vallok - azt, hogy az élet értelme és célja feloldani a karmát, boldog lenni, egészséges lenni. Miért kellene cáfoljam?
A módszereim azért másak mert más idea van mögöttünk, "alattunk, más szellemiségben gyökereik, amit teszek. Épp csak egy másik idea. És ezzel kapcsolatosan csak ismételni tudom magam:
"A relativisták mindig eltévednek az életben, mert nekik nemhogy az egyik "jó" és a másik "jó" egyforma, de még a rossz is a többi állítólag jóval egy, és minden egy helyre megy. Alfa és omega, magas és mély, sötét és világos, tiszta és mocskos, igaz és hamis egy értéket kap, ebből lesz fejlődés nélküli ismétlődés, körbe-körbe forgás, a tömeg ezt teszi, a saját farkát fölfaló világkígyó. Változás, értelem, érték emelkedés, megvilágosodás nélkül, körbe-körbe.
Elég kényelmes hozzáállás, de nem valami eredményes. Sőt, valójában fájdalmas, de az olyan "kenyőcsök" (Hamvas: Karnevál) pszichológiák is filozófiák, mint a humanizmus, liberalizmus, relativizmus és a többi -izmus, ami mind öncélú, könnyítik az ilyen körbe-körbe forgásokat, működtetik az értelmetlen nagyvilági, világias játékokat."
Önnek is, kedves omega, mindenki "ilyen", csak a módszerek másak, értékbeli különbségeket nem észlel ideák között, legalább is remélem, hogy nem tartja esetleg egyedül a saját értékítélet mentes, mindent egybevevő, kényelmes hozzáállását kivételesen jobbnak, mint bármelyik értékrendet. Ön esetleg azt állítja, hogy relativista egyik kutya, másik eb, hozzáállás a jó? Elmondaná mik az előnyei?
egyszerűnek látom az egészet:mindenki a saját örömét keresi,de közben nem szabad ezzel másnak bajt okozni
ezért vannak a törvények,íratlan erkölcsi szabályok.
van aki ebben talál örömöt,van aki abban
De egyben mindenki egyforma:egyedül nem megy
te is csak azért elmélkedsz ilyesmin mert van családod,megélhetésed,és nem akarsz unatkozni.
agytornának se rossz és örömforrásnak se,mert beleéled magad ebbe a szép fantáziavilágodba,mesevilágodba
(és még talán pénzt is keresni akarsz vele valahogy)
Keresi, keresi. Még szép. És ki az, aki meg is találja?
Álomvilág? Van párom, van családom, van megélhetésem, van hitem. S mindezért tettem is.
Álomvilág az, amikor ezt valaki a saját élete romjairól, hit nélkül cáfolni akarja, szerinte, álom amiben élek.
Szerintem, Önnek kedves omega, ikrek karmája van, talán pont a napjegye Ikrek, és az ikrek negatív tulajdonságaitól vezérelve semmiben sem tud hinni és elmélyülni, mindet csak játéknak lát, kicsit szenved ettől, s ezen a szenvedésen másokkal való vitákban, másoknak mindenáron, mégha finoman és árnyaltan is, de ellentmondani, és mindenben kételkedni, amíg a másik hisz, s játszani, hogy valami nagyobb tudás birtokában van Ön, s ez a nagyobb tudás a pesszimista kételkedés. És mi más is lehet a folytonos agyalás és agytorna eredménye, mint a realizálatlan élet, s az emiatti pesszimizmus és a valódi boldogság és a komolyságban való kételkedés.
