"A metamorfózis kifejezés átalakulást jelent. A biológiában az egyedfejlődés lépései alkotják, a geológiában pedig fizikai és kémiai folyamatokban testesül meg. A pszichológiában beszélnek a személyiség patológiás metamorfózisáról, a történettudományban pedig a társadalmi berendezkedés alapvető átalakulását jelenti".
Idézet a Vikipédiából.

A saját értelmezésemben a drágakövek, féldrágakövek kialakulása a metamorfózis folyamatában nagy hőhatásnak kitéve történik.
Ugyan ez történik a lélekfejlődésben is, mert nagy belső hatásokra mi is olyan alkímiai folyamatokon megyünk át, ami hasonló a metamorfózis folyamatához. A görög mitológia tartalmaz olyan regéket, amelyekben ez történik, illetve Észak-Görögországban van egy hasonló nevű település is, megörökítve ezt a folyamatot.

Ma az élet olyan választ hozott elém, amiben megjelent ez a folyamat, azért írok erről.

Sehogyan - sem ésszel sem szívből - nem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogy két egymásnak kedves ember között egyszercsak történik valami és nem tudják folytatni az addig közösnek gondolt útjukat. Ezen gondolkoztam és válaszért esedeztem az uni felé.

Lomtalanítás van nálunk a kerületben, ezért a mai napomat a felesleges dolgok szelektálásának, kidobálásának szántam. Közben megéheztem, s csináltam egy zöldséges egytálételt.
Nézzük mi is van itthon? Van gyönyörű szép, narancssárga színű kaliforniai sütőtök... hmmm, ez finom ízű, jó lesz, gondoltam. S mi van még? Nagyon szép sötétvörös cékla, igen ez is finom, jó lesz! Ezt a kettőt külön-külön szeretem, talán együtt is ehető... elkezdtem sütni a hozzávalókat, mivel sült zöldségre vágytam. Amikor elkészült döbbenten tapasztaltam, hogy a gyönyörű szép narancssárga sütőtök sötétbordóra színeződött (és cékla ízű lett, holott csak egynegyede volt mennyiségre a sütőtök mennyiségének).

Itt jött az "aha-élemény", mert itt értettem meg, hogy amin korábban gondolkodtam arra itt a válasz:
Ha én egy narancssárga tök vagyok az életfeladatom szerint és kapcsolatba kerülök a nálam dominánsabb színű vörös céklával, de nem része az életutamnak, hogy vöröscékla színű (és ízű) legyek, akkor nyilván, hogy a Felsőbb Énem helyrepofoz, hogy héééé, neked narancssárgának (tök ízűnek) kell maradnod, mert az a te utad!

Köszönöm az uninak a választ és alázattal, tisztelettel megköszönöm a vörös céklának (életem valamennyi vörös céklájának) a tanítást.

Volt már hasonló megtapasztalásban részetek?
Volt, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan kaptatok választ a kérdésetekre, vagy ilyen gyorsan ráláttatok a még fel sem tett kérdés igazságaira?
Volt, hogy metamorfózisnak éltetek meg egy-egy közösen folytatott életszakaszt?