kíváncsiság-unalom-élménykeresés-szabadság
mi az unalom? mi a kíváncsiság?
idegélettani ,tehát genetikai oka van.Ezért nem lehet rajta változtatni:nem is ösztön,inkább érzés,szükséglet
ha ki van elégítve az összes szükségleted,kell valami amivel elfoglald magad a szabadidődben.Kell valami unaloműző.Élményeket keresel:a külvilágban,vagy saját magadban.
külvilág: sport,kirándulás,játék,társaság,dumcsi,mozi,stb,stb.
fejedben: az új tapasztalatok összekapcsolása a régebbiekkel,vagyis gondolkodás.
Egy a lényeg,hogy járjon az agy,ne álljon(ezt persze nem direkt tesszük,mi csak nem szeretünk unatkozni).Ez miért fontos?Egyrészt hogy ne sorvadjon,és ha jár az agy ,akkor magasabb az általános izgalmi szint(arousal).Ez miért fontos?Ha folyamatosan magasan tartjuk az izgalmi szintet az agyunkban(valamilyen érdekes elfoglaltsággal) akkor gyorsabban tudunk reagálni egy esetleges vészhelyzetre,veszélyes külső ingerre.Ez nyilván a túlélés miatt fontos tulajdonság,de úgy tűnik, nem mindig tudunk vele mit kezdeni,nem mindig jó,mert nincs végtelen mennyiségű érdekes dolog.
Másik előnye ennek a tulajdonságnak,hogy az egyén( az állatok is ilyenek) kíváncsi lesz a környezetére,elindul felkutatni azt.Az ismeretlen látvány jóleső izgalmiszint emelkedést okoz.Ez is fontos a túléléshez,mert megismerjük az élőhelyünket,búvóhelyeket,élelem lelőhelyeket, magát a világot.E szükséglet nélkül maradnának a testi szükségletek és azon kívül a nagy semmi,a semmittevés.
Tehát ez úgy tűnik jó mélyen belénk van kódolva,hogy CSINÁLJUNK valamit.Folyamatosan aktívak akarunk lenni.
Unalom: mindig az új inger okoz örömöt,izgalmat,csak az új elégíti ki a kíváncsiságot.
A régi dolgokat már ismerjük,unjuk,nem vált ki jóleső izgalmat.
Sőt,ha unalmas dolgokkal kell foglalkoznunk,frusztrálva érezhetjük magunkat .
SZABADSÁG:
ha valakit ebben a törekvésében meggátolnak,bezárják,(börtönbe) kellemetlen unalmat fog érezni.
Mert nem tud SZABADON új élményeket szerezni.Ingerszegény,monoton környezetbe van kényszerítve.De ha mondjuk valakinek nincs ilyen ösztöne,soha nem érez unalmat,soha nem kíváncsi semmire,na az az igazi SZABAD ember.Ilyen nem nagyon van,de a krokodilok,leguánok pl jól elvannak egész nap mozdulatlanul.Az ember nem ilyen és kész:aktív
A sok pénz=szabadság(rengeteg új élmény)
Ha valaki nagyon gazdag és már kipróbálta az összes örömteli élményt,akkor egy idő után megunja a világot az egész életet.Az ilyeneknek már tényleg csak a drog jelenthet új élményt,nagyobb örömöt.
A meditáció is egy új ,érdekes élmény és ráadásul érdekesebbnek tudod látni általa a világot.A mátrix szemlélet dettó.De meddig lesz érdekes tőle a világ?
Itt is ugyanolyan hozzászokás történik szerintem.
Megvilágosodsz,de azt is megunod egyszer.Nem?Hisz ez egy ördögi kör.Sosincs vége ,mindig kell az új és az újabb élmény.EZ van.
Nem lehet 24 órán keresztül meditálni.Na meg mi lenne abban a pláne?UNALMAS lenne.És nem lehet ok nélkül folyamatosan örülni!
Hozzászólások
31 hozzászólásMelyikünké a helyes?
Ez szerintem most nem lényeges. Fogad most úgy a soraimat, hogy most elmondom neked, én hogyan látom ezt.
