Szakmai tudásom
Már régóta feszít egy kérdés: Miért halogatom a szakmai munkáimat!
Tudom, hogy meg kellene csinálnom, van bennem vágy és tudom a tovább haladásomhoz elengedhetetlen, de mégis tologatom az időt, hogy neki kezdjek! Már nagyon kellemetlen érzéseket szült bennem a halogatás, persze ezt a rossz érzést mindig igyekszem elnyomni valami fontosabb, halaszthatatlan dolog elvégzésével, esetleg szórakozással, hisz végül is ez jár nekem (főleg most, hiszen nyári szünet van)!
A mai reggelt jógával kezdtem, reggeliztem, szörfözgettem a neten, majd arra lettem figyelmes, hogy egyre erősebben jelentkezik bennem a késztetés, hogy meditálnom kell! Nahát, örömmel konstatáltam ezt a vágyam, hisz, oly ritkán jelentkezik nálam ez az érzés!:-(
Gyorsan, gyorsan leülni ,meditálni! Ne hagyjam elszállni ezt a vágyat!
leültem és leírtam papírra a kérdésem, hogy mire is szeretnék választ kapni, majd a meditáció fázisait, hogyan tudom feloldani ezt a problémát magamban.
- Miért halogatom a szakmai munkám?
1. Megtalálni az okokat
2. Megérteni
3. Megélni
4. Befogadni a szívembe
Gondoltam megtalálom a félelmeim és szépen feloldom azokat.
Elkezdtem meditálni. Ellazulni, energiacsatornáim kinyitni, megtisztítani.
Majd feltettem a kérdést és..., innentől önálló életre kelt a meditációm, persze nem a felsorolt pontok szerint!:-)
Egyébként, sosem szoktam így leírni, hogy mit akarok és a meditáció lépéseit! Most talán ahhoz kellett, hogy minél inkább ráhangolódjak a problémámra.
Első lépésként a szakmai tudásom jelent meg a torok csakrám tájékán, éreztem, hogy ez egy zárt rendszer, jelenleg bennem, amelyben feszítő energia dolgozik. Szép lassan próbáltam megnyitni ezt a doboz formához hasonlító rendszert, ami lassan nyílt, nyílt. Sárga fénnyel sugárzott, mint egy napocska, de nem tudott, teljes körként megnyílni, hiányzott egy negyed rész, ahol a sugarak nem tudtak életre kelni. Úgy nézett ki a képem, mint egy óriási kör formájú trappista sajt, amiből hiányzik már egy negyednyi darab.
Ekkor jött egy gondolat, ami felismeréssé érett bennem. Sok éve tanítok, sok ismeretet halmoztam fel, de az évek alatt, bizony sok dolgot el is felejtettem, továbbá a tudomány fejlődésével sok új információ is született, amelyek nem feltétlenül jutottak el hozzám! Volt idő mikor nagy szakmai tudással és gyakorlattal rendelkeztem, ismertem az akkori tudományos kutatások eredményeit, módszereit, szakembereit. Ez az állapot vált az egóm részévé. Persze, ma már nem ennyire fényes a helyzet, de ezt én nem akarom látni! Nem akarom elfogadni, hisz az egómnak sem könnyű ezt elfogadni, nehéz meglátnom a jelenlegi igazságot. Ha elfogadnám az igazságot és szeretnék megint a szakmai toppon lenni, akkor bizony rengeteg időt, energiát kellene befektetnem, amihez viszont lusta vagyok és fáradtságos melónak érzem pótolni a dolgokat. Szóval megértettem, hogy ez áll a halogatásom hátterében.
Mikor ez a felismerés megtörtént, akkor ismét a suta napocskámra figyeltem és igyekeztem tovább nyitni. Nem ment könnyen, de lassanként teljes körré érett a tudásom napocskája, ami már sárgán sugárzott, de szinte olyan volt, mint egy fénykép. Nem éreztem, hogy él, lüktet benne az energia. Megkerestem a középpontot, amit a fejemben találtam meg egy izzó, aranysárga magként. Igyekeztem ezt a magot erősíteni, aktivizálni, pulzáló erővel megtölteni. Sikerült! Gyönyörű, lüktető, élő fényesség jelenet meg a testemben, ami kiterjedt az aurámra is!
Megéltem, hogy árad a tudásom és nyitott, képes az új befogadására is!
Még most is érzem minden porcikámban a vibráló érzést!
A meditációs élményem hatására, erős indíttatást éreztem, hogy ezt a tapasztalásomat megosszam veletek!
- Inyó blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásMár többször tapasztaltam, hogy spirituálisan fejlett emberek, mennyire képesek megrekedni a fejlettségükben.
