Eszembe jutott ma egy idézet, amit tizenéves koromban a barátnőm Emlékkönyvébe írt egy osztálytársa: "Vigyázz a jelenre, mert a jelenből múlt lesz, és a múlt tönkreteheti a jövődet!" Nagyon súlyos szavak voltak ezek, olyan felnőttesek is, könnyen tanulható, most is könnyen eszembe jutott... és hopp, hiába jegyeztem meg a szavakat akkor... Azért jutott eszembe valószínűleg, mert a napokban fel akartam venni a kapcsolatot egy régi kolléganőmmel, és falba ütköztem. Akkoriban, mikor ismertem, én egy törtető, nagyképű, gonosz, rosszindulatú, csúnya kis nő voltam. Félrelöktem mindenkit, és erőltetett léptekkel, határozottan haladtam célom, a pénz felé. Amit meg is kaptam egy időre, de hamar elveszítettem. Most nincs körülöttem szinte senki. Talán három ember az, akire számíthatok. Mindenkit elvadítottam, és most, hogy rájöttem, mit csináltam rosszul, és változtatni szeretnék, rájöttem, hogy az meg nem lehet végleges. Minden nap újra meg újra elölről kell kezdenem. Minden nap küzdenem (egyelőre küszködnöm) kell magammal. De talán ez is elcsitul lassan, ha rájövök, mi az oka mindennek.