A napokban egy önismeret után érdeklődő azt kérdezte tőlem, hogy mennyi időbe kerül, mire rendbe rakja a magánéletét, mennyit kell ehhez tanulnia? Mondtam neki, hogy ha intenzíven tanul, gyakorol, akkor kb. 4-5 év alatt elsajátíthatja a legfontosabb alapokat és a legtöbb problémáját ezekkel meg is tudja oldani.
Erre Ő meglepődött: „Olyan sok idő?? Nekem erre nincs ennyi időm!
Már annyit szenvedtem, hogy nem érek rá ennyit várni a megoldásokra!"

Lépdelt az utcán a szemerkélő esőben és boldog volt.
Maga sem tudta mitől, különösebb oka nem volt erre, de nagyon jól érezte magát.
Most nem zavarta, hogy miként fizeti ki a számláit, hogy a gyermekével összerúgta a port, ez nem számított.
De a boldogságra több oka is volt. Tele volt erővel, energiával és tehette amit szeret.
Kell-e ennél több. Talán igen, de most elég volt ennyi.
Időnként egy napot is elült egy helyben bambulva, révedve, de most élvezte a cselekvést.

A szó szoros értelmében nagyon keveset meditálok sajnos, inkább csak tisztítgatok, energiát gyűjtögetek néha, ha úgy érzem hogy bezárultam/lemerültem nagyon. Viszont mindig van egy központi témám amit megfigyelgetek, amin agyalok napokon, heteken át, persze több párhuzamos önismereti "projektemmel" együtt. Feldolgozok, összefüggésekre rájövök, előbbre jutok, miközben figyelem a környező világot, embereket.