Ösztön: ez alatt én a limbikus agyrendszerből induló életfenntartó, illetve szaporodásra ösztönző érzéseket, reakciókat sorolnám csak.
pl: pánikból ütni, futni, míg magasabb döntési (tudatossági) szinten rájössz, hogy egyszerű kommunikációval könnyedén megoldhatod a helyzetet. Ilyenkor felülírod a limbikus (ösztöni) agyműködést.
Érzésnek azt hívom, amikor a testet érintés, hőhatás vagy ilyesmi éri.
Érzelemnek pedig a többit: öröm, bánat és a többi. Ezeknél is több fokozat ismerhető fel megélés szintjén. A szexualitás megélése itt már nem az berakom-kiveszem játék, hanem a szeretkezés.
Röviden most erről ennyit.
Szabadság: nos itt a testi korlátozottságot írod le. És mondjuk akkor mit akadályozott meg a cenzúra például? Vagy mikor megszabták milyen vallást gyakorolj, és azt is hányszor, hogyan? vagy mikor hiába voltál mondjuk király, nem vehetted el a rangon aluli csajt, akit szerettél volna? Erkölcsi, morális, érzelmi, szellemi és még sorolhatnám még mi lehet még ami rabságban maradhat.
Mi lehet még?
Talán a legsúlyosabb ezek közül (számomra): pont, amit leírsz.
Ha gazdag volnék (külső tényező) ezt és ezt megtehetném.
Mit jelent a gazdagság? Mennyi lenne az elég? Amolyan terülj-terülj asztalkámhoz hasonló?
És ha meglenne, a mostani értéken besorolt "összeg", gondolod, a sok pénz, nem hozna nagyobb igényeket ? Mikor belép a kapzsiság? Illetve, belép a félelem, jaj mi lesz, ha mindezt elveszítem? Soroljam még? Meg tudnád-e becsülni, ha már most amid van, azt is "kevesled"? Tudnád-e valóban értékelni? Vagy csak lekötne a pénz-pénz kell még érzés?
Lsd, új élmények? Meddig mennél el? A vége (volt már rá sajna példa) mikor a vágyakat felkorbácsolva szexuális ragadozóvá válik valaki, mert már a "normális" nem tudja kielégíteni?
Kielégíteni. Mi ez a szomj? Honnan ered?
Igazi szabadság szerintem nem az, hogy a vágyaidat követve élsz, fejet vesztve.
Az sem, hogy a félelmeid által inkább kizársz mindent, csak ne érjen csalódás (ne vedd ezeket magadra, csak elméletben beszélünk, nem ismerhetlek)
Sorolhatnám még. Ezeket.
Nos, ha már pszichológiában jártas vagy (én nem annyira, csak megfigyelésemet tudom veled megosztani saját személyiségem működéséből).
Azt vettem észre: úgy működöm néha, mint egy skizofrén. Jön valami inger, arra néha "kifordulok önmagamból". Ami tulajdonképpen nem is igaz, csak az önhazugságom, a téves énképem sérül ilyenkor. Hiszen a valóság, a sérülés, a túlreagálás eleve bennem volt az eseményt megelőzve is. Csak : NEM VOLT TUDATOS.
Tudatos alatt nem azt értem: sok elméleti infóm van, hanem azt, igen, tudok róla, felismertem létezését és figyelem létezését (ennek alapja az éberség, kíváncsiság, nyíltság) és egyre nagyobb, tágabb tudatommal egyre több részére derül fény: honnan ered, hogyan oldjam, hova tűnik, stb. Egyáltalán röviden: Mi ez?
Visszatérve a skizósságra: mit értek ez alatt?
teszem azt fel, magamról azt gondolom, én egy nyugodt buddhista vagyok, nyílt, elfogadó, szeret teljes. (megtörtént esett). Aztán jön egy olyan hsz, amivel nem értek egyet. Eleinte még az eszme alapján is reagálhatok, de ha a másik köti az ebet a karóhoz, sőt, még rá is világit netán valamilyen "hibámra", akkor neten keresztül lefejezem, és ezt magyarázva a többieknek, még ki is hirdetem: NEKEM EHHEZ JOGOM VOLT, láthatja mindenki, sérelem ért. Nos, ő volt a rossz, én meg a jó.
Valóban?
