Etikus-e mások titkait kilesni?
Belső látás tanfolyamokon gyakran felmerül annak kérdése, hogy hol van a megszerzett képességünk használatának határa? Mit szabad meglátnunk és mit nem?
Egyesek annyira tartanak attól, hogy etikátlanul belelássanak mások lelki dolgaiba, titkaiba, hogy még a meglevő látásukat sem merik használni, így nem csoda, hogy hiába gyakorolnak, különösebb javulást nem érnek el az érzékelésben!
Ezért nagyon fontos, hogy átgondoljuk, mit szabad meglátnunk, hol vannak az etikai határok, és meddig mehetünk el a gyakorlásban.
Azt ugye nem tiltja az etika, hogy amit a két szemünkkel láthatunk, azt lássuk. Miért nem?
Ha az emberiség nagyrészt vak lenne, akkor az a kevés ember aki lát a két szemével (a többiekhez képest látó), ne használja a látását?! Ne lássák, amikor vak embertársuk arcára kiül, hogy mit érez, mit gondol, hogyan hazudik?
Vagy ne lássák, hogy mit csinálnak a vakok - számukra - titokban, mit próbálnak eltitkolni az életükből?
Ugye ez képtelenségnek hangzik! Most fordítsd le ezt a mi látó világukra! Ha valaki egyszerűen több érzékeléssel bír, mint a környezete, akkor nem őt kell korlátozni a képességében.
De akkor hogyan lehet megvédeni a személyes szabadságot, a magánéletet?
Nos, erről van egy talán ma még elvetemültnek hangzó elképzelésem, de ahogyan Te is látóvá válsz majd, belátod, hogy ez így van.
Valójában nincs személyesen birtokolható információ, nincs magánélet, nincs titok. Ezek csak olyan információk, amelyeket félelemből, szégyenből, vagy taktikázásból nem akarunk a többiek tudomására juttatni, mert félünk attól, hogy azzal visszaélnek, élnek.
Itt nem feltétlenül a visszaéléstől tartunk, hanem akár attól is, hogy nekünk valamilyen veszteségünk származik belőle.
Gondoljunk csak arra, hogy a hazug, csalárd ember nem akarja, hogy a hazugságaira fény derüljön, tehát neki nagyon is fontos, hogy megvédje az információit!
Az USA-ban és sajnos sok más országban is, ha egy bűncselekményről nem a jog szerint meghatározott úton szereznek információt a bűnüldözők, akkor azt nem is használhatják fel bizonyítékként a bíróságon!
Ezek szerint a magánjog védelme fontosabbá vált az igazságtól! Egy ilyen szabályozás nyílván nem a becsületes, nyílt emberek érdeke, hanem azoké, akiknek van mit rejtegetniük, nem becsületesen élnek!
Ha ezt lefordítjuk a magunk hétköznapi nyelvére, akkor nem eltitkolni kell az életünk egyes részeit, hanem úgy kellene élnünk és arról éreznünk, hogy ne legyen rejtegetni, titkolni, szégyellni valónk benne!
Ez persze komoly önismereti, spirituális munkát igényel, de hosszabb távon jobban kifizetődik, mint az állandó szégyenérzet, lelkiismeret-furdalás vagy az a sok negatív karma, amit a bűnös élettel az ember felhalmoz!
Tehát én nem a látó, tudó képességét korlátoznám, hiszen Ő az, aki a helyes úton jár, amikor a tudást választja a hazugság vagy a nem tudás helyett. A tudás megértéshez, az pedig bölcsességhez vezet. A bölcsesség megszüli a helyes utat, a boldogságot és végül a beteljesedést is. Ezt az utat érdemes járni, nem pedig a titkolózásét!
Mindettől teljesen független, hogy a látó-tudó mire használja a megszerzett információit. Ha Ő ezekkel visszaél, akkor ezzel a saját életén fog rontani, mert minden rossz szándék többszörösen üt vissza arra, aki spirituális tudását, képességét is felhasználja a bűnre!
Ezért nem azokat féltem ilyenkor, akik titkait kilesik, hanem azokat, akik visszaélnek a képességeikkel és azt nem jóra, segítésre vagy semmire használják!
Természetesen nem csak olyan információhoz juthat egy látó, amit kifürkészett, hanem sokkal több olyanhoz, ami egyszerűen csak látható, érzékelhető a környezetében!
Ahogy vakok között látó az, aki használja a két szemét, úgy egy tisztánlátó is egyszerűen csak érzékeli azt, ami igazából mindenki számára érzékelhető lenne, aki végre kinyitja a szemét!
Nem kell azért a másik ember mélyére ásni, múltjába nézni, hogy megtudjunk róla valami kompromittálót! Sugárzik mindenkiről, hogy milyen alkat, mitől fél, mire vágyik, miben gyenge és miben erős. Ezt csak észre kell venni és mindenki fejlődésére felhasználni, ha annak van helye.
Legyél Te is látó, tudd, miben élsz, kikkel élsz, ki vagy Te, és hogy mi az utad!
Lépj ki a tudatlanságból és járd tudatosan a belső utadat!