Az Ikrek karma megnyilvánulása az önkéntelen sötéten látás, pesszimizmus, az árnyék-én tevékenység, amivel a szuper intelligens ikrek karmások végső soron minden realizálható boldogság képét megsemmisítik magukban és megfosztják magukat azok beteljesítésétől. Apró kis egérutak, apró kis örömök maradnak nekik: cigiről cigire gyújtanak (gyakran dohányosok) és saját életük kudarcát másoknak való értetlenkedéssel (sokszor elég rámenősen), másokban való kételkedéssel enyhítik. Pofon egyszerűnek látnak mindenkit, aki hozzájuk képest nagyobb realizáló képességgel rendelkezik és így persze valamelyest karmát old fel és boldogabb, szerintük, a boldogság nevetséges, labilis állapot, a tökéletes sebezhetőség állapota. Igazából ők maguk félnek attól az áldozattól, amit a boldogságért hozni kell: az ego legyőzése, szeretetképessége, elfogadás, elköteleződés, elmélyülés. Amíg a tőlük boldogabbakat próbálják vitákkal elkedvetleníteni és kétségbe ejteni, valójában ők azok, akik a kétségbe esés állapotában kikelnek magukból, s őrültekké lesznek, mert rettegnek saját démonaiktól.
Az ikrek karmások biológiai előtörténete, hogy valóban ikerként fogantak meg, de a testvér elhalt, s nem csak testi maradványai szívódnak fel a másik épülő magzati szervezetbe, de annak lebomló spirituális struktúrája is a maga halál élményével és vesztes-érzetével. Ez a rész válik az Ikrek karmások árnyék-énjévé.
önnek miért fontos a hit?nélküle nem tudna boldog lenni?
én a tapasztalatoknak hiszek.ami nem tapasztalható semmilyen módon,az nem létezik,de legalábbis nincs hatása,nincs velünk kapcsolata
baráti társaságuk is van? ahol jókat mulathatnak,de mégse elég? kell a hit,hogy a szürke hétköznapok alatt is legyen valami öröm? nem telhetetlenség ez? függőség
én csak realista vagyok,szeretném megismerni a világot
Hogyan lennék boldog anélkül, hogy hinnék abban, hogy boldog lehetek?
A "metafizikai hit" nem könnyítés, hanem útmutatás, használati útmutató az élethez.
Nekem a metafizika nem olyan öröm, mint egy kábítószer, vagy egy finom étel, ami az érzékeimre, a lelkemre hat és feldob. Hanem magyarázat. És természetesen azon vagyok, hogy minden egyetemes törvény, amelyben hiszek, minél nagyobb mélységig megismerjem. Amikor először olvastam a mostani párom, akkor még teljesen ismeretlenül a metafizikai tanulmányait, azért tudtam rögtön, hogy igazak és jók a következtetései, mert az én tapasztalataimnak is megfelelt, de sok mindenre magamtól nem jöttem volna rá. Természetesen azóta sem cáfolódtak meg a metafizikai ismeretei, amik egy része ma már az én ismereteim is. A párom is és én is tapasztalatok alapján írunk. Eszünkbe sem jut olyasmiről írni, ami ránk nem hat. Meg kell mondjam, sok, a páromtól jóval híresebb, spiritualitással foglakozó, ehhez kötődő hivatást választó ember tart előadást, és praktizál olyan következtetések alapján, amelyek a valóságra nem is vezethetőek vissza. Hogy példákat mondjak, sokan hisznek segítő angyalokban, s azokhoz imádkoznak. A mi értelmezésünkben ezeknek az egyetemes törvények felelnek meg, amik azért sokszor eltérnek a közhiedelem angyali jellemzőitől, és a mai korban indokolatlan megszemélyesíteni ezeket a világot működtető, határoló erőket. Korábban sem, hogy a megszemélyesítés olyan téves alapon történt volna, mint ma. (Legalábbis pl. Jézusról nem gondolom, hogy az angyalokat ne metafizikai törvény-erőkként, mechanizmusokként képzelte volna el, hanem valamiféle szellemtesttel rendelkező lényekként.) Mert aztán jönnek a tündérek, a manók, a démonok, a kristály gyerekek és a nagymama szellem, akiket mind természetesnek akarnak venni, s ebbe csak bele őrülni lehet. A régmúltból is találunk sok feljegyzést, hogy a halottidőzők mind egy kicsit megőrültek, és magam is ismerek embereket, akik különböző manókban és tündérekben való hitük "ellenére" vagy talán következményeként magányossá, kétségbeesettekké váltak.
én istenhitre gondoltam.
