Életünkben, mikor emberekkel találkozunk, néha a kapcsolódást inkább ütközésnek érezzük. Ennek általában két oka van. Az egyik, hogy eltérnek a vágyaink, nem ugyanazt akarjuk, várjuk egymástól, egyszerűen mást akarunk. De az is okozhat ütközést, ha nem adjuk meg azt, amit a másik akar, ha bántóan viselkedünk egymással, ha nem tartjuk tiszteletben a másik határait, világát, életét. Fizikális síkon, és érzelmi síkon is van egy láthatatlan határvonal mindenkinél, amibe ha belép valaki hívatlanul, azt bántónak, tolakodásnak vesszük, és zavarónak tekinthetjük.

Mi az elfojtás, hogyan jön létre, miben akadályoz és milyen célt szolgál az életünkben?
Azt mondom magamról a düh, nem helyén való, - nem is szoktam dühös lenni -, mégis valami oknál fogva ilyen helyzetekbe kerülök. Valami dühít, már-már kifakadok, de mégsem teszem, mert hát ez hogy néz ki? Nem is én lennék, ha dühös lennék. A felszínen marad a higgadt fej, a mélyben mégis kavarog az indulat. Ismerős?

Holott minden minőség bennünk munkál.  Ezt kellene elfogadnunk legelőször is. Meg azt, hogy ez nem baj, vagy alávaló. Csak van.

Miért érezik egyesek, hogy szükségük van mintákra, jelekre a testükön? Neked van tetoválásod? Van-e a mintáknak, szimbólumoknak bármi hatása az életünkre? Az anyajegyek a testünkön csak szépséghibák vagy jelentenek valamit? 

Kaptam egy videót és egy leíró cikket egy izgalmas és látványos folyadékdinamikai kutatásról, azonban a videót nézve már az első pillanattól kezdve nem vízcseppeket látok, hanem az egységtől elkülönült lelkeket! 

Miért tudnak elkülönülni? Mert egy vékony burok (ego) és a rezgés hatására megőrzik egyéniségüket, de ha túl sokan vannak egy helyen (tömeg effektus), akkor ettől össze is omolhat a "rendszer", újra visszaesnek az egységbe. Azonban ha megemelik a rezgés amplitúdóját, akkor ezzel mesterségesen fenn tudják tartani az elkülönültséget, akármilyen nagy lélekszám mellett is!

Imádom a graffitiket. Rövidek, frappánsak, humorosak, és egynémelyik igazán spirituális is. Íme a kedvenceim:
- Csak egyszer vagyunk fiatalok. Utána más mentséget kell találnunk.
- Előttem áll az élet. Nem látok tőle semmit!
- Mielőtt lefekszel, ne felejtsd el, hogy a holnap, amitől tegnap féltél, ma volt.
- Kicsi a bors, de vannak barátai.