A Zsenikről van szó.

Egy koncertről jövök. Egy szál zongora, Egy Ember, aki beleteszi szívét-lelkét, minden fizikai erejét és gyengéd érzelmét az ujjain át a hangszerbe, és eléd varázsolja az Univerzumot... mi van a zsenikkel?

Liszt: Transzcendens Etűdjeit játszotta el Bogányi Gergely zongoraművész. Mind a tizenkettőt. Emberfeletti teljesítmény. Galaxisokba vitt a Zene... Transzcendens Élmény volt! Apukám a végén rendkívül találóan azt mondta, hogy "a koncert egyes részein mintha nem is lett volna szabad billentyű"... :) fel se tűnt hogy billentyűk vannak... Csak három hatalmas ablakot láttam, és a három ablak közt két hatalmas tükröt... kinézel-benézel... mivel sötét volt, az ablakok is "csak" a benti Világot tükrözték vissza, arany és fehér barokk terem, benne a sok transzcendensbe repített lélekkel... csodálatos... rengeteg Beszélő Kép, rengeteg Mesélő Hang... Jelenlévő Lélek, és a Zseni.

Mire tanítanak minket a zsenik? ... alázatra, elsősorban, amire a Művész rendkívül jó példa... (mármint Bogányi Gergely) Nem tudom, hogy vagytok a komolyzenével, itt ajánlgatunk egymásnak ezt-azt, de ez a koncert nálam kiverte a biztosítékot. Eleve 20-30 perccel később kezdődött, mert nem volt elég szék... beraktak még vagy 8 sort! (addig igyekeztem kinyitni a koronacsakrámat) A közönség együtt lélegzett a zenével, 2 etüd közötti szünetben mozgolódott, sóhajtozott mindenki, annyira elvarázsolt az egész. Lemerevedtünk. Belepakolt... mit belepakolt, belevágott minket a MOSTba! Nem volt kecmec! Felkapott és vitt a galaxisokba... kedvem lett volna lerúgni a cipőmet, kiszaladni az előtérbe -ami nem volt zsúfolásig tele székekkel, meg emberekkel-, és mezítláb táncolni.....

Egy zseni megírta, egy másik előadta...
Kellenek a Zsenik. Kell hogy alázatosak legyenek, és tanítsanak... alázatot.. elsősorban. És feloldozást, felolvadást... azáltal, hogy ők feláldozzák mindenüket átadva a Zenének.......

Lehetetlen szavakba önteni, abba is hagyom a próbálkozást...