Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Amikor beszéltem Vele, akkor legalább egy kicsit már éreztem rajta, hogy talán tényleg ő is szeretne velem találkozni. Ez furcsa érzéssel töltött el engem. Kérte, hogy szerdán mikor hazaérkezem, mindenképp hívjam fel. Intézi, hogy pénteken találkozhassunk. Addig a pillanatig, amíg szerdán fel nem hívtam, addig minden rendben is volt velem. A hívás után viszont megváltoztam. Elvesztettem a jelenlétet, mert átvette a helyét a remény és a bizonytalanság, hogy valóban találkozunk-e pénteken. Azt mondta, igen, találkozunk, bennem viszont még ott maradt a kétség, hogy na, vajon mi fog közbe jönni.

Nézte a férfit, konstatálta, hogy az évek bizony nem múltak el nyomtalanul.
Persze, ha belegondolt hány éve találkozott vele először, akkor az évek száma bizony elég soknak bizonyult.
Sokat gondolkodott miért is kezdte vele újra, de már jól tudta a választ.
Ez már nem volt szerelem egyik részről sem. Bezzeg jó pár évvel ezelőtt, te jó ég, mindent odaadott volna a férfiért. Majd mikor mindez az ölébe hullott volna már nem kellett.
Ahogy fogta a férfi kezét érezte a rezgését, meg, hogy kissé remeg a férfi keze.

la liberté.bmp

Sziasztok!

Már egy ideje kokettáltam a bejegyzésírással, most eljött az ideje.
Először is nagyon sok köszönet és gratula az oldalért, nagyon hasznosnak tartom és jól esik ide vissza-visszatérni, bár eddig még valahogy elmennek az mellettem az infók, a mini tanfolyamok közül már feliratkoztam 3-ra, amiből kettő nagyon tetszik is, de valahogy a rendszerességgel problémám van.
Nagyon furcsa és nehéz így írni, mert olyan személytenennek tűnik nekem az egész netes világ..

Szombaton kis rábeszélésnek engedve részt vettem egy teljesítménytúrán a Gerecse- hegységben . 20 km-es távon indultunk és boldog vagyok , hogy elmentem és " megcsináltam " .
Életem már régóta úgy zajlott , hogy javarészt a " belsővel " foglalkoztam , a "külvilág " felé inkább csak a napi kötelező rutin szintjén fordultam.
Munkám is olyan , hogy főként belső figyelmet kíván , energiákkal dolgozom , lelki dolgokkal foglalkozom.
2 - 3 hónapja eljutottam addig , hogy folyamatosan betegeskedtem.

Egy karmikus kapcsolatról szeretnék írni, és segítséget is kérni! Elakadtam! Vagyis, azt hiszem csak az egóm nem akarja, hogy folytassam az utat! Persze jobb neki szenvedni! Szeretnék elnézést kérni a hosszú monológért, de talán így jobban bepillantást nyerhettek a helyzetembe!

Olvasgatom Tamás evangéliumát és egy igen érdekes mondat szúrt szemet az önismerettel kapcsolatban.

Tamás evangéliuma

2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak. Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak, megnyugszanak.]

Már hetek óta másfél órámba is belekerül ébredés után, hogy "átjöjjek".
Csörög az óra, felkelek, leütöm, visszafekszem, mert még nem végeztem az odaáti dolgaimmal, és próbálom lezárni az odaáti teendőimet, és próbálok rájönni, ki vagyok ideát, hol vagyok, melyik bolygón, és mit keresek itt, milyen nap van...

Ez mit jelent, vagy baj-e?
Tinektek is így megy-e?

A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: "ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember "

07_tunderke_bi.jpg

Ült, hallgatott, jólesett a csend. Ezt nagyon könnyen megszokta, a nyugalmat, a természet hangjait.
Eszébe jutottak a tegnapi történések, mikor visszatért a városba ahol az élete nagy részét leélte.
Furcsa volt a zaj, az autókból kiordító zene, az utca lármája. Bántotta a fülét a harsányság.
Nem ment volna a városba, de a nénjét vitte kivizsgálásra.
Nagyon hiányoztak a barátok, azok, akikkel szerette a nagy beszélgetéseket, nevetéseket, kirándulásokat. Azt hitte majd hiányozni fog a város, de ezt nem érezte, csak az emberek hiányoztak.