Önismeret és boldogság

Ezeket most ollózások után írtam:
Önmagunk ismerete és a reális önértékelés segít abban, hogy tartalmas, boldog életet teremtsünk magunknak. Fogadjuk el és szeressük magunkat olyannak, amilyenek a jelen pillanatban vagyunk, de legyünk tisztában azzal, mely területeken szeretnénk változni, fejlődni.

- „Tudom, hogy változtatnom kellene, de nem tudok. Valami visszatart” – mondta az egyik kolleganőm. Amikor arról beszélgettünk, hogy az életének egyik területén gondok vannak, és erről a gyakori betegségei, és balesetei árulkodnak.

-„ Annyi eszközt ismerek arra, hogy változtassak, és mégsem teszem” – fakadt ki a barátnőm egyik őszinte beszélgetésünk közben.

_”Már olyan sokat foglalkoztam a problémámmal, azt hittem rendben van, és tegnap kiderült, hogy mégsem.”- panaszkodott egyik ismerősöm.

Egyáltalán lehetséges-e?

Illetve milyen módszereket ismertek?

Ha nem is értünk egyet a törléssel, akkor szerintetek milyen módszerek jók a karma oldására?

Szerintem a téma jó, biztosan sok dolog rejlik még benne, amit nem tudtunk a felszínre hozni.

Próbáljuk meg :)

Van a környezetemben egy kislány, 17 éves. Az apja meghalt rég, az anyja alkoholista. Sokat van nálunk, jól ismerem. Ültünk a konyha asztalnál, és beszélgettünk. Minden hókusz-pókusz nélkül célirányosan belevittem egy nagyon komoly fájdalmába az anyjával kapcsolatban, ez a becsapottság és elhagyatottság érzése volt. Elkezdett sírni.
Akkor megkérdeztem tőle: - Adok energiát, felveszed?
- Igen - mondta, mert tisztel és bízik bennem, meg tud nyílni felém.
- Add a kezed, megfogom.

„ A szeretet szelíden, de feltartozhatatlanul áradó folyam, amely lassan, mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet.”

Körbenézett a házba, még minden a fejetetején állt a költözés után. Csak lepakolták a bútorokat és a dobozokat, zsákokat, gondolta majd lesz ideje rendet tenni. Volt rá még két hónapja, mert még nem sürgette az ottlakás.

Az ajtók borzalmas állapotban voltak, mit kezdjen velük, ezen tanakodott.

A másik spirituális élményem az utolsó nap jött meg:
Ahogy közeledtünk a két hetes nyaralás vége felé, úgy kezdtem érezni az idő szorítását, hogy egyre kevesebb nap van hátra. Elindult belül a visszaszámlálás: már csak két nap, egy nap, 8 óra, 5 óra, 3 óra ....