Sokan szenvednek az önbizalomhiánytól, pedig értékes, szerethető emberek, sok tudással és jósággal. Az önbizalomhiány egyrészt gyerekkori lelki sérülésekből, másrészt a hiányzó önértékelésből, önelfogadásból fakadhat. A hiányzó önértékelésnek és a gyerekkorban elszenvedett traumáknak számos következménye lehet:
Nem bízol magadban, nem hiszel a tudásodban, képességeidben, pedig már sokszor bizonyítottál.
Hiába dícsérnek, az mintha leperegne rólad, bezzeg a hibákat egyből észreveszed és felnagyítod!
Mindig bevonzol egy kritizálót, akinek sehogyan sem tudsz megfelelni!
Habár mindent jól csinálsz, a végére csak elszúrod a dolgokat, mintha átok ülne rajtad!
Nem tudod megvédeni a határaidat, rendszeresen bevonzol elnyomó vagy élősködő személyiségeket.
Nem találod a helyedet, nem ismered az utadat, pedig érzed, valami dolgod lenne a világban!
Nem érzed magad elég erősnek, nincs hited és kitartásod.
Kényszeresen bizonygatod nagyszerűségedet, előtérbe helyezed sikereidet, küzdesz az elismerésért.
Hiába a maximalizmusod és bizonyítási kényszered, még így sem érzed magad elég jónak!
Mint látod, igen sokféle módon nyilvánulhat meg az, ha nincs helyén az önértékelésed vagy sérült gyerekkorban az önbizalmad, önbecsülésed.
