"Azért van szükség a rosszra, hogy általa felismerjük a jót!" - mondta egy ismerősöm, amikor éppen azt magyarázta, hogy Isten miért teremtett ennyi rosszat a világunkba.
Nos, erről egy kicsit más a véleményem. Én nem fognám Istenre a dolgot, inkább magamban keresném az okot és akkor a megoldás is rajtam fog múlni!

Az élet tele van számunkra rossz, másként fogalmazva: fájó, kellemetlen, elfogadhatatlan helyzetekkel. Ezek a szavak egyben azt is megmutatják nekünk, mit értünk rossz alatt. Rossz az, ami fáj, ami kellemetlen, amit nem tudunk vagy nem akarunk elfogadni.

Önmagukban a dolgok nem rosszak,
csak a saját szemszögünkből válnak azzá.

Nem hiszek az eredendő bűn tanának. Hiszek azonban az igazságban, az isteni gigantikus intelligenciában, amelynek legfőbb működése az adás, adni akarás. Az adás teremt karmát. Vagy adósságot, vagy kintlévőséget. Érdekes kérdés, hogy Isten maga teremt-e karmát a maga számára? Jézus teremtett-e karmát a maga számára. A bűn kifejezésünk az ősi mágikus vallásból a „bőn”-ből ered, illetve egy alakváltozata. Az eredendő bűnünk tehát az, hogy nem hajtottunk fejet a katolikus dogmának.