Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Mi a fene történt veletek? Hát talán nem ismeritek magatokat?
Miért fontos hogy a másik mit gondol?
Inkább az a lényeg, hogy te mit gondolsz másokról, mert az vagy te, de hogy rólad mit gondolnak, az már nem hozzád tartozik. Az mindig a vélemény mondóról ad jellemzést.

Segítségre lenne szükségem!Az eset a barátnőmmel történt meg és most teljesen tanácstalan, velem együtt.
A házassága döcögős, úgy két éve. Az a legnagyobb baj, hogy nincs meg a "szikra" olyan kis megszokós lett és mert nem utálják egymást, "elvannak egymás mellett". Persze a szikra hiányzik mindkettőjüknek, de folyamatos "fáziskésésben" vannak egymáshoz képest, vagyis, amikor egyikük nyitna, a másik hárít, majd rájön, hogy mégis nyitni kellene, de addigra a másikuk megy át hárítóba.

ATT00005.jpg

Mit tennél, ha kedvesedről kiderülne, hogy pszihiátriai kezelés alatt áll?
Ráadásul ezt az információt mástól tudnád meg, nem tőle.

Ízing Klára tollából került ki a következő történet, (Nők Lapja 2012.46.szám) amelynek most csak a rövidített változatát olvashatjátok, nem véletlenül. A történet a következő:

Margit egyik bátyja, Miklós szerencsejátékosként hatalmas adósságot halmozott fel, és miután nem tudott fizetni, késsel elvágta a torkát annak, akinek tartozott. Még aznap éjjel Budapestre szökött, és a háború miatt soha többet nem hallottak felőle.

Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.

Kedves Barátaim!

Most eléggé titkolódzós leszek és nem egyértelmű, de mégis kérdezem általánosságban. Milyen érzés, amikor megtalálom Önmagam?

Sziasztok!

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre egy témában.
Nem tudom, hogy volt-e már erről szó, ha igen, elnézést az ismétlésért.

Azt látom magam körül, hogy a tradicionális családmodell nem működik túl jól. Se otthon, se ebben az országban, ahol élek. Viszont új modell meg nincs.

Ahogy az ember egyre közelebb kerül élete közepéhez, s minél jobban megerősödik személyes beállítottságában, szociális helyzetében, annál erősebbé válik az a látszat, hogy felfedezte a helyes életirányt. És mert ezen a fórumon írok, hozzáteszem még, hogy ez a látszat gyakran kiterjed a magatartás igazi eszményeinek és alapelveinek megtalálására is. A végső óhaj a teljesség kibontakozása bennünk, ettől azonban korunk embere olyan messze van, mint ég a földtől.

1959.jpg

Lányom 34 éves. 7 éve elhatározta, hogy pár évi munka neki elég volt, és egy 7 éves gyermekkel abbahagyta munkát. Akkor már elvált, jövedelme a gyermektartás és a családi pótlék. A Az élete így teljesen üres lett, egész napja azzal telik, hogy alszik, stámítógépezik, Azt mondja "a Fiam a mindenem". Hát kérdem én, hogy akkor, amikor még enni sem tud adni az Unokámak, ruházni sem tudja, nem tanul vele, akkor ez a mondat mennyire igaz?

Értékrendünkben jelentősen eltérhetünk egymástól, lássuk, kinek, mi a fontos?!

Neked mi az igazán fontos az életben? Mely értéket tartod elérendőnek, követendőnek?