Pár napja belefutottam egy tanulmányba valahol a neten arról, hogy a szavakkal kimondott tervek valamifajta jóllakottság-érzéssel látják el agyunkat (/ egónkat?), és ezáltal megnehezítődik azok véghezvitele, mert egy látszat-beteljesítettség állapot következik be. Nagyon egyetértettem akkor ezzel, nálam is egyre inkább felszínre tör ez a probléma és azóta se hagy nyugodni.
De hogy lehetne ezt elkerülni? Cipzár a szájra, tervekről soha egy szót se?