Na, ha tényleg élem a nyíltságot, akkor nem harapom le a fejét már eleve, csak meghallgatom, és kíváncsian várom a további nézeteit. Ekkor lenné valóban nyílt, szeret teljes, nem igaz?
Most nézzük meg mi volt mögötte:
1. önhazugságom, téves énképem
2. valójában értékrendszerem szerint önbizalom hiány, mivel nem ismertem fel, még
ha hibám is van, valójában nem leszek sem kevesebb, sem több mások szemében, bármit is mondanak rám.
3. elnyomott érzelmi életvilág (valójában nem élem meg érzelmeimet, csak eszméimen át vagyok hajlandó a világot nézni, és önmagam érzelmeit is e szerint ítélem meg. Inteligenciám nem engedi meg, hogy : ajnáljam magam, vagy féljek, vagy stb, mivel még magamnak is megmagyarázom, eszmém szerint mit kellene élnem, éreznem.
4. feldolgozatlan gyerekként ért sérelmek. (múltban élés)
5. egó szintje, önös érdek: jogom van hozzá, itt az én határom, ott a tiéd, nos, hol van ebben az egység?
Lehet, most kihagyok valamiket, bocsi, majd holnap kifejtem még ha bővebben érdekel ez a rész.
Szóval, teszem fel, ha van pénzem is, marha sok, utazgatok, vagy repülök, vagy bármi más, nagy nagy hedonita örömöm élem meg, de aztán odalép hozzám valaki, aki nem ismer, és valamit "beszól". Nem kell csúnyát mondania, csak elég egy olyan szó használat, ami egykori engem kritizáló egyén szavajárása volt. Nos, ilyenkor mi történik? Jön az érzelmi töltés, és bumm.
Hol van itt a szabadság? Hiszen pénzem is adott, annyi ami éppen kell. Vígan élek, mint hal a vízben!
Magammal cipelem minden bajom, hiába pénz, másik táj. Mindent újra generálunk. Ezért írtam neked, csak a díszlet, a szereplők arca lesz más.
A skizóság miben nyilvánul meg?
Ezek a reakciók, főleg, ha nem vagy tudatos (figyelmed nem a jelen pillanatban áll), sosem lehetsz önmagadtól biztonságban. Igen, önmagadtól. Hiszen, mint azt már elöző blogban kibeszéltünk, mi kibeszéltünk, indul az ingerre adott válasz reakció.
Testi szinten: inger, megszúrnak tűvel, mire végig fut az idegpályákon az információ fel az agyba, majd jön a válasz vissza (tanult reakció, ami a múlt tapasztalásából ered, ha nem vagy tudatos) szintén, nos, ez is belőled fakad. Vagy elhúzod a karod, vagy belerúgsz az illetőbe.
Mi a kiút?
szerintem: felismerni önhazugságainkat, szembe nézni őszintén saját magunkkal. Nem csak testi szinten, kell a szellem és a lélek is. Ezek elengedése sok munkával jár, nem is könnyű, külső szemlélő szerint még önmarcangolásnak is hathat.
Nos ezért kell a tudatosság. Hogyha elindul a válasz reakció akkor ne "ösztönből" rúgj, csak húzd el a kezed.
Érzelmek kitörésekor is van egy pont, egy szünet az ütemben, amikor dönthetsz. Vagy érzelmi szinted gyermekként megragadtál, és akkor hisztizel, vagy felnőtt módjára, helyesen ki tudod fejezni magad, és megbeszéled a másik féllel az estet. Helyes beszéd (buddhizmus)
Mi a szabadság? Nos szerintem ez, tudatosság adta szabadság.
Mikor nem úgy működöm, mint egy bábú, akit félelmei, vágyai, érzései rángatnak.
Meditáció: na lehet itt megköveznek, de én meditáció alatt nem azt értem, hogy sok mindent képzelgek, ez sima immaginációs gyakorlat, itt valóban a szokatásról van szó. Hiszen minél többször élek meg egy helyzetet, annál kevesebb negatív hatás ér ezzel szemben, hiszen megszoktam, nem zökkent ki a "komfort zónámból".
Meditáció alatt azt értem, mikor figyelsz. Éberséget, a kíváncsiságot. Vagy. Jelen vagy. Sem nem a múltban, sem nem a jövőben, sem nem elemzed, hogy mit érzel, és kutatod honnan ered, stb, sem hasonló.