ön szerint melyik a legfontosabb ilyen törvény-erő? érthetően ,rövidebben le tudja ezt írni?
persze, hogy istenhit. Ahogy ez a világ működik az egyértelműen egy abszolút szellemi (vallásosan: isteni) értelem szerinti, minden.
10 egyetemes törvény van. Röviden, csak annak ajánlom, aki már a részletes leíráson átrágta magát és megértette. Anélkül a "kivonat", mit ér? Kiforgatható és félreérthető, mint minden szöveg-kivonat.
Mind a 10 törvényről hosszú tanulmányokat írt a párom, Kozma Szilárd író, asztrológus, nem régiben írta őket újra és egészítette ki, pontosította, mélyítette. Ezek közül már a Teremtés törvényét és a Kiegyenlítődés törvényét feltöltöttem ide is. És a bevezetőt is a 10 törvényhez. De mind a 10 megtalálható az ő honlapjain.
A többit meg elengedted a füled mellett?
Pedig kár,mert figyelemre méltó jellemzés!
Engem az érzéseim által irányítanak . Az érzelem nélküli szellemi szintű meggyőződés üres tankot jelent a cselekvésem motorjának . Hiába próbálja berúgni , nem indul .
Ennek ellenére érzelmi alapú meggyőződés miatt nem élvezem az önzőséget , a hazugságot , a gyávaságot , a kegyetlen , öncélú agressziót , sőt a kegyes és céltudatosat sem , és nem hogy nem sóvárgok rájuk , hanem másoknál is elszomorít a megjelenésük , amit a rájuk hangolódott antennáimmal felháborodottan érzékelek . Valószínűleg keményem elnyomom ezen tulajdonságaimat , és játszom a jót .
Saját magammal kapcsolatos tapasztalataim pont ellentétes következtetésre vezettek : A szívem az érzéseimmel is súg , nemcsak gondolatokkal , sőt az előbbiek gyakrabban igazolják sorsom által magukat , mint az utóbbiak . Mivel Neked sem lehet nem igazad , ezért magamnak úgy magyaráztam a soraidat , hogy Te többszintű létünknek nem a szívhez , vagy a gondolatokhoz (nekem egyszerűsítve a szellem ) kapcsolódó
érzéseiről beszélsz , hanem a test érzéseiről , illetve azoknak a tudatban való eluralkodásáról ,a személyiség oda való erősebb kapcsolódásáról , lesüllyedéséről . Bár a kielégíthetetlen sóvárgás már ennél magasabb szint lehet , mert a test minden vágyában eltelíthető , kielégíthető , méghozzá igen kevéssel .
Üdvözlettel : felacsó
,,Engem az érzéseim által irányítanak''
KIK???
az " által " szócska . Eredetileg anélkül írtam . De eszembe jutottak az összeesküvés elméletek politikai és spirituális változatai , másrészt a hétköznapi játszmák / játszmáim gyakorlata . Üdvözlettel : felacsó
Nincs ,,a jó,a rossz és a szép meg a csúf" csak mi emberek vagyunk hajlamosak nevet adni dolgoknak.
Hogy mi számít ,,a jó,a rossz és a szép meg a csúf"-nak?
Nehogy már ezen kezdjünk vitatkozni!
Itt tartunk még kedves Alfa Omega?
Ha mondjuk megcsodálod a pincérnö hosszú fekete haját és ámulva követed a szemeddel ahogy sürög forog a helységben,és ahogy eszegetsz találsz a tányérodon egy hosszú fekete hajat,akkor abban a pillanatban a csodálatod tárgya átvált undorító dologgá számodra.
Talán vissza is tér ez az érzés olyan szituációban amikor hasonló helyzetben találod Magad.
Mi változott?
Szerintem semmi.
A fizikai valóság csak van.
Nem jó,rossz,szép vagy csúf,csak van.
Csak egyedül rajtunk múlik miként éljük meg a saját világunkat.
Gyerekkorban ügyesen belénk programozták hogy mi számít jónak,rossznak,szépnek,csúfnak.
Aztán egyre több dologot láttunk el ilyen és hasonló cimkével mi magunk is szorgalmasan.
