Mostanában sokat lehet olvasni 2012-ről, az 5. dimenzióba való emelkedésről, az átmenetről. Bocs, hogy megint felhozom ezt a témát, de eszembe jutott egy kérdés, amit nem annyira érintenek (az általam eddig olvasott) írások.

Néhány napja kaptam hírlevelet Schilling Pétertől, aki többek között számmisztikával foglalkozik. Ebben egy levelet ad közre, amely a felsőbb erők, ún. segítők üzenetét tartalmazza.

Megjegyzem, nem azért idézem, hogy bármilyen módon elítéljem a fiatalember tevékenységét, hanem a levél egy részletével kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményetekre.

Íme:

A segítõk nyílt levele az emberiséghez

"Elõször is azzal kell kezdenünk, hogy végtelenül szeretünk titeket és mindent megteszünk azért, hogy segítsük a felemelkedési folyamatot, aminek mindannyian részesei vagyunk. Sokszor nagyon nehéz a dolgunk mert egyszerûen két kézzel ellenálltok a változásnak. Végtelenül makacsok tudtok lenni, ezért nagyon sok energiát kell befektetnünk, hogy húzzunk magunkkal felfelé titeket.

Nekünk kötelezõ emelkedni, nincs választásunk, de annyira szeretünk titeket hogy soha nem hagynánk magatokra benneteket, ezért keményen dolgozunk értetek. Nagyon megkönnyítenétek a dolgunkat, ha tudatosan is felvennénk a kapcsolatot egymással, mert elmúlna ez az elképesztõ feszültség, ami a ráncigálásotok miatt alakul ki.

Egyszerûen már az nagy lépés lenne, ha tudatosan a hozzájárulásotokat adnátok, ahhoz hogy emeljünk benneteket. Ez a folyamat sokszor drasztikus változást hoz az életetekben, ezért is álltok olyan hevesen ellen, hiszen borulnak párkapcsolatok, családok, munkahelyek, és egyszerûen minden, ami megakadályozza a felemelkedéseteket. Hagynotok kellene szétesni az életeket és ez nagyon, de nagyon nehéz, mert már megszoktátok azt, ahogyan éltek. Egy rossz szokást letenni pedig nagyon nehéznek tûnik, pedig csak egy egyszerû döntés kérdése az égész.

Szépen kérünk titeket, hogy hagyjátok abba az ellenállást, mert az életetek akkor is szét fog esni, ha ellenálltok, sokkal könnyebb, ha a beleegyezésetekkel történik mindez. Higgyétek el, hogy mi veletek vagyunk, ti vagytok magatok ellen. Már ebben a pillanatban is csodás életetek potenciálja készen áll. Itt van díszdobozban, szeretnénk végre odaadni nektek, de nem erõszakolhatunk rátok semmit. Ez a Ti személyes döntésetek és felelõsségetek, mi így is végtelenül szeretünk bennetek.

Szeretõ öleléssel

A segítõk"

Nos, a magam részéről azt gondolom, hogy sokszor meghoztam már a döntést, hogy változni akarok, hagyom szétesni az életem, de aztán persze beindul az egóm. Akarok változni, meg nem is. Szenvedek a régitől, de félek az újtól. Persze én is csinálok minden félét, oldom a félelmeimet, talán fejlődöm is közben, már nem igazán tudom megítélni. Sokszor érzem, hogy na most elindult valami, aztán persze összedől. És kiderül, hogy még mindig van a lelkemben sok ezer dolog, amin dolgoznom kell.
És itt jön a kérdésem: de mi van akkor, ha nem megy. Kell-e lelki-ismereti kérdést csinálnom ebből, hogy bocs, de nem tudok (vagy ha úgy tetszik) akarok változni. Nem tudok (akarok) felemelkedni. Kicsi vagyok hozzá, vagy csak egyszerűen hülye. Így is úgy is visszakerülünk a forráshoz, vagy nem? Mégis, miért lesz nekem vagy a lelkemnek jobb, ha felemelkedek az 5. dimenzióba? Nem lehet, hogy ez egy egós verseny néhányunk részéről, hogy na, én vagyok a f@sz@ gyerek, mert én emelkedek felfelé, a sok balga, hárítós, kifelé mutogatós ember meg marad ott, ahol van.