Sokan szenvednek az önbizalomhiánytól, pedig értékes, szerethető emberek, sok tudással és jósággal. Az önbizalomhiány egyrészt gyerekkori lelki sérülésekből, másrészt a hiányzó önértékelésből, önelfogadásból fakadhat. A hiányzó önértékelésnek és a gyerekkorban elszenvedett traumáknak számos következménye lehet:
Nem bízol magadban, nem hiszel a tudásodban, képességeidben, pedig már sokszor bizonyítottál.
Hiába dícsérnek, az mintha leperegne rólad, bezzeg a hibákat egyből észreveszed és felnagyítod!
Mindig bevonzol egy kritizálót, akinek sehogyan sem tudsz megfelelni!
Habár mindent jól csinálsz, a végére csak elszúrod a dolgokat, mintha átok ülne rajtad!
Nem tudod megvédeni a határaidat, rendszeresen bevonzol elnyomó vagy élősködő személyiségeket.
Nem találod a helyedet, nem ismered az utadat, pedig érzed, valami dolgod lenne a világban!
Nem érzed magad elég erősnek, nincs hited és kitartásod.
Kényszeresen bizonygatod nagyszerűségedet, előtérbe helyezed sikereidet, küzdesz az elismerésért.
Hiába a maximalizmusod és bizonyítási kényszered, még így sem érzed magad elég jónak!
Mint látod, igen sokféle módon nyilvánulhat meg az, ha nincs helyén az önértékelésed vagy sérült gyerekkorban az önbizalmad, önbecsülésed.
Nem éppen karácsonyi téma, de talán segít az Ünnepek előtt, hogy eljuss a megbocsájtásig, ha megérted, mire is tanít a kritika, miért vonzod be a piszkálódást?! Sokan félnek attól, ha megkritizálják Őket, mert fáj nekik belátni, ha hibáznak, tévednek. Mások bántásnak veszik, még a legjobb szándékú visszajelzést is, nem csoda, hogy oly gyakran szúrka-piszkálják őket. Azonban ha változtatsz a nézőpontodon, akkor egy óriási lehetőség nyílik meg számodra, hogy a kritikákból épülj, tudtosodj, még azokból is, amelyek valóban bántásból, piszkálódásból születtek.
Mert minden kritikában van némi igazság, minden bántást okkal vonzunk be, csak meg kell érteni ezen mélyebb okokat és máris a hasznunkra válik!