A fejlődésük során elérik, hogy viszonylag klasszul élik életüket, többnyire tudatosak, és egyszer csak rádöbbensünk, hogy jééé, a sokáig jó ütemben fejlődő emberke, már milyen régóta nem halad, álldogál és erősen őrzi a megszerzett tudását, "státuszát".
Ezen megrekedtség mögött is hasonló helyzet lehet, mint nálam a valaha megszerzett szakmai tudásomhoz való ragaszkodás! Megszerzünk valamit, abban fürdőzünk, fürdőzünk és észre sem vesszük, hogy kifogyott a bojlerből a víz és már nem folyik a kellemes érzést adó víz. Mi még mindig tartjuk a zuhanyrózsát a fejünk fölött és még mindig úgy teszünk, mintha fürdenénk. Nem vesszük észre a változást, (hisz olyan jó érzés a kellemes vízben fürdeni) ami kívülről történt és nem változunk belül sem.
Szia Inyó! Neharagudj hogy itt irok de nem találtam levélküldési lehetöséget.Bach kezelés miatt jutottam egy hozzászolásodhoz.Ahol életcél keresésröl volt szó...Ott irtad hogy te Rozsnokkal kezeled magad.Jelenleg én is.Azt szeretném megkérdezni hogy hogy sikerült?A kezelöm aztmondta hogy ez kronikus szer és hosszabb ideig kell hasznalni.Köszönöm elöre is és remélem tudsz segiteni.Üdvözlettel:Zsanix
Többször voltak hasonló gondjaim, s az alábbiakra jöttem rá.
Ha valamit ésszel szeretnék megtanulni, azt nagyon nehéz végigcsinálni, mert az ész adta parancs nem ad elég motivációt. Hiába, hogy tudom, hogy az adott területen, szakmában kívánatos lenne az önfejlesztés, így csak nehezen fog menni.
Ha kellő kíváncsisággal, - hogy mi is történhetett az utóbbi időben, amiről még nem tudok - és belső szeretettel tudok hozzáállni a teljes tanulási folyamathoz, csak akkor tudom kellően rászánni magam, nekivágni és megcsinálni.
Aztán arra is rájöttem, hogy a nyár nem a tanulás, továbbképzés időszaka nálam (nehezebben fog az agyam valahogy, valamiért), ezért nyáron csak minimális tanulás mellett is nagyon megdícsérem magam. De a nyár a tervezés, a megszeretés időszakának kiváló. A tervezés alatt azt értem, hogy valamiféle stratégiát állítok fel magamnak, hogy szeptembertől hogy gondolom a továbbképzést. Ha ez elég egyszerű cél, akkor betartható lesz. Mondjuk értek ez alatt olyat, hogy napi 5-10 perc tanulásra, továbbképzésre fordított idő a hét 5 napján. Ha ezt nem tudom betartani, akkor pedig hétvégén egy vagy két részletben 25-50 perc.
A megszeretés pedig abból áll, hogy olyan rádióműsorokat hallgatok, olyan szakfolyóíratot olvasok, olyan témát böngészek a neten, olyan könyvet kölcsönzök a könyvtárból, ami felcsigázza a kíváncsiságomat és abba az irányba visz, hogy a meghatározott időtől (nálam szeptembertől) már egy teljesebb lendülettel vágjak neki a dolognak. Tehát a megszeretésnél csak egy kezdő energiát viszek bele, hogy később innen már könnyebb legyen a folytatás.
Speciális ajánlatom: Rudolf Steinernek vannak nagyon jó írásai a gyermekneveléssel kapcsolatban. Mai magyar követője és tanítója Váradi Tibor a Nyitott Akadémián (volt Mesterkurzus) szokott előadásokat tartani a mai modern szellemtudományos gyermeknevelés témakörében.
Na ja persze előfordulhat, hogy a megszeretésből is lesz tanulás, de ez ilyenkor nem várom el magamtól, ezért nem tehet, hanem öröm ha mégis sikerült:)
Igen ez a megszerzett tudáshoz való ragaszkodás az életünk minden területén igaz (tanulás, párkapcsolatok, hétköznapi tevékenységek,...), és valóban megrekeszt a fejlődésben, a spirituális fejlődésnek meg talán a legnagyobb gátja. Ha szeretettel elfogadom még a megrekedésemmel együtt is önmagamat, akkor tudok kijönni belőle.
Nekem még inspiráló tud lenni az is, ha látom, (s naná, hogy ezt nézem!), hogy mások hogyan fejlődnek, mert az egy húzóerő, ami átlendít a saját tespedtségemen.