Csak vagy. Bármi jön, azt el is engeded. Kicsit olyan, mintha te lennél a vízcső, és a többi inger (látás, hallás, érzés) csak mint víz átfolyik rajtad. Nem tapad meg. Nem fogod meg. Nem RAGASZ-kodsz hozzá, nem kötöd magad hozzá.
Na ez az állapot igen ritkán elérhető, sok idő kell hozzá a meditációs párnán. Mikor beülsz, sokszor megfigyelhető, h az elme össze-vissza, mint egy részeg szamár ide -oda csapong. Ezt teszed nap közben is, csak nem veszed észre, nem vagy tudatában. Az érzelmek is így csaponganak.
Semmit ne hidd el nekem, csak figyeld meg egy napig, milyen hullámokat élsz meg, akár gondolati, akár érzelmi szinten.
Mégis, spontán többször éljük meg, mint azt gondolnánk, ezért tudom, olyan ember nincs, aki nem meditál, vagy nem tud meditálni. :)
Mikor mosogatok, és csak arra figyelek, amit éppen csinálok. Sem nem ábrándozok, sem nem kesergek az anyagi dolgaim felett. Vagy ilyesmi. Te is átélted. Mikor ültél, és "mátrix-feellinged" volt.
Nézd meg, mikor egy sportoló nyer. Teljes koncentrációban van. Ott van. Hogy nyilatkozik, milyen érzés? Felszabadító. ;) Nem a nyerés, az is, de maga az egész folyamat.
Ha szeretsz valamit csinálni, elröpül az idő. Azért élvezed, mer jelen vagy. Nincs benned sóvárgás, nincs benned aggódás, csak teszed a dolgod.
Nem lehet napi 24 órában meditálni? Unalmas lenne?
Meditáció=jelenben levés, és ha megtapasztalod (lásd fent hobby) egyszerűen jó. Nem eufórikus, vagy magasztos, vagy misztikus, csak van. Csak vagy. Hogy lenne ez unalmas?
Még mielőtt kérded: nem vagyok megvilágosodva. De tudom, mindenkinek alanyi jogon jár :). Mindenki bele-bele csöppen. Még ha nincs is TUDATÁBAN. Ezért hiszem azt, illúzió az, ha önmagam nem ezzel az eredendő állapotommal azonosítom, hanem külső "élményektől" várom azt, hogy létezem, és ezt igazolják.
Igen. ÉLMÉNYFÜGGŐ az ember. Én is, te is, mi is.
De ha annyira gondolat orientáltak vagyunk, akkor miért nem tudjuk ezt megérteni é azonnal megvilágosodni? Hiszen mi az a szomj, ami hajt? A kérdés: élek, létezem, mi ez, ki vagyok én? Mi értelme az életnek?
Ha valóban csak agyból indulunk ki. Akkor ezt most azonnal megértjük: magamra nézek, oké, élek, kipipálva, itt a testem, ez vagyok én, kipipálva, mi értelme? hát hogy jól érezzem magam? akkor megyek bulizok és kész.
De akkor miért nem vagyunk mégis megvilágosodva? Miét nem vagyunk szabadok? Mert nem csak a kimagasló IQ vagyunk, nem csak a test vagyunk stb.
Első lépés a kíváncsiság, a szomj, aztán a keresés, aztán a megértés, a elismeréseinkből, aztán a tapasztalás, lényünkbe építés.
Itt az oldalon még csak az elme van gyakrabban. Nálam is. Mikor csak értelmezzük a dolgokat, aztán ezt ki kell vinni, tapasztalni. Nos, ahhoz, hogy beépüljön testi szinten magyarázva ez kell:
új inger, új idegpálya, és az új idegpálya sem azonnal az egyetlen út a válasz adásakor, hanem lassan, idővel elkorcsosul, meghal a régi, míg eközben az új megerősödik. Ehhez idő kell.
Új felismerés, új tapasztalás, majd új szokás, új jellem, új TERMÉSZETÜNK így alakul ki, szerintem.
Mára ennyit (ez is sok).
