Egy érdekes jelenetnek voltam tanúja a napokban. Beugrottam egy számítógép szervizbe és amíg a szervizes dolgozott, addig beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak benyit egy huszonéves lány, hogy lehet-e kapni egy bizonyos alkatrészt.
- Igen, lehet kapni. - mondja a szervizes.
- Nagyon jó! - örül a lány és beljebb is jön az üzletbe, majd hirtelen visszafut az ajtóhoz, kinyitja és kiszól a kint várakozó fiújának:
- Gyere már be, fizetni kell!

Mostanság olyan emberekkel, olyan jógairányzattal találkozom, akik – szintén az önmegvalósítás útját járva- messze elkerülik a rossznak mondott érzések megélését. Olyan mesteri tanításokat követnek, amik azt mondják: tudatosítsd, hogy egy rossz érzés kerített a hatalmába, és gyorsan transzformáld át valami jóvá, valami felemelővé. Számukra ez jelenti a belső alkímiát, a tantrikus életszemléletet.
Vannak olyan emberek közöttük, akik bevállalják, hogy nagyon félnek a rossz érzések megélésétől, ezért választották ezt az utat, és vannak, akik nem.

Az éjjel nem tudtam aludni és csak jártak a kerekek. Sanyi küldte az adatkérő levelet és kérte, írjunk pár szót magunkról, honnan indultunk kinek a hatására? Én természetesen Sanyi önismereti tanfolyamán kezdtem el egyáltalán meditálni is. Azon gondolkodtam mit is jelentett nekem ez az egész. Mit érzek, gondolok arról a tanfolyamról, hálás vagyok-e?
Mindenképpen köszönettel, szeretettel, alázattal gondolok azokra a hónapokra. Beugrott egy másik fogalom is, a hála. A hála szó számomra nem pozitív jelentésű, úgy érzem, hogy az egy alázkodás, lekötelezettség, akár a szolgák a gazdájuknak régen. Kikényszerített alázat.