Többször egymás után ezt a kártyát húzta, többször megélte a feladatot, de mivel újra és újra a kezébe akadt ez a lap, elgondolkodott: - Mit tegyek még, mi kerülte el a figyelmemet?
Újra meditált, megélte mindazt, amit vágyott, de újra ezt a kártyát húzta a Meditációs kártya csomagból.
Képzeletben látta, hogy egy napsütötte tájon örül szeretteinek. Majd, hogy minden gyakorlatias dolgot elrendez maga körül, hogy a hozzátartozóinak, ne okozzon gondot a halála.

Mi az elfojtás, hogyan jön létre, miben akadályoz és milyen célt szolgál az életünkben?
Azt mondom magamról a düh, nem helyén való, - nem is szoktam dühös lenni -, mégis valami oknál fogva ilyen helyzetekbe kerülök. Valami dühít, már-már kifakadok, de mégsem teszem, mert hát ez hogy néz ki? Nem is én lennék, ha dühös lennék. A felszínen marad a higgadt fej, a mélyben mégis kavarog az indulat. Ismerős?

Holott minden minőség bennünk munkál.  Ezt kellene elfogadnunk legelőször is. Meg azt, hogy ez nem baj, vagy alávaló. Csak van.

Egy másik blogban felmerült a kérdés - Mivel tölti az idejét a megvilágosodott? - Az ott elhangzott válaszok olvasgatása ösztönzött arra, hogy megkeressem a választ a nagy kérdésre:
"Ki megvilágosodott?"
Eckhart Tolle szavait találtam meg válaszul: "A megvilágosodás szó valamiféle emberfeletti teljesítményre utal, és az ego szereti is ily módon láttatni azt. Valójában a "megvilágosodottság" a természetes állapotod, amelyben átérzed egységedet a Léttel.