Köszönöm, hogy meghallgattál. Ha gondolod folytatjuk legközelebb :)
mi a boldogság Neked?
valami eufória,mondjuk szerelem
:) azaz
jó veled beszélgetni, csak most már rohanok :)
Visszatérve a boldogsághoz, milyen állapotnak írnád le? Mit élsz meg? Hogyan?
És ha a másik embert ingerként, vagy nem valósként fogod fel, akkor hogyan éled meg a szerelmet? :)
hihetetlen mennyire nem értesz
ezek elméletek,gondolatok a létről
Nem lehet mindent elméletben tudni.
Voltál már szerelmes?
miért ne lettem volna,édes kedves drága kicsi Skarmácska?
inkább áruld el ,hogy megmozgattam-e vajon a fantáziád ezzel a sok elmélettel.
most ne velem foglalkozz!
volt-e RÁD valami hatásuk?
Őszintén szólva kezdetben bosszantott, hogy ennyire egysíkú, anyagias a gondolkodásmódod, és mindenki másét önámításnak nevezted.
De már elfogadom, hogy Neked most erre a szemléletre van szükséged. Nekem azonban nem, szóval ilyen téren semmilyen hatással sincsenek rám a témáid. Megvan a magam hite és feladata, és azokra koncentrálok.
miért bosszantó ez neked?
mitől egysíkú?
a te "hited" nem egysíkú?
mi a feladatod?
nem vagy túl nyitott,az fix
hát ez az ,hogy én nem magamra koncentrálok,azon már túl vagyok,hanem rátok
Az volt a bosszantó, hogy kb minden mást önámításnak neveztél.
Egysíkúnak tartom, mert csak és egyedül az anyagi világra koncentrálódik.
Miért nem vagyok nyitott? Mert úgy érzem, a Te hited nem tartozik az utamhoz? Ez fordítva is igaz. A szellemtudomány és a buddhizmus meg Téged nem mozgat meg belülről, vagy mégis?
Ez van, nem vagyunk egyformák. Így kerek és szép a világ. :) Neked így szép, nekem úgy.
szerinted buddha mit csinált?
nem ugyanazt mint ma a lélekbúvárok? megismerni,megérteni az embert,a világot.
csak az egy igazából laikus szemszög és egyedül volt.
tapasztalt ezt azt és próbálta megmagyarázni.Tudatállapot változásra gondolok és észlelési zavarokra.
Ezek ma is vannak.
De régen több ezer évvel ezelőtt ezeknek nagy jelentőséget tulajdonítottak és mivel nem volt orvosi tudásuk,szellemekkel meg misztikummal magyarázták
De a mai tudomány azért jobb helyzetben van .Nem?
az emberek akkor is ugyanolyan emberek voltak mint ma
de mi az utad?
De buddha aztán nem is mondta, hogy az ember csupán egy agy. Mit értesz tudatállapot változás alatt?
A jelenlegi utamról egyébként csak sejtéseim vannak, nem vagyok jövőbelátó, szerencsére, és jó ez így.
Te talán pontosan tudod mi az Utad?
Hermess én nem tehetek róla,hogy megszülettem.
de ha már itt vagyok,akkor hagyom hogy a velem született ösztönök irányítsanak
itt fent van leírva az egyik (ami egyben a legfontosabb)
Magamról már inkább... Azt hiszem, én elmondtam neked, amit elmondhattam.
Tovább már nem szórakoztatlak. :D
mit szólsz ezekhez a sületlenségekhez?
Nekem már régen megsült ez a ,,sok sületlenség'':)
Már rég óta nem zavar Alfa ,sőt egyenesen hálás vagyok neki,mert felhívta valamire a figyelmemet,amit már nagyon is elhanyagoltam,és bizony hiányzott az egészből.
Én levontam a magam tanulságát,erre fordítottam inkább az energiámat,hogy megpróbáljam megérteni,mi is itt a szerepe, /és az miért jó nekem/ nem arra,hogy a végtelenségig hadakozva ellenálljak,annak ami értem van.
Ez az én személyes tapasztalatom.Lehet ,hogy másoknak nem volt erre szüksége/úgy gondolják/,de ha Alfa értem jött ide,akkor :
KÖSZÖNÖM ALFA !-velem jót tettél,még ha nehezen is jöttem rá:)))
A mikéntnek nem kéne megtéveszteni senkit,mert ha ez nem befolyásol,akkor észre lehet venni a tanítást.
