Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?

Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?

Pár perce chateltem egy nagyon kedves barátommal. Neki írtam ezt a chat végén: "Szeretek adni. Olyankor vagyok Valaki, olyankor van Értelme az életemnek."
Gondoltam leírom ide, kifejtem, ami most eszembe jut, hátha később is visszatérek rá, és megértem.

1. Ha nem adok valakinek valamit, senki vagyok. Szóval az önértékelésemen lenne mit dolgozni. De kell egyáltalán lenni valakinek? Mért nem maradhatok egy anonym senki? Miért hajt a belső majom?
Ezek szerint a gyökércsakrámra volna mit gyúrni.

Épp a kineziológiáról olvasgatok mostanában, és a héten megismerkedtem az inga használatával is - önképző jelleggel. Úgy gondoltam lejegyzem kérdéseimet.
Meglehetősen rokon dolgokról van szó úgy látom. Mivel egyik dologban sem vagyok benne igazán, érdekelne azok véleménye, akik legalább az egyiket ismerik. Egy ingázás sokkal egyszerűbbnek tűnik lenni, mint a kineziológia. Ahhoz mégis 2 ember kell. Akkor mégis miért azt használják? Eddigi olvasmányaim alapján mindkettő alkalmas megválaszolni egy "megfelelő" eldöntendő kérdésről, hogy igen vagy nem.