Sokan félnek, hogy ha megnyílik a belső látásuk, akkor annyi mindent fognak látni és köztük annyi szörnyűséget is, hogy azt nem lesznek képesek feldolgozni.
Ez a félelem csak részben jogos. Ha valóban egyik pillanatról a másikra belelátnánk az igazságba, akkor ez valóban túlterhelné az elménket és valószínűleg megborulna az.

De szerencsére van az elménknek egy önvédelmi mechanizmusa az ilyen információ bőség ellen! Ez nem engedi, hogy túl sok feldolgozhatatlan infó kerüljön be a rendszerbe, mégpedig úgy, hogy vagy kikapcsolja-leszűkíti olyankor az érzékelést, vagy magát az elmét kapcsolja gyengébb fokozatra.

Ezt tapasztalhatjuk, amikor egyszerre túl sok információ ér minket és egyik pillanatról a másikra megtelik a fejünk és nem vagyunk képesek tovább figyelni és befogadni. Olyankor érezzük is, hogy a felesleges információ ahogy jön, úgy távozik és nem tud megtapadni.

Az érzékelés eltompításával való védekezés már nem ilyen könnyen érzékelhető, de aki gyakorolja a tudatos jelenlétet és abban a folyamatos önvizsgálatot, az nyakon csípheti, amikor egy érzelmileg-lelkileg fájóbb tapasztaláskor eltompul a belső látása, vagy akár a külső érzékelése, hallása is!
Erre mondta Anyukám, hogy szelektív hallásom van. Azt meghallom, hogy elkészült a madártej, de azt nem, hogy: „Gyere kisfiam, mosogass el!"

Ezért tehát nem kell attól félnünk, hogy ránk szakad az ég mindent tudása és ebbe beleőrülünk, ha ez a belső védekező mechanizmus működik, azt nem iktatjuk ki szándékosan.
Amikor tudatos gyakorlással hozzuk felszínre látó-érzékelő képességünket, akkor az információk olyan fokozatosan tárulnak fel, hogy gyakorlatilag a kezünkben tarthatjuk a folyamatot. Minden érzékelés, nyílás után csak egy adag feldolgozni való információhoz jutunk a belsőnkből és a külvilágból, így amíg azt helyre nem tettük, addig nem is lépünk tovább az érzékelésünk megnyitásában!
Ilyenkor akár heteket is kell várni egy következő megnyílásra, de csak ezzel a türelemmel tudjuk biztonságosan irányítani a belső folyamatokat.

A feltáruló tudattartalmak, információ között vannak olyanok, amelyekre félelemmel, ijedtséggel reagálunk. Ezt a „problémát" nem azzal tudjuk megoldani, ha visszamerülünk a tudatlanság homályába, hanem ha megtanuljuk feldolgozni, elfogadni az eddig elfogadhatatlannak ítélt minőségeket is!
Éppen elég ideig voltunk már tudatlanságban és szenvedtünk az igazság hiányából következő téves döntéseink miatt! Már nem éri meg a félelem miatt homályban élni, ki kell lépni a tudás birodalmába!

Gyerekkorodban bizonyára Te is féltél a mumustól, az ijesztő szomszédtól vagy a többi gyerektől. Ma, felnőve már eszedbe sem jutnak, nem tartod őket veszélyesnek. Vagyis a megismerés által elmúlt ezek ijesztő jellege, kiderült, hogy nem is vagy komoly veszélyben!
Azon dolgok, amelyektől most tartasz, nagy részük szintén nem veszélyesek rád nézve, így felesleges elmenekülnöd! Ha szembenézel velük, akkor meglátod mindegyik természetét és akkor tudni fogod mitől érdemes tartani és mitől nem.

Kezdj neki bátran a belső érzékelésed fejlesztésének! Ezen az úton csak nyerhetsz, méghozzá annyi mindent, amit egyelőre el sem tudsz képzelni!
Kezdetben én is féltem egy kicsit, de ahogy megéreztem a látásban rejlő lehetőségeket, kitágult a világ és kitágultam én is!
Gyere, tarts Velem a belső látás útján!

Kattints ide a Sirály Belső látás I. tanfolyamhoz!

Fejleszd a belső látásodat a Sirály csomagok segítségével!