Akinek nincs rá szüksége,annak nem tanítás.Így van ez:)
Hát szóltam:),hogy a kedves invitálásodra is válaszoljak.
mi az a jó amit veled tett?
Csak este tudok válaszolni már.Bocsáss meg.
,,mi az a jó amit veled tett?''
Tulajdonképpen az integrál szemlélet blogban már többször írtam erről részletesebben is,hogy miért kéne figyelembe venni azt is,amiről Alfa beszél. Mert része az egésznek,és ha az ember ,,észben tartja'' ezt is, akkor nem esik át annyira a ló másik oldalára
Ami személy szerint engem illet,nekem időnként az anyaggal,anyagi világgal kapcsolatban,
figyelmeztetésre van szükségem. Ezt rendre meg is kapom. Most éppen Alfától:)
A folyamat érdekes.Először mellbe vágja az embert a dolog.Mi van? és feláll a szőr a hátamon.Magyarázok,hadakozok,nyomom a magamét.
Aztán szoktatom magam hozzá,és gondolkodom ,mit akar.
Aztán vannak visszaesések.Mikor a sokadik blog,és ugyanaz,mintha semmi sem történt volna közben,kitartóan ugyanaz.Akkor elcsodálkozom,megint nem értem,na én megyek...Alfa érzelmi reakciókat mutat.Beindul a szívem,lassan leesik a tantusz.
Kezd egyre inkább foglalkoztatni a dolog,és nem is várom,de jönnek felismerések.Rájövök ,hogy a munkámban is elhanyagoltam ezt a részt,pedig alap dolog./és még nagyon sok minden másra/
Szóval nem akarom ezt itt ragozni,mert nagyon is szubjektív felismerések,ami meg szerintem mindenkit érintő lenne Alfával kapcsolatban azt meg már több helyen és többször is megírtam.
Ennyit tudtam válaszolni a kérdésedre.
Nekem személy szerint nagyon jól jött Alfa,csak érteni kell őt,és levetkőzni az ellenállást,és akkor hasznosítani lehet amit itt ,,nyom'':)
Ez közhely,de az ember test lélek és szellem egysége.Nem külön test/anyag/ és külön lélek,és külön szellemi,hanem ezek áthatják egymást.Nem lehet ezt így elhatárolni,és egyiket sem kizárni,az anyagot sem.Én hajlamos vagyok a szellemi dolgok felé erősen átcsúszni,más a lelki dolgok felé.Időnként jól jön
a figyelmeztetés,a tömörebb,kézzelfogható anyagi részünkről is:)
És ezt nem csak magunkban kell észrevenni hanem a világban is.Így egész az egész.
Nem tudtam hatalmas eszmefuttatást nyújtani,kicsit lefáradtam ma:)))
Remélem azért kaptál választ a kérdésedre.
Éva.nem gondolod,hogy visszakanyarodtunk ide?
a blogszövegre gondolok,amúgy kicsit kiegészítettem.
nekem úgy tűnik,minden út a tudományba vezet
Alfa kedves, nekem meg úgy tűnik minden út Istenhez vezet.
És ez azért is jó,mert abban minden benne van, Te is,én is ,még a tudomány is:D
mi a tudomány? tapasztalati tudás
mi isten? szeretet? az egy érzelem
maga a világ? akkor én hiszek benne
Az utóbbi:)
de ezzel ledegradáljuk,semlegesítjük:isten minden(gyűlölet,kínhalál stb mert a világ erről is szól)
Inkább más értelmezést kap. De olvasd el a blogomban ( a "mit akartok...") azt amit a szeretetről írtam :)
Úgy van. Azért Isten,és azért minden,mert mindent ,,birtokol''. /lehetőségként ,az abszolutum/
Ha nem így lenne,akkor ezek a dolgok nem is létezhetnének:)
Ez nem degradálás.
egyébként,amikor a kérdésedre válaszoltam: ,,az utóbbi'',akkor a megnyilvánult Istenre gondoltam,vagyis /mondhatjuk/ a világra. Hiszen nem csak Isten van valamilyen módon bennünk,hanem benne is vagyunk,/a világban/.
Kedves Joó Violetta,mondja ön mit gondol erről a blogról,az alapszövegről?