Azon gondolkoztam a minap, hogy mennyire függünk a gépektől. Ültem a villamoson, néztem a dugót jobbról-balról... minden kocsiban ezernyi alkatrész összhangja, plusz rádió, mobiltelefon, GPS. De ne menjünk ennyire előre! Ott van a kis piros jegylyukasztó masina az orrom előtt. A villogó plakát, közlekedési lámpa, kaputelefon...

Már közel 2 éve, hogy nem nagyon vannak problémáim. Életemben minden a helyén van, a nagyobb vágyaimat mind beteljesítettem, a félelmeimet javarészt felszámoltam, így csak pár havonta kerül felszínre egy-egy apróbb probléma, amelynek a megoldásával pár perc, rosszabb esetben 2 nap alatt végzek.
Nem mondhatnám, hogy unalmas lenne így az életem, inkább olyan kényelmes, hiszen sem vágyak, sem félelmek, sem tervek nem zargatnak, jól elvagyok magamban.

Egy újfajta párkapcsolati forma, "módszer" van divatban, kialakulóban: a Mingliség. A Minglik a Szinglikkel ellentétben nem magányosak, nem egyedülállóak, hanem pont ez a lényeg, hogy párkapcsolatban élnek, de nem házasodnak össze, sőt az esetek többségében még csak össze sem költöznek, hogy megtartsák a saját személyes szabadságukat és függetlenségüket. Valakik még gyerekeket is így vállalnak és nevelnek... hogy közben szeretik egymást, de külön élnek... Szerinted?