Meg aztán mások tapasztalatai,véleményei alapján hagyjuk sodródni elöítéletekbe
magunkat.
Ami tegnap még tetszett az ma már nem divat,a menö cucc ciki kacattá válik.
A szuper modern elektronikus kütyü most még jó,de ha feltalálnak valami jobbat......
Az apának nem biztos hogy tetszik ha a lányának kilátszik a bugyija,és ugy megy buliba.
Viszont ha másvalaki lányán látja ugyanazt,akkor az már megint más tészta. ;)
Ùgy érzem nagyon Magad alatt Vagy...
Csak élj,tedd amit a szíved súg és ne agyalj olyan sokat. ;)
Szeretettel!Erika
sziamia!
nem vagyok magam alatt,csak uncsi ez a tél
na tehát ha nincs objektív jó,akkor bármi lehet jó,mert ugye ahány ember annyi féle
ez azt jelenti,hogy lesz akinek a szeretet vagy isten rossz
az önismeret se biztos hogy jó,mert jobb a boldog tudatlanság
csak azért dobtam be ezt a témát,mert mintha páran tudni vélnétek,hogy mi az abszolút jó,amit mindenkinek el kell érni:megvilágosodás pl
vagy inkább az zavar amikor valaki kijelenti egy dologról,hogy az rossz.kinek?
szerintem a boldogság a lényeg,de az mindenkinél más.nem?
,,szerintem a boldogság a lényeg,de az mindenkinél más.nem?"
Itt a pont.
De hogy mi a boldogság ez is képlékeny.
Most pl,a meleg otthon boldogsággal tölthet el,de képzeld csak el a meleg szobát
egy nyári napon rekkenö höségben amikor éjszaka forgolódsz és nem bírsz elaludni töle. ;)
Ugyhogy a saját véleményünk ugyanarról a dologról is változik,nincs köbe vésve.
Amiröl Te beszélsz nem a boldogság hanem inkább a lelki béke.
Bármit megtehetek.
Nem számít hogy minek van elnevezve ha közben mindvégig azt érzem hogy helyesen cselekszem.
Kívülröl ítélve én bizony sok örültséget teszek,de ez cseppet sem bizonytalanít el. :)))
Milyen boldogság? Ami éppen passzol a képbe :)
Kifejtenéd mire gondolsz Kedves Ademon?
Arra ami éppen passzol az összképbe. Ez mindig más.
Ademon az elvárásokra gondoltál? ;)
Nem akarom szádba adni a szavakat.
Mert ha az elvárásokról beszélsz akkor az tényleg keret.
Leszükítjük a lehetöségeinket az elvárasainkal.
Mert ami a ,,kereten" kívül esik azt már nem boldogságnak érjük meg hanem csalódásnak.
Ezért nem javasolt a ,,keret" használata az ,,okosoknak". ;)
Bármi elvárás, nem elvárás... stb kalakutty...:)
a szabadság? vagy a társaság inkább
a megértő baráti társaság,akikkel egy hullámhosszon vagy,akikre tényleg vágysz,akik előtt nem kell játszani
Na most jól megkaptuk:)
Nem vagyunk megértőek,nem vagyunk egy hullámhosszon veled,é és előttünk játszanod kell...Szép.
És ennek mégis ki az oka?
Nem is gondolod ,mi? Hát csak is Te lehetsz valamiért,és minden hasonló esetben ugyan csak az ,aki ,,elszenvedi''a meg nem értettséget:)
Ugyanis ő éli meg úgy ,hogy nem értik meg.
Erről pedig mi,igazán nem tehetünk,hogy Te mit gondolsz:)
nem rátok mondom
hanem akikkel azóta érintkeztem:primkó debilek
sose hittem volna hogy ilyen sok van
régen se volt minden tökéletes,de ami manapság van....
te sose vagy magányos?
Tudom hogy nem nekem tetted fel a kérdést de engedd meg hogy válaszoljak.
Minden ember magányos.
Hogy nem az Vagy az mind csak illuzió.
Fogadd szeretettel.
Megint csak Popper Pétertöl....
http://www.youtube.com/watch?v=ttOEgFKBDtU
Erika ,pedig én akkor sem érzem magamat magányosnak,ha a Popper Péter azt mondja,és ezért ez kötelező:)
Alfa, olvasom a hsz-okat, és eszembe jutott pár dolog. Írsz a magányról, meg hasonlókról. Ismerős érzés, de ha gyerekeid vannak, akkor hogyan lehet, hogy nem töltik be az életed annyira, hogy ez semmiségnek tűnjön? Ezzel segíteni szeretnék, és nem értetlenkedni. Csak egy apa nagyon nagy érték tud lenni egy gyereknek, ha az apaként törődik vele (még ha nem is felhőtlen minden). Aki érezte már, milyen tartósan távol a családtól, vagy olyan szomorú helyzetben, annak minden vágya lesz egy legalább viszonylag boldog család, és magának is olyat akar. Egy ismerősöm, akinek nem volt túl vidám gyerekkora, és hamar el is került a családtól (kollégiumba, én is 14 éves korom óta), nagyon boldog, hogy most ott van neki a nagyon rendes férje meg a lánya (gyerekkorába az apja iszákossága rondított bele, meg aztán ugye meg is kellett állnia a helyét önállóan először gyenge fiatal lányként, amúgy nagyon átérzem a helyzetét, és egy pozitív példa előttem a kiállása és sorsának jóra fordulása). Nem tud mindent a világról ő sem, meg vannak gondjai is, de látszik rajta, hogy mennyire betölti az életét a legdrágább kincse. És ha nekem lesz, én is így fogom érezni. Lehet, hogy ennek az ennyire való értékeléséhez kell egy jó adag szenvedés, tartós nélkülözés? Nem kívánom senkinek, csak képzeld el. Éld bele magad, csak egy órára legalább. Hogy milyen lenne teljesen egyedül, szerelem és gyerekzsivaly teljes hiányával, közben a megélhetésért kellene küzdened szeretethiányban. Nem kívánom, de képzeld, el majd nyisd ki a szemed. És látni fogod, mekkora kincsed van. :)
Hát igen,ez nem ártana...Jókat írsz.
Talán mégis csak kívánhatnál ilyet, ha nem is másnak, de magadnak. Akkor nyilvánvalóvá válna, hogy nem azért van valaki egyedül mert nem veszi körbe gyerekzsivaj, és nem is attól boldog valaki, mert nem kell küzdenie. Nem szabad annyira félnünk a biztonság elvesztésétől, hogy mást se tegyünk az életünkbe, csak ezt építgessük. Aki az örök Igaz boldogságra vágyik, annak a romantikus álmokból ugyan úgy fel kell ébrednie, mint annak akinek rémálmai vannak.
Nem kívántam, de kaptam. Ezt gyakorlatból ismerem, és nem csak elképzeltem. És nem is azt írtam, hogy ebben az állapotban nincs boldogság.
"ha gyerekeid vannak, akkor hogyan lehet, hogy nem töltik be az életed annyira, hogy ez semmiségnek tűnjön?"
Talán úgy, hogy az anya is én vagyok, a dolgozó nő is, a feleség is, az is aki most írogat.... ez mind én vagyok, de milyen lehet az az ÉN aki befolyások nélkül létezik?
Igen egy kicsit félreértettem amit írsz, mert az életben keresed a boldogságot és nem örök értékek után kutatsz.
A család, a szerelem, a barátok, mind eltűnhetnek egy pillanat alatt, és megint csak mi maradunk, egyedül Önmagunkkal.
Természetesen, ha van család, van szerelem, vannak barátok ezek, mind valamilyen múltbéli események karmikus következményei, ezért foglalkozni kell vele, de nem helyettesíthetik Istent.
Számomra azért romantikus ábrándozás az életben keresni a boldogságot, mert érzésekhez, értékekhez, fizikai megnyilvánulásokhoz kötődik, amik ugye nem tekinthetők Állandóknak.
valahol érdemes talán szétválasztani az élhető boldogságot, a lét